Először is bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől. Nagyon sajnálom de a suli mellett elég kevés időm volt akár telefonon is megírnom ezt a kis bejegyzést. Ebben csak annyi lenne a tartalom, hogy... a gépem már meg van rendelve de még nem kaptam meg. Szerintem 24-én megpróbálom megírni az új fejezetet majd. Az okai hogy a következő fejezet csak 1hónapos késéssel lesz a következők:
-Louis szülinapja alkalmából írnám egy kis Louis tartalommal:)
-Nem nagyon van időm suli időbe írni mert a jövőm múlik már az idei féléven.
-és végül ugye a gép hiány.
Sajnálom! <3 Kérlek tartsatok ki a blog mellett és bocsánat ha valami értelmetlen volt de teljesen kész vagyok:/ <333 Ne haragudjatok! <3
2013. december 14., szombat
2013. november 16., szombat
16. fejezet
Szevasztok skacok:) Sajna ezt a részt is anyám gépéről írom még. Ebben a részben sajnos ISMÉT nem lesznek gif-ek se képek :c NAGYON SAJNÁLOM! Örülök, hogy kitartotok a blogom mellett:') NAgyon jól esik:$ <3 Remélem tetszeni fog a rész. KÉRLEK kommenteljetek:) Min. 1komi után hozok részt. Illetve ha nem lesz 1komi 2hét múlva (mint a 14. résznél) akkor nem hozok részt meginn (mint a 15.nél). Sajnálom de nekem biztosíték kell, hogy olvassátok. :c <333 Jó olvasást:) :*
*Harry szemszöge*
Magányosan, egyedül, itt a szobámban. Waliyha nem rég ment el. Emma pedig a szobájában kuksol. Most mit tegyek? Neki Niall közelebb áll a szívéhez mint én. Tegyek ellene! Minek? Hogy Niall ne szerezze meg? Ha Emma engem szeret, akkor engem választ, velem lesz. De.... ő nem tudja mit érzek iránta. Hamarosan hosszú fej béli csata után fogtam magam és átmentem hozzá a laptopommal, és bekopogtam.
-Nem vagyok rád kíváncsi!- szólt ki hozzám. Vettem egy mély levegőt és mégis benyitottam.- Nem volt világos?!- kiabált rám ingerülten.
-Emm.... baj van?- kérdeztem aggódva, ahogy megláttam a könnycseppek maradványait az arcán, és a telefonját szorongatta.
-Semmi.- motyogta. Letettem a gépet az asztalra és bemásztam hozzá az ágyba, betakartam a lábaim és felé fordultam.
-Ki írt és mit?- néztem rá ahogy megláttam, hogy Facebook-on van bejelentkezve.
-Inkább kiről küldtek képet és milyen formában?- nézett szomorúan és meginn sírni kezdett. Kivettem a telefont a kezéből és megnéztem a fotót.
Egy férfi volt rajta. Az arc formája nagyon hasonlított Emma-éra. Néhány dologban ugyan olyanok voltak. A férfi épp egy nőt csókolt meg és szorosan ölelte a derekát. Boldogan nézett a nőre a másik képen ahogy össze volt szerkesztve.
-Szüleid?- aggódva néztem az arcára, amit még mindig szántottak a könnycseppek.
-Apám.- kezdett sírni jobban és már remegett a nagy erejű könny ejtéstől.
-Mi történt szépség?- próbáltam kedvesen elterelni a gondolatait. Megsimítottam az arcát, letettem a telefont és az ölembe húztam.
*Emma szemszöge*
Harry óvatosan a derekam átkarolva húzott bele az ölébe, betakarta a hátam gondosan és a szemeimbe nézett. Érdekli mi van velem? Mióta?
-Kérlek meséld el. Meséld el mi a baj.- letörölte a könnyeket egy zsebkendővel az arcomról.
-Mikor az árvaházba kerültem...-szipogtam és megtöröltem az arcom.- Apám dobott be. Közölte, hogy anyám halála miatt ő nem tud velem foglalkozni. Neki nincs pénze rám. Pedig gazdag ember volt.- sírni kezdtem meginn.- Berakott abba a nyamvadék házba és... azt ígérte megkeres. Hogyha betöltöm a 15. életévemet felkeres és beszél velem.- zokogtam jobban.- Azt mondta majd én választom ki a nőt aki hozzá való és aki az anyám helyére léphet.- tenyerembe temettem az arcom.
-Tssss... nem kell többet mondanod. Értem.- mellkasához ölelt szorosan, a hajamba csókolt és a hátam simogatta.- Engem is elhagyott az apám. Tedd amit én. Szeresd azt aki mindig melletted áll.- biztató mosolyt eresztett felém, amivel jobb kedvre derített és homlokon csókolt.
-De...az apám... nekem csak ő volt. És... és most ő... nem szeret. Elhagyott. Megszegte az esküjét.- kezdtem meginn sírni.
Hátradöntött az ágyon, felém mászott és megcsókolta a homlokom, majd édes puszikkal távolította el az arcomon folyó sós könnyeket. Én csak szemeimmel figyeltem az arcát, ahogy egyre közelített az ajkaim felé. Egy apró puszit nyomott rájuk, majd ahogy a pír elöntötte az arcom, Harry megtörölte a szemem alatti részt, hogy teljesen megszárítsa az arcom*
-Kaphatnék egy apró mosolyt?- nézett reménykedve a szemeimbe. Én egy apró mosolyt erőltettem magamra.- Najó.. megakartam neked mutatni valamit.- mosolygott kedvesen.
-Mit szeretnél?- aranyos arcot vágtam, hogy meggyőzzem arról, hogy semmi bajom.
-Az új klippet. Persze csak ha érdekel.- mosolygott kedvesen.
-Igen! Mutiii!!!!- dobódtam fel egy kicsit, mivel Waliyha mesélte, hogy benne van.
Harry odahozta a laptopját, elindította a klippet. Mosolyogva néztem végig. Olyan szép volt. Harry anyukája, Lou nagyszülei, Niall bátyja, Liam családja és Zayn a húgával. Egyszerűen csodálatos, hogy még 3év után is képesek a családjukat belevonni a munkájukba. Harry lehet, hogy a kamerák előtt egy elég rejtélyes ember, de valójában egy nagyon kedves és nagyszerű személyiség. Talán ez vonz benne? Hogy ilyen... kiismerhetetlen? Nem tudod mikor, mivel lep meg, vagy okoz csalódást. Furcsa. De sose tudtam miért, hanem csak úgy vonzza magához a csajokat. Köztük engem is.
*Harry szemszöge*
Végig Emma arcát néztem. Ahogy mosolyogva, meghatódva és büszkén nézte a klippet. Ahogy évge lett lecsuktam a gépet, az arcára néztem, majd bele a szemeibe. Tekintetünk egymáséba fúródott és csak í]y néztük egymást percekig. A gyönyörű kék szemei csillogtak a lemenő Nap fényében. Teljesen elvesztem benne. Ahogy láttam ő is bennem. Remélem.
-Öm... lenne kedved.... esetleg... velem tusolni?- vettem bátortalanra és szégyenlősre a formát.- Persze a habok között és úgy, hogy nem látjuk egymást.- próbáltam kedvezővé tenni számára az ajánlatot.
-Csak akkor ha utána velem alszol.- nézett édesen rám.- Este lehet felriadok.- lehajtotta a fejét szomorúan.
-Itt leszek veled.- mosolyogva homlokon csókoltam.
-Előre megyek.- nézett rám.- Addig hozd át amit átveszel.- bement a fürdőbe.
*Emma szemszöge*
Bementem, gyorsan levetkőztem és megengedtem a fürdővizet. Nyomtam bele egy kis habfürdőt, amitől jó habos lett a víz, gyorsan beleültem és pont akkor kopogott be Harry. Szerencsére a hab nyakig betakart engem. Hazz egy szál törülközőbe jött be, én elfordítottam a fejem még be nem ült velem szembe. Kicsit kellemetlen volt a helyzet az elején, mivel csak némán bámultunk egymásra.
-Szoktál zenét hallgatni közben?- mosolygott édesen.
-Nem. Igazából nem nagyon ismerek előadókat.- ismertem be a ciki tulajdonságom.
-Majd mutatok neked pár popp előadót.- mosolygott kedvesen.
-A ti zenéiteket szeretem.- mosolyogtam kedvesen.
-Hallottad már a Little Things-et?- megkereste a ví alatt a kezem és megfogta, majd a térdéhez húzta. Én csak nemlegesen ráztam a fejem.- Akkor eléneklem az én részem.- nézett rám smaragd színű szemeivel.- Imádom.- kuncogott.
''Tudom, hogy sosem szeretted a rekedtséget a hangodban,
Sosem akarod megtudni mennyi a súlyod,
Még mindig szereted belepréselni magad a nadrágodba,
De tökéletes vagy számomra.''
Utolsó mondatánál közelebb hajolt és ajkai súrolták az enyémet. Én teljesen zavarba voltam. Nem tudtam mit csináljak, vagy mit ne. Vártam, hogy ő mit tesz. Ajkait az enyémeknek nyomta. A csókja annyira csábított, hogy nem lehetett rá nemet mondani. Az összekulcsolt ujjainkat szétbontotta és a nyakához húzta a kezem, vettem az adást, majd átkulcsoltam a nyakát a karjaimmal. Ő a combom alá nyúlt. Kicsit megugrottam.
-Nyugodj meg....- suttogta az ajkaimba nyugtatóan. Lassan az ölébe húzott, a combjain ültem, megtartotta a megfelelő távolságot a középpontjaink között.
-Hogy vagy képes visszatartani magad?- suttogtam az ajkaid még mindig a nyakát ölelve.
-Úgy, hogy nem akarok neked se fizikális fájdalmat okozni, se lelkit.- suttogta halkan,
-Köszönöm.- csak ennyit tudtam kimondani mielőtt ajkai meginn az enyémen kötöttek ki.
Szorosan átölelte a derekam, összekulcsolta ujjait a hátam mögött. Nyakát kulcsoltam a kezeimmel, egyik kézfejem a göndör, melegtől nevesedni kezdett tincseibe túrtam. Ujjaim közé fogva egy fürtöt, játszottam a hajával. Ő a hátamon vezette fel-le a kezeit, majd megállapodott a hátam közepén és hamarosan elváltunk egymástól. Mind a ketten ziháltunk egymás ajkaiba. Az én arcom iszonyú nagy pírba borult.
*Harry szemszöge*
Magányosan, egyedül, itt a szobámban. Waliyha nem rég ment el. Emma pedig a szobájában kuksol. Most mit tegyek? Neki Niall közelebb áll a szívéhez mint én. Tegyek ellene! Minek? Hogy Niall ne szerezze meg? Ha Emma engem szeret, akkor engem választ, velem lesz. De.... ő nem tudja mit érzek iránta. Hamarosan hosszú fej béli csata után fogtam magam és átmentem hozzá a laptopommal, és bekopogtam.
-Nem vagyok rád kíváncsi!- szólt ki hozzám. Vettem egy mély levegőt és mégis benyitottam.- Nem volt világos?!- kiabált rám ingerülten.
-Emm.... baj van?- kérdeztem aggódva, ahogy megláttam a könnycseppek maradványait az arcán, és a telefonját szorongatta.
-Semmi.- motyogta. Letettem a gépet az asztalra és bemásztam hozzá az ágyba, betakartam a lábaim és felé fordultam.
-Ki írt és mit?- néztem rá ahogy megláttam, hogy Facebook-on van bejelentkezve.
-Inkább kiről küldtek képet és milyen formában?- nézett szomorúan és meginn sírni kezdett. Kivettem a telefont a kezéből és megnéztem a fotót.
Egy férfi volt rajta. Az arc formája nagyon hasonlított Emma-éra. Néhány dologban ugyan olyanok voltak. A férfi épp egy nőt csókolt meg és szorosan ölelte a derekát. Boldogan nézett a nőre a másik képen ahogy össze volt szerkesztve.
-Szüleid?- aggódva néztem az arcára, amit még mindig szántottak a könnycseppek.
-Apám.- kezdett sírni jobban és már remegett a nagy erejű könny ejtéstől.
-Mi történt szépség?- próbáltam kedvesen elterelni a gondolatait. Megsimítottam az arcát, letettem a telefont és az ölembe húztam.
*Emma szemszöge*
Harry óvatosan a derekam átkarolva húzott bele az ölébe, betakarta a hátam gondosan és a szemeimbe nézett. Érdekli mi van velem? Mióta?
-Kérlek meséld el. Meséld el mi a baj.- letörölte a könnyeket egy zsebkendővel az arcomról.
-Mikor az árvaházba kerültem...-szipogtam és megtöröltem az arcom.- Apám dobott be. Közölte, hogy anyám halála miatt ő nem tud velem foglalkozni. Neki nincs pénze rám. Pedig gazdag ember volt.- sírni kezdtem meginn.- Berakott abba a nyamvadék házba és... azt ígérte megkeres. Hogyha betöltöm a 15. életévemet felkeres és beszél velem.- zokogtam jobban.- Azt mondta majd én választom ki a nőt aki hozzá való és aki az anyám helyére léphet.- tenyerembe temettem az arcom.
-Tssss... nem kell többet mondanod. Értem.- mellkasához ölelt szorosan, a hajamba csókolt és a hátam simogatta.- Engem is elhagyott az apám. Tedd amit én. Szeresd azt aki mindig melletted áll.- biztató mosolyt eresztett felém, amivel jobb kedvre derített és homlokon csókolt.
-De...az apám... nekem csak ő volt. És... és most ő... nem szeret. Elhagyott. Megszegte az esküjét.- kezdtem meginn sírni.
Hátradöntött az ágyon, felém mászott és megcsókolta a homlokom, majd édes puszikkal távolította el az arcomon folyó sós könnyeket. Én csak szemeimmel figyeltem az arcát, ahogy egyre közelített az ajkaim felé. Egy apró puszit nyomott rájuk, majd ahogy a pír elöntötte az arcom, Harry megtörölte a szemem alatti részt, hogy teljesen megszárítsa az arcom*
-Kaphatnék egy apró mosolyt?- nézett reménykedve a szemeimbe. Én egy apró mosolyt erőltettem magamra.- Najó.. megakartam neked mutatni valamit.- mosolygott kedvesen.
-Mit szeretnél?- aranyos arcot vágtam, hogy meggyőzzem arról, hogy semmi bajom.
-Az új klippet. Persze csak ha érdekel.- mosolygott kedvesen.
-Igen! Mutiii!!!!- dobódtam fel egy kicsit, mivel Waliyha mesélte, hogy benne van.
Harry odahozta a laptopját, elindította a klippet. Mosolyogva néztem végig. Olyan szép volt. Harry anyukája, Lou nagyszülei, Niall bátyja, Liam családja és Zayn a húgával. Egyszerűen csodálatos, hogy még 3év után is képesek a családjukat belevonni a munkájukba. Harry lehet, hogy a kamerák előtt egy elég rejtélyes ember, de valójában egy nagyon kedves és nagyszerű személyiség. Talán ez vonz benne? Hogy ilyen... kiismerhetetlen? Nem tudod mikor, mivel lep meg, vagy okoz csalódást. Furcsa. De sose tudtam miért, hanem csak úgy vonzza magához a csajokat. Köztük engem is.
*Harry szemszöge*
Végig Emma arcát néztem. Ahogy mosolyogva, meghatódva és büszkén nézte a klippet. Ahogy évge lett lecsuktam a gépet, az arcára néztem, majd bele a szemeibe. Tekintetünk egymáséba fúródott és csak í]y néztük egymást percekig. A gyönyörű kék szemei csillogtak a lemenő Nap fényében. Teljesen elvesztem benne. Ahogy láttam ő is bennem. Remélem.
-Öm... lenne kedved.... esetleg... velem tusolni?- vettem bátortalanra és szégyenlősre a formát.- Persze a habok között és úgy, hogy nem látjuk egymást.- próbáltam kedvezővé tenni számára az ajánlatot.
-Csak akkor ha utána velem alszol.- nézett édesen rám.- Este lehet felriadok.- lehajtotta a fejét szomorúan.
-Itt leszek veled.- mosolyogva homlokon csókoltam.
-Előre megyek.- nézett rám.- Addig hozd át amit átveszel.- bement a fürdőbe.
*Emma szemszöge*
Bementem, gyorsan levetkőztem és megengedtem a fürdővizet. Nyomtam bele egy kis habfürdőt, amitől jó habos lett a víz, gyorsan beleültem és pont akkor kopogott be Harry. Szerencsére a hab nyakig betakart engem. Hazz egy szál törülközőbe jött be, én elfordítottam a fejem még be nem ült velem szembe. Kicsit kellemetlen volt a helyzet az elején, mivel csak némán bámultunk egymásra.
-Szoktál zenét hallgatni közben?- mosolygott édesen.
-Nem. Igazából nem nagyon ismerek előadókat.- ismertem be a ciki tulajdonságom.
-Majd mutatok neked pár popp előadót.- mosolygott kedvesen.
-A ti zenéiteket szeretem.- mosolyogtam kedvesen.
-Hallottad már a Little Things-et?- megkereste a ví alatt a kezem és megfogta, majd a térdéhez húzta. Én csak nemlegesen ráztam a fejem.- Akkor eléneklem az én részem.- nézett rám smaragd színű szemeivel.- Imádom.- kuncogott.
''Tudom, hogy sosem szeretted a rekedtséget a hangodban,
Sosem akarod megtudni mennyi a súlyod,
Még mindig szereted belepréselni magad a nadrágodba,
De tökéletes vagy számomra.''
Utolsó mondatánál közelebb hajolt és ajkai súrolták az enyémet. Én teljesen zavarba voltam. Nem tudtam mit csináljak, vagy mit ne. Vártam, hogy ő mit tesz. Ajkait az enyémeknek nyomta. A csókja annyira csábított, hogy nem lehetett rá nemet mondani. Az összekulcsolt ujjainkat szétbontotta és a nyakához húzta a kezem, vettem az adást, majd átkulcsoltam a nyakát a karjaimmal. Ő a combom alá nyúlt. Kicsit megugrottam.
-Nyugodj meg....- suttogta az ajkaimba nyugtatóan. Lassan az ölébe húzott, a combjain ültem, megtartotta a megfelelő távolságot a középpontjaink között.
-Hogy vagy képes visszatartani magad?- suttogtam az ajkaid még mindig a nyakát ölelve.
-Úgy, hogy nem akarok neked se fizikális fájdalmat okozni, se lelkit.- suttogta halkan,
-Köszönöm.- csak ennyit tudtam kimondani mielőtt ajkai meginn az enyémen kötöttek ki.
Szorosan átölelte a derekam, összekulcsolta ujjait a hátam mögött. Nyakát kulcsoltam a kezeimmel, egyik kézfejem a göndör, melegtől nevesedni kezdett tincseibe túrtam. Ujjaim közé fogva egy fürtöt, játszottam a hajával. Ő a hátamon vezette fel-le a kezeit, majd megállapodott a hátam közepén és hamarosan elváltunk egymástól. Mind a ketten ziháltunk egymás ajkaiba. Az én arcom iszonyú nagy pírba borult.
2013. november 2., szombat
15.fejezet
Sajnálom késést! :cccc Tényleg elromlott a gépem és sajnos ezzel nem tudok mit csinálni. Anyu régi gépén írom a blogot:c Épp ezért gifek nem nagyon lesznek benne:///Nagyon köszönöm, hogy követitek a blogot! :') <3 Hálás vagyok nektek:) Remélem tetszeni fog ez a rész:') Jó olvasást;) (komizni+pipálni+feliratkozni lehet) <3
Hamarosan ajkaink elváltak egymástól és a sebes kezeire néztem. Kicsit visszataszított a látvány de megfogtam a kezét. Behúztam a fürdőbe és elkezdem neki óvatosan kitisztogatni. Néhol 1-1 szilánk darabot is találtam, majd azt eltávolítottam a kezéből, ekkor megszorította a másik kezemet egy kicsit, amivel épp ezért fogtam ''le'' másik kezét. Mikor már úgy láttam nem lehet komolyabb baja -se fertőzése- fogtam a fürdőszobaszekrényben lévő kötszert és bekötöztem a kezét. Végig egy szót se szóltunk egymáshoz. Ezt a nagy csöndet Harry akkor törte meg, mikor kiléptünk a fürdőből.
-Emma. Kérlek ne haragudj rám.- maga felé fordított és mélyen a szemeimbe nézett.
-Nem haragszom Harry csak.. nagyon megijedtem.- motyogtam és eszembe jutott egy blog amibe beleolvastam.
-Hidd el. Ha én ideges vagyok akkor se téged foglak megverni és igyekszem, hogy ne láss se mérgesnek, se pedig szerinted ijesztőnek.- láttam egy apró mosolyt az arcán. Talán viccesnek találta amit mondtam?
-Min mosolyogsz?- nekem is egy apró mosoly kúszott a szám sarkaira.
-Csak... biztos vagyok benne, hogy vagy elolvastad, vagy beleolvastál a Darkba.- kuncogott én erre egy hülye fejet vágtam.- Jajj... tudod az a blog ahol engem ilyen ijesztőnek állítanak be és valami box edző vagyok.-kuncogott tovább. Erre már nekem is halkan nevetnem kellett.
-Lemegyünk enni? Nagyon éhes vagyok.- kezdtem nyafogni kislányos hangon.
-Rosszabb vagy mint Niall.- hangjából ítélve ezt inkább már kicsit idegesen mondta, nem pedig viccesen.
Lementünk a konyhába, láttam, hogy Harry-nek nehezebb kötött kézzel főzni, így eltoltam a pulttól jelezve, hogy majd én főzök. Egy ideig ellenkezett, majd megadta magát. Így elég hamar megcsináltam nekünk a kaját és leültünk enni.Láttam, ahogy a tekintetével engem pásztáz. Nem tudtam, hogy miért. De láttam valamin gondolkozik.
-Harry...- szólítottam meg, mire megrázta a fejét és érdeklődve nézett rám.- Mondd nyugodtan ha valamit szeretnél.- mosolyogtam rá biztatóan.
-Nem. Nincs semmi.- rázta meg a fejét.
Ennyiben hagytuk, majd mikor végeztünk fel álltam és elkezdtem mosogatni. Lassan egy pár kezet éreztem a derekamon.Megpördültem a tengelyem körül és Harry gyönyörű smaragdzöld szemeivel találtam magam szembe.
-Mit szeretnél Harry?- kérdeztem és láttam, hogy érzi mennyire össze vagyok zavarodva a hirtelen közelségétől.
-Azt amivel a szobában lenyugtattalak.- mondta kicsit elpirulva, szorosabban ölelte a derekam.
-Harry én... nem... nem akarok veled csókolózni.- mondtam kicsit félénket a reakciójától.
*Harry szemszöge*
Hülye, hülye, hülye. Azt hittem, hogy attól a csóktól, majd minden megváltozik. De tudhattam volna, hogy nem. Tudhattam volna, hogy csak azért viszonozta, hogy ne bántsa meg az érzéseimet. De nem tudja mit érzek iránt. Nem tudja, hogy beleestem. Nem tud semmit. És... most visszautasított. Biztos ezután áthívja Niall-t és vele lesz egész nap. Miben jobb az a szőke mit én? Én jobban szeretem. Sokkal jobban szeretem őt mint hinné.
Leszedtem derekáról a kezeimet és megsemmisülve elléptem tőle, majd felmentem a szobámba. Hallottam még egy halk sóhajt a szájából, majd azt ahogy a telefonján pötyög és beszél valakivel. Szerencsémre nem Niall-el. Vele biztos nem így beszélt volna.
*Emma szemszöge*
Miután Harry a szobája felé indult felhívtam Louis-t és Waliyha-t. Reméltem, hogy Lou úgy 10perc múlva tényleg betoppan és ez így is lett. Amint elmondtam neki a történteket egyből fölment Harry-hez, én meg Waliyha-val fel a szobámba. Bezártam az ajtót, hogy Harry még véletlenül se tudjon bejönni.Elmeséltem neki mindent. Hogy Niall-el hazajöttünk a plázából, miután jól elszórakoztunk, aztán Harry-t találtam egy szobába véres kézzel és szilánkokkal, aztán ő megcsókolt és kért egy újabbat a konyhában ami után elment a szobájába amiért visszautasítottam.
-Szerintem beléd van zúgva.- mondta ki kerek perec amire gondolt.
-Harry? Belém? Meghülyültél?- néztem rá felvont szemöldökkel, majd nevettem egyet.
-Nem. Komolyan mondom. Szerintem totál beléd van zúgva csak nem meri elmondani. Mert fél, hogy visszautasítanád mint a csókját.- mosolygott és látszott, hogy komolyan beszél.
-De... az nem lehet. Ki van zárva.. Lehetetlen. Érted? Csak azért vagyok itt mert a srácok rávették.- beszéltem komolyan.
-Lehet. De ki tudja. Harry nagyon rejtélyes gyerek. Lehet, hogy nem is csak azért tart itt. LEhet, hogy komoly érzéseket táplál.- nézett komolyan rám, majd lehúzott magával szembe a földre.
-Azért használ el legalább 3kurvát hetente mi? Mert szeret. Logikus.- néztem rá kicsit hülyén. CSak kerestem a kifogásokat. De Waliyha mindenre talált magyarázatot.
-Lehet, hogy felizgul, mert annyit gondol rád és elkalandozik egy kisit a másik irányba, majd feszíti a gatyája és a keze nem elég jó neki.- mondta a szerinte logikus magyarázatot.
-Najó. Nekem ebből a témából elegem van.- mondtam komolyan.
-Rendben. Gyere nézzünk szét a blogok között hátha találunk valamit amin lehet röhögni.- mosolyodott el, majd a géphez húzott egy másik széket és leültetett engem, majd elkezdtünk kutatni.
*Harry szemszöge*
Valaki benyitott a szobámba egy kb. negyed órával azután, hogy beszéltem Emma-val. Rámordultam az illetőre, miivel azt hittem Emma az és nem szeretem ha nem kopognak.
-Takarodj!- fordultam meg miután már rámorogtam az emberre.
-Nyugi van haver.- tette fel a kezét Lou, majd mellém ült, miután becsukta az ajtót.- Emma hí@ott, hogy fura vagy mostanság. Mikor mondod el végre neki?- tapintott rá a lényegre.
-Fölösleges. Niall-nek több esélye van mint nekem valaha lesz.- morogtam az orom alatt.
-Te nem foglalkozol vele annyit mint Niall. Ő legalább törekszik, hogy Emma észrevegye.- mondta komolyan. És tényleg. Basszus! Hogy lehetek ekkora marha?!
-Már mind1. Nem viselné jól.- sóhajtottam.- megcsókoltam, akkor lenyugodott, aztán kitisztította a kezem, majd lementünk enni, mikor elmosogatott átöleltem a derekát, kértem tőle egy másik csókot de ő visszautasította. Tuti ugyan í]y utasítana vissza engem is.- motyogtam szomorúan és visszatettem a fiókból a képet a kis asztalra Emma-ról.
-De lehet, hogy félreértette. Lehet azt hitte csak játszadozni akarsz vele.- mondta komolyan mikor a képre nézett.
-De én... én őt tényleg szeretem Lou...- motyogtam őszintén.
-Tudom. De ő ezt nem tudja. Figyelj ha úgy gondolod lépj. Én csak ennyit tudok mondani. De nekem sajnos mennem kell. Üdvözlöm Emma-t és fel a fejjel.- paskolta meg a hátam, majd kiment a szobából, alig 2perc múlva már csak azt hallottam, ahogy elhajtott a kocsijával.
Kész. Emma nem bízik bennem, eltaszít magától. A legjobb barátommal nem lehetek sokat, mert meginn Larry létezik, Niallel nem vagyok hajlandó szóba állni, mert ugyan az a lány tetszik nekünk és féltékeny vagyok. Zayn meg Liam... hát ők meg... Zayn a menyasszonyával, Liam meg isten tudja mit csinál. Egyedül maradtam egy összetört szívvel reménytelenül.
Hamarosan ajkaink elváltak egymástól és a sebes kezeire néztem. Kicsit visszataszított a látvány de megfogtam a kezét. Behúztam a fürdőbe és elkezdem neki óvatosan kitisztogatni. Néhol 1-1 szilánk darabot is találtam, majd azt eltávolítottam a kezéből, ekkor megszorította a másik kezemet egy kicsit, amivel épp ezért fogtam ''le'' másik kezét. Mikor már úgy láttam nem lehet komolyabb baja -se fertőzése- fogtam a fürdőszobaszekrényben lévő kötszert és bekötöztem a kezét. Végig egy szót se szóltunk egymáshoz. Ezt a nagy csöndet Harry akkor törte meg, mikor kiléptünk a fürdőből.
-Emma. Kérlek ne haragudj rám.- maga felé fordított és mélyen a szemeimbe nézett.
-Nem haragszom Harry csak.. nagyon megijedtem.- motyogtam és eszembe jutott egy blog amibe beleolvastam.
-Hidd el. Ha én ideges vagyok akkor se téged foglak megverni és igyekszem, hogy ne láss se mérgesnek, se pedig szerinted ijesztőnek.- láttam egy apró mosolyt az arcán. Talán viccesnek találta amit mondtam?
-Min mosolyogsz?- nekem is egy apró mosoly kúszott a szám sarkaira.
-Csak... biztos vagyok benne, hogy vagy elolvastad, vagy beleolvastál a Darkba.- kuncogott én erre egy hülye fejet vágtam.- Jajj... tudod az a blog ahol engem ilyen ijesztőnek állítanak be és valami box edző vagyok.-kuncogott tovább. Erre már nekem is halkan nevetnem kellett.
-Lemegyünk enni? Nagyon éhes vagyok.- kezdtem nyafogni kislányos hangon.
-Rosszabb vagy mint Niall.- hangjából ítélve ezt inkább már kicsit idegesen mondta, nem pedig viccesen.
Lementünk a konyhába, láttam, hogy Harry-nek nehezebb kötött kézzel főzni, így eltoltam a pulttól jelezve, hogy majd én főzök. Egy ideig ellenkezett, majd megadta magát. Így elég hamar megcsináltam nekünk a kaját és leültünk enni.Láttam, ahogy a tekintetével engem pásztáz. Nem tudtam, hogy miért. De láttam valamin gondolkozik.
-Harry...- szólítottam meg, mire megrázta a fejét és érdeklődve nézett rám.- Mondd nyugodtan ha valamit szeretnél.- mosolyogtam rá biztatóan.
-Nem. Nincs semmi.- rázta meg a fejét.
Ennyiben hagytuk, majd mikor végeztünk fel álltam és elkezdtem mosogatni. Lassan egy pár kezet éreztem a derekamon.Megpördültem a tengelyem körül és Harry gyönyörű smaragdzöld szemeivel találtam magam szembe.
-Mit szeretnél Harry?- kérdeztem és láttam, hogy érzi mennyire össze vagyok zavarodva a hirtelen közelségétől.
-Azt amivel a szobában lenyugtattalak.- mondta kicsit elpirulva, szorosabban ölelte a derekam.
-Harry én... nem... nem akarok veled csókolózni.- mondtam kicsit félénket a reakciójától.
*Harry szemszöge*
Hülye, hülye, hülye. Azt hittem, hogy attól a csóktól, majd minden megváltozik. De tudhattam volna, hogy nem. Tudhattam volna, hogy csak azért viszonozta, hogy ne bántsa meg az érzéseimet. De nem tudja mit érzek iránt. Nem tudja, hogy beleestem. Nem tud semmit. És... most visszautasított. Biztos ezután áthívja Niall-t és vele lesz egész nap. Miben jobb az a szőke mit én? Én jobban szeretem. Sokkal jobban szeretem őt mint hinné.
Leszedtem derekáról a kezeimet és megsemmisülve elléptem tőle, majd felmentem a szobámba. Hallottam még egy halk sóhajt a szájából, majd azt ahogy a telefonján pötyög és beszél valakivel. Szerencsémre nem Niall-el. Vele biztos nem így beszélt volna.
*Emma szemszöge*
Miután Harry a szobája felé indult felhívtam Louis-t és Waliyha-t. Reméltem, hogy Lou úgy 10perc múlva tényleg betoppan és ez így is lett. Amint elmondtam neki a történteket egyből fölment Harry-hez, én meg Waliyha-val fel a szobámba. Bezártam az ajtót, hogy Harry még véletlenül se tudjon bejönni.Elmeséltem neki mindent. Hogy Niall-el hazajöttünk a plázából, miután jól elszórakoztunk, aztán Harry-t találtam egy szobába véres kézzel és szilánkokkal, aztán ő megcsókolt és kért egy újabbat a konyhában ami után elment a szobájába amiért visszautasítottam.
-Szerintem beléd van zúgva.- mondta ki kerek perec amire gondolt.
-Harry? Belém? Meghülyültél?- néztem rá felvont szemöldökkel, majd nevettem egyet.
-Nem. Komolyan mondom. Szerintem totál beléd van zúgva csak nem meri elmondani. Mert fél, hogy visszautasítanád mint a csókját.- mosolygott és látszott, hogy komolyan beszél.
-De... az nem lehet. Ki van zárva.. Lehetetlen. Érted? Csak azért vagyok itt mert a srácok rávették.- beszéltem komolyan.
-Lehet. De ki tudja. Harry nagyon rejtélyes gyerek. Lehet, hogy nem is csak azért tart itt. LEhet, hogy komoly érzéseket táplál.- nézett komolyan rám, majd lehúzott magával szembe a földre.
-Azért használ el legalább 3kurvát hetente mi? Mert szeret. Logikus.- néztem rá kicsit hülyén. CSak kerestem a kifogásokat. De Waliyha mindenre talált magyarázatot.
-Lehet, hogy felizgul, mert annyit gondol rád és elkalandozik egy kisit a másik irányba, majd feszíti a gatyája és a keze nem elég jó neki.- mondta a szerinte logikus magyarázatot.
-Najó. Nekem ebből a témából elegem van.- mondtam komolyan.
-Rendben. Gyere nézzünk szét a blogok között hátha találunk valamit amin lehet röhögni.- mosolyodott el, majd a géphez húzott egy másik széket és leültetett engem, majd elkezdtünk kutatni.
*Harry szemszöge*
Valaki benyitott a szobámba egy kb. negyed órával azután, hogy beszéltem Emma-val. Rámordultam az illetőre, miivel azt hittem Emma az és nem szeretem ha nem kopognak.
-Takarodj!- fordultam meg miután már rámorogtam az emberre.
-Nyugi van haver.- tette fel a kezét Lou, majd mellém ült, miután becsukta az ajtót.- Emma hí@ott, hogy fura vagy mostanság. Mikor mondod el végre neki?- tapintott rá a lényegre.
-Fölösleges. Niall-nek több esélye van mint nekem valaha lesz.- morogtam az orom alatt.
-Te nem foglalkozol vele annyit mint Niall. Ő legalább törekszik, hogy Emma észrevegye.- mondta komolyan. És tényleg. Basszus! Hogy lehetek ekkora marha?!
-Már mind1. Nem viselné jól.- sóhajtottam.- megcsókoltam, akkor lenyugodott, aztán kitisztította a kezem, majd lementünk enni, mikor elmosogatott átöleltem a derekát, kértem tőle egy másik csókot de ő visszautasította. Tuti ugyan í]y utasítana vissza engem is.- motyogtam szomorúan és visszatettem a fiókból a képet a kis asztalra Emma-ról.
-De lehet, hogy félreértette. Lehet azt hitte csak játszadozni akarsz vele.- mondta komolyan mikor a képre nézett.
-De én... én őt tényleg szeretem Lou...- motyogtam őszintén.
-Tudom. De ő ezt nem tudja. Figyelj ha úgy gondolod lépj. Én csak ennyit tudok mondani. De nekem sajnos mennem kell. Üdvözlöm Emma-t és fel a fejjel.- paskolta meg a hátam, majd kiment a szobából, alig 2perc múlva már csak azt hallottam, ahogy elhajtott a kocsijával.
Kész. Emma nem bízik bennem, eltaszít magától. A legjobb barátommal nem lehetek sokat, mert meginn Larry létezik, Niallel nem vagyok hajlandó szóba állni, mert ugyan az a lány tetszik nekünk és féltékeny vagyok. Zayn meg Liam... hát ők meg... Zayn a menyasszonyával, Liam meg isten tudja mit csinál. Egyedül maradtam egy összetört szívvel reménytelenül.
2013. október 12., szombat
14. fejezet
Nagyon sajnálom a késést:/ Sajnos max. 2hetente tudom hozni a részeket még nem lesz jó a gépem:/. Na mind1:/ Remélem tetszeni fog:) (2komi után új rész ha tudok:)) feliratkozni-pipálni-komizni lehet:$$$$ <3
Niall hazavitt miután kinevettük magunkat, segített felvinni a cuccokat a szobámba, majd egy gyengéd puszit hagyva az arcomon elindult haza. Magamra hagyott. Ketten Harryvel. Tényleg. Harry mit csinál? Hatalmas csörömpölést hallottam hirtelen. Mivel a konyha felől jött, lefutottam. De a konyhába nem volt semmi. Végig mentem az alsó folyosón. Ùjabb csörömpölést hallottam már közelebbről. Benyitottam egy szobába és ami elém tárult ijesztő volt. Harrynek vérzett a keze, üvegszilánkok voltak a földön ès azon is Harry vérét pillantottam meg.
Ijedten hátrálni kezdtem ahogy rám nézett, majd berohantam a szobámba.
Csak gondolkodtam órákig, észre se vettem, hogy Harry bejött. Mikor megláttam félelmembe hátrálni kezdtem és remegtem is.
-Ne. Emma kérlek.-nézett rám szomorù fejjel.
-Harry menj innen!-szóltam rá élesen.
-Emma kérlek ne csináld ezt.- már közeledni kezdett felém.
-Harry... kérlek ne gyere közelebb.-hátráltam teljesen a falig.
-Emma nem bántalak.-nézett rám őszintén.
-Már bántottál. Eleget. Vigyél vissza az intézetbe! Nem akarok veled lenni!- tört ki belőlem a zokogás.
-Nem viszlek vissza. Nem hagyom, hogy ott rohadj benn még évekig!- mondta komolyan.
*Harry szemszöge*
Tudtam, hogy megijedt ès félt tőlem. Mégse hagyhattam annyiba. Az, hogy tegnap használtam egy kurvát csak azért volt, mert felizgultam. A gondolataimra. Emmára. Arra a lányra akibe beleszerettem.
-Menj ki innen Harry!- zokogott a tenyerébe és a falnak simult.
Elé léptem. Megtettem amit akartam.
-Sajnálom de enélkül nem megyek ki.- vettem egy mély levegőt, megemeltem Emma állánál a fejét, közelebb hajoltam hozzá, éreztem heves szìvverését és megcsókoltam.
*Emma szemszöge*
Megcsókolt? Komolyan, Harry megcsókolt? Pár pillanatig lefagyva álltam ott, végül megadtam magam és viszonoztam a csókját.
Csókolóztunk elvegyülve egymás érzéseibe. Ez nem olyan volt min Niallel. Ennek a csóknak sùlya volt. Éreztem.
Ui.:Bocsi a rövid részért de telóról ìrtam...
Niall hazavitt miután kinevettük magunkat, segített felvinni a cuccokat a szobámba, majd egy gyengéd puszit hagyva az arcomon elindult haza. Magamra hagyott. Ketten Harryvel. Tényleg. Harry mit csinál? Hatalmas csörömpölést hallottam hirtelen. Mivel a konyha felől jött, lefutottam. De a konyhába nem volt semmi. Végig mentem az alsó folyosón. Ùjabb csörömpölést hallottam már közelebbről. Benyitottam egy szobába és ami elém tárult ijesztő volt. Harrynek vérzett a keze, üvegszilánkok voltak a földön ès azon is Harry vérét pillantottam meg.
Ijedten hátrálni kezdtem ahogy rám nézett, majd berohantam a szobámba.
Csak gondolkodtam órákig, észre se vettem, hogy Harry bejött. Mikor megláttam félelmembe hátrálni kezdtem és remegtem is.
-Ne. Emma kérlek.-nézett rám szomorù fejjel.
-Harry menj innen!-szóltam rá élesen.
-Emma kérlek ne csináld ezt.- már közeledni kezdett felém.
-Harry... kérlek ne gyere közelebb.-hátráltam teljesen a falig.
-Emma nem bántalak.-nézett rám őszintén.
-Már bántottál. Eleget. Vigyél vissza az intézetbe! Nem akarok veled lenni!- tört ki belőlem a zokogás.
-Nem viszlek vissza. Nem hagyom, hogy ott rohadj benn még évekig!- mondta komolyan.
*Harry szemszöge*
Tudtam, hogy megijedt ès félt tőlem. Mégse hagyhattam annyiba. Az, hogy tegnap használtam egy kurvát csak azért volt, mert felizgultam. A gondolataimra. Emmára. Arra a lányra akibe beleszerettem.
-Menj ki innen Harry!- zokogott a tenyerébe és a falnak simult.
Elé léptem. Megtettem amit akartam.
-Sajnálom de enélkül nem megyek ki.- vettem egy mély levegőt, megemeltem Emma állánál a fejét, közelebb hajoltam hozzá, éreztem heves szìvverését és megcsókoltam.
*Emma szemszöge*
Megcsókolt? Komolyan, Harry megcsókolt? Pár pillanatig lefagyva álltam ott, végül megadtam magam és viszonoztam a csókját.
Csókolóztunk elvegyülve egymás érzéseibe. Ez nem olyan volt min Niallel. Ennek a csóknak sùlya volt. Éreztem.
Ui.:Bocsi a rövid részért de telóról ìrtam...
2013. október 6., vasárnap
13.fejezet
Először is kezdeném egy hatalmas KÖSZÖNÖMMEL!*o* A díjat külön köszönöm:)) Majd ha lesz időm akkor mind a 2 díjamat kirakom:) Csak még a fejezetet megírni is alig volt:/// Sajnálom a sok késést de így tudtam rá időt szorítani:/// Igyekszem hamarabb részekkel szolgálni:) Amúgy meg jövőhét pénteken lesz a szülinapom és kétlem, hogy fogok hozni új részt:/ De igyekszem:) Most márt viszont nem hozok kövi részt amég nincs meg legalább 2komi. Bocsánat. De ha nem tudom, hogy érdekel-e titeket akkor nem fogok részt hozni:// Jó olvasást:) <3
*Emma szemszöge*
Reggel minden ugyan úgy indult ahogy szokott. Niall-el azonban reggel összefutottam a kapuban. Ott várt. Waliyha pedig már a kocsiban ült. Niall mikor meglátott felcsillantak a szemei és végig nézett rajtam azokkal a gyönyörű kék szemeivel. Waliyha ahogy láttam épp nagyon rázta a fejét valami zenére.
-Jó reggelt.- köszöntött egy öleléssel Niall.
-Neked is.- mosolyogva viszonoztam a kedves gesztust.- Hogy-hogy itt vagy? És Waliyha?- néztem rá értetlenül.
-Gondoltam elviszlek titeket. És történetesen tudom, hogy a Starbucks-ba jártok. Megfordult a fejembe, hogy elviszlek titeket, hogy még időbe beérjetek. Szóval itt vagyok.- vázolta fel mosolyogva, röviden a helyzetet.- Illetve szerettem volna beszélni veled.- zavart lett ettől a mondattól.
-Miről lenne szó?- mosolyogtam rá. Nem tudtam abba hagyni a mosolygást. Jó volt újra a barátjának lenni. És most kicsit közelebbi is mint előtte.
-A csókról.- pirult el.
-Niall...-túrtam zavartan a hajamba.- Nekem az csak annyit jelentett, hogy megbocsájtottam neked.- néztem rá őszinte szemekkel.
-Rendben.- láttam rajta, hogy szomorú lett, ezért nyomtam egy puszit az arcára.- Na pattanj és menjünk a Starbucks-ba.- mosolyogva noszogatott a kocsi felé. Beszálltunk és elmentünk az említett helyre.
A nap nagyon jól indult. Niall bevitt a suliba, csak 5órát kellett át szenvednünk, aztán Waliyha-val elmentünk hozzánk. Azaz Harry-hez. Mikor beléptünk egyből egy nő sikolyt hallottunk. Ám nem olyan sikolyt mint a horror filmekbe. Egy női hang sikította Harry nevét. Összetörtem. Teljesen összetörtem belül. Waliyha segített, hogy eljussak a szobámig mielőtt írógörcsöt kapok. Órákig sírtam. Mást nem is hallottam. Még Waliyha vigasztalását se, csak a szívem darabokra omlását. Fojtott a fájdalom. Nem kaptam levegőt. Sírtam. Nem tudtam mást tenni. Ám egyszer csak ajtó csapódásra lettem figyelmes ami azt jelenthette, hogy a nő elment.
*másnap, szombat reggel*
A szemeim vörösek voltak a sírástól, karikásak az alváshiánytól és ramatyul néztem ki a tegnap után. A sminkem szétfolyt a szemem alatt, kócos volt a hajam és tele voltam zúzódásokkal a rossz alvás miatt.
Reggel arra keltem, hogy valaki cirógatja az arcom és az elfolyt sminket próbálja törölni a szemem alól. Azt hittem Harry az. De nem ő volt. Amikor próbáltam elhúzódni, ő csak átölelte a derekam és a hajamba puszilt.
-Tsss... nincs semmi baj...- suttogta a hajamba csodás lágy hangján.
-De van...- motyogtam a mellkasába fúrva a fejem.- Összetört. Tegnap egy nővel volt együtt. Pont akkor jöttem haza. Átsírtam az egész éjszakát.- a hangom remegett. Meginn éreztem, hogy folynak a könnyek az arcomon. Felemelte a fejem az államnál, közelebb hajolt és lepuszilta a könnycseppeket.
-Ne sírj. Kérlek.- nézett szemeimbe a gyönyörű kék szemeivel.
*Niall szemszöge*
Mikor reggel bemásztam az ablakán rossz látvány fogadott. Sírt. Átsírta az éjszakát. A smink szétfolyt az arcán a szeme alatt, a haja kócos volt és a karját zúzódások díszítették. Azt hittem megverte valaki. De mikor megtudtam, hogy csak Harry összetörte a szívét akkor az enyém is összetört. Megtudtam, hogy nem volt nála esélyem. De talán ha most segítek neki és a közelébe maradok , nem hagyom, hogy újra összetörjön, akkor talán velem lesz. Az agyam dolgozott. Keményen. Gondolkodtam azon, hogy hogy deríthetem jobb kedvre. Eszembe jutott, hogy elvégre még is csak lány.
-Emma.- szólítottam meg őt a szemébe nézve. Ő ezt a kérdő pillantással díjazta.- Mit szólnál ha elvinnélek vásárolni?- mosolyogtam rá.
-Ömm... rendben.- válaszolt halkan és bizonytalanul.
Felálltam, a szekrényéhez mentem. Éreztem tekintetét a hátamon, hogy kíváncsian figyeli mit csinálok. Csak kivettem egy csőnadrágot meg egy pólót és leraktam a fürdőszobájába. Nem jött utánam. Felkaptam a karomba és bevittem a fürdőbe. Lábammal becsuktam az ajtót és letettem a kád szélére.
*Emma szemszöge*
Niall nagyon otthonosan mozgott a szobámban és a hozzá tartozó fürdőszobában. lerakott a kád szélére. Meg kapaszkodtam a szélén és Niall fogott egy nedves törülközőt, majd az arcomat kezdte vele megtisztítani a sminktől. Végig a szemeimbe nézett. Lemosott mindent, kifésülte a hajam és kezembe nyomta a ruhákat. Olyan édes volt. Gondoskodott rólam. Legalább is próbált jobb kedvre deríteni. Miután kiment és felvetetm a ruháimat és kimentem hozzá ahogy kész lettem. Ő már egy Converse tornacipővel várt és egy kabáttal. Leültem az ágyra és lehajtottam a fejem. Képtelen voltam kiverni a fejemből Harry-t, aki tudta nélkül összetörte a szívem. Niall helyet foglalt mellettem és megfogta a kezem, rákulcsolja ujjait az enyémekre.
Szorosan fogtam meg a kezét. Ő volt az aki nem volt képes elengedni amég meg nem bocsájtottam. Még a saját kocsijába is bezárt, csak azért, hogy eltudja nekem mondani, hogy miért tette amit tett és, hogy mennyire bánja. Nagyszerű srác. Nyomtam egy puszit az arcára, mire ő elpirul egy kicsit.
-Menjünk. Próbáljuk meg kiverni a fejedből.- mosolygott rám aranyosan.
-Rendben.- erőltettem mosolyt az arcomra.
*a plázában*
Bementünk jó pár boltba. Amiből tudott, mindből viccet csinált. Csakis azért, hogy lásson mosolyogni. Nagyon édes volt egész nap. És mikor mosolyogtam mindig adott egy puszit az arcomra, ahol a gödröcském megvillant. Bár néha ez eszembe juttatta Harry-t, nem foglalkoztam vele. Niall lett a legjobb fiú barátom. Nem túl sok mindent vettünk, ugyanis megmondtam neki, hogy nem vehet nekem semmit, mert nem azért jöttem el vele, mire ő addig könyörgött még bele nem mentem, hogy elindulok válogatni.
Ezután beültünk egy kajáldába. Niall egy elég méretes adagot rendelt kettőnknek. Eleinte én ettem, ,majd mikor megteltem ráhagytam a maradékot, amit vagy 5perc alatt bezabált.
Elmentünk a pláza szökőkútjához és leültünk a szélére. Elkezdett idióta viccekkel szórakoztatni. Majdnem bedőltem a szökőkútba, majdnem. Ezen viszont nagyot derült. Én pedig azon nevettem, hogy milyen édes a nevetése.
Én mondom. Ez a srác csodákra képes. Azt hittem egész nap otthon fogok ülni és depizni Harry miatt,de nem. Elhozott engem vásárolgatni és közben segített boldognak lenni. Csodás srác. És egyszerűen.. kezdem iránta azt érezni, mint Harry iránt.
ui.: Bocsi a rövid részért:) Remélem tetszett:$ Ne feledjétek... 2komi+pipálás;) Illetve lehet feliratkozni.<3 Szeretlek titeket:$ <3333 Majd hozom az új részt amint tudom;)
*Emma szemszöge*
Reggel minden ugyan úgy indult ahogy szokott. Niall-el azonban reggel összefutottam a kapuban. Ott várt. Waliyha pedig már a kocsiban ült. Niall mikor meglátott felcsillantak a szemei és végig nézett rajtam azokkal a gyönyörű kék szemeivel. Waliyha ahogy láttam épp nagyon rázta a fejét valami zenére.
-Jó reggelt.- köszöntött egy öleléssel Niall.
-Neked is.- mosolyogva viszonoztam a kedves gesztust.- Hogy-hogy itt vagy? És Waliyha?- néztem rá értetlenül.
-Gondoltam elviszlek titeket. És történetesen tudom, hogy a Starbucks-ba jártok. Megfordult a fejembe, hogy elviszlek titeket, hogy még időbe beérjetek. Szóval itt vagyok.- vázolta fel mosolyogva, röviden a helyzetet.- Illetve szerettem volna beszélni veled.- zavart lett ettől a mondattól.
-Miről lenne szó?- mosolyogtam rá. Nem tudtam abba hagyni a mosolygást. Jó volt újra a barátjának lenni. És most kicsit közelebbi is mint előtte.
-A csókról.- pirult el.
-Niall...-túrtam zavartan a hajamba.- Nekem az csak annyit jelentett, hogy megbocsájtottam neked.- néztem rá őszinte szemekkel.
-Rendben.- láttam rajta, hogy szomorú lett, ezért nyomtam egy puszit az arcára.- Na pattanj és menjünk a Starbucks-ba.- mosolyogva noszogatott a kocsi felé. Beszálltunk és elmentünk az említett helyre.
A nap nagyon jól indult. Niall bevitt a suliba, csak 5órát kellett át szenvednünk, aztán Waliyha-val elmentünk hozzánk. Azaz Harry-hez. Mikor beléptünk egyből egy nő sikolyt hallottunk. Ám nem olyan sikolyt mint a horror filmekbe. Egy női hang sikította Harry nevét. Összetörtem. Teljesen összetörtem belül. Waliyha segített, hogy eljussak a szobámig mielőtt írógörcsöt kapok. Órákig sírtam. Mást nem is hallottam. Még Waliyha vigasztalását se, csak a szívem darabokra omlását. Fojtott a fájdalom. Nem kaptam levegőt. Sírtam. Nem tudtam mást tenni. Ám egyszer csak ajtó csapódásra lettem figyelmes ami azt jelenthette, hogy a nő elment.
*másnap, szombat reggel*
A szemeim vörösek voltak a sírástól, karikásak az alváshiánytól és ramatyul néztem ki a tegnap után. A sminkem szétfolyt a szemem alatt, kócos volt a hajam és tele voltam zúzódásokkal a rossz alvás miatt.
Reggel arra keltem, hogy valaki cirógatja az arcom és az elfolyt sminket próbálja törölni a szemem alól. Azt hittem Harry az. De nem ő volt. Amikor próbáltam elhúzódni, ő csak átölelte a derekam és a hajamba puszilt.
-Tsss... nincs semmi baj...- suttogta a hajamba csodás lágy hangján.
-De van...- motyogtam a mellkasába fúrva a fejem.- Összetört. Tegnap egy nővel volt együtt. Pont akkor jöttem haza. Átsírtam az egész éjszakát.- a hangom remegett. Meginn éreztem, hogy folynak a könnyek az arcomon. Felemelte a fejem az államnál, közelebb hajolt és lepuszilta a könnycseppeket.
-Ne sírj. Kérlek.- nézett szemeimbe a gyönyörű kék szemeivel.
*Niall szemszöge*
Mikor reggel bemásztam az ablakán rossz látvány fogadott. Sírt. Átsírta az éjszakát. A smink szétfolyt az arcán a szeme alatt, a haja kócos volt és a karját zúzódások díszítették. Azt hittem megverte valaki. De mikor megtudtam, hogy csak Harry összetörte a szívét akkor az enyém is összetört. Megtudtam, hogy nem volt nála esélyem. De talán ha most segítek neki és a közelébe maradok , nem hagyom, hogy újra összetörjön, akkor talán velem lesz. Az agyam dolgozott. Keményen. Gondolkodtam azon, hogy hogy deríthetem jobb kedvre. Eszembe jutott, hogy elvégre még is csak lány.
-Emma.- szólítottam meg őt a szemébe nézve. Ő ezt a kérdő pillantással díjazta.- Mit szólnál ha elvinnélek vásárolni?- mosolyogtam rá.
-Ömm... rendben.- válaszolt halkan és bizonytalanul.
Felálltam, a szekrényéhez mentem. Éreztem tekintetét a hátamon, hogy kíváncsian figyeli mit csinálok. Csak kivettem egy csőnadrágot meg egy pólót és leraktam a fürdőszobájába. Nem jött utánam. Felkaptam a karomba és bevittem a fürdőbe. Lábammal becsuktam az ajtót és letettem a kád szélére.
*Emma szemszöge*
Niall nagyon otthonosan mozgott a szobámban és a hozzá tartozó fürdőszobában. lerakott a kád szélére. Meg kapaszkodtam a szélén és Niall fogott egy nedves törülközőt, majd az arcomat kezdte vele megtisztítani a sminktől. Végig a szemeimbe nézett. Lemosott mindent, kifésülte a hajam és kezembe nyomta a ruhákat. Olyan édes volt. Gondoskodott rólam. Legalább is próbált jobb kedvre deríteni. Miután kiment és felvetetm a ruháimat és kimentem hozzá ahogy kész lettem. Ő már egy Converse tornacipővel várt és egy kabáttal. Leültem az ágyra és lehajtottam a fejem. Képtelen voltam kiverni a fejemből Harry-t, aki tudta nélkül összetörte a szívem. Niall helyet foglalt mellettem és megfogta a kezem, rákulcsolja ujjait az enyémekre.
Szorosan fogtam meg a kezét. Ő volt az aki nem volt képes elengedni amég meg nem bocsájtottam. Még a saját kocsijába is bezárt, csak azért, hogy eltudja nekem mondani, hogy miért tette amit tett és, hogy mennyire bánja. Nagyszerű srác. Nyomtam egy puszit az arcára, mire ő elpirul egy kicsit.
-Menjünk. Próbáljuk meg kiverni a fejedből.- mosolygott rám aranyosan.
-Rendben.- erőltettem mosolyt az arcomra.
*a plázában*
Bementünk jó pár boltba. Amiből tudott, mindből viccet csinált. Csakis azért, hogy lásson mosolyogni. Nagyon édes volt egész nap. És mikor mosolyogtam mindig adott egy puszit az arcomra, ahol a gödröcském megvillant. Bár néha ez eszembe juttatta Harry-t, nem foglalkoztam vele. Niall lett a legjobb fiú barátom. Nem túl sok mindent vettünk, ugyanis megmondtam neki, hogy nem vehet nekem semmit, mert nem azért jöttem el vele, mire ő addig könyörgött még bele nem mentem, hogy elindulok válogatni.
Ezután beültünk egy kajáldába. Niall egy elég méretes adagot rendelt kettőnknek. Eleinte én ettem, ,majd mikor megteltem ráhagytam a maradékot, amit vagy 5perc alatt bezabált.
Elmentünk a pláza szökőkútjához és leültünk a szélére. Elkezdett idióta viccekkel szórakoztatni. Majdnem bedőltem a szökőkútba, majdnem. Ezen viszont nagyot derült. Én pedig azon nevettem, hogy milyen édes a nevetése.
Én mondom. Ez a srác csodákra képes. Azt hittem egész nap otthon fogok ülni és depizni Harry miatt,de nem. Elhozott engem vásárolgatni és közben segített boldognak lenni. Csodás srác. És egyszerűen.. kezdem iránta azt érezni, mint Harry iránt.
ui.: Bocsi a rövid részért:) Remélem tetszett:$ Ne feledjétek... 2komi+pipálás;) Illetve lehet feliratkozni.<3 Szeretlek titeket:$ <3333 Majd hozom az új részt amint tudom;)
2013. szeptember 26., csütörtök
12.fejezet
Most nem fűzök hozzá semmit csak hogy köszönöm az olvasóknak, hogy olvassák és komiznak/pipálnak:') Nagyon jól esik az elismerés és nagyon hálás vagyok nektek:) Igyekszem hetente részeket hozni:) lehet, hogy lesz mikor 3nap múlva hozom a részt, de az is lehet, hogy több mint 1hét alatt:) Igyekszem:) <3 Még egyszer köszi az olvasást és remélem tetszeni fog ez a rész:) <3
*1hónap múlva* *Szeptember 5-e*
Hát igen. Végül sikerült meggyőznünk Harry-t és épp a suli fele tartok. Megbeszéltük Waliyha-val, hogy beugrunk a Starbucks-ba 1-1 forrócsokiért. Elég hűvös lett a szeptember. Megvettük a forró csokikat és a suliba mentünk. Az út felénél csöpögni kezdett az eső. Megállt mellettünk pár percre az eső kezdete után egy fekete autó. Niall-t pillantottam meg mögötte. Még mindig haragszom rá. A park óta nem is beszéltem vele.
-Nem szálltok be? Elviszlek.- mosolygott ránk kedvesen. Waliyha csak nézett rám.
-Csak azért mert nem akarunk agyon ázni.- válaszoltam komolyan és bepattantam az anyós ülésre, Waliyha pedig hátra.
-Még haragszol rám?- egy pillanatra rám nézett, majd vissza az útra.
-Tippelhetsz.- feleltem flegmán.
Az út további része csendben telt. Waliyha egyből kipattan az autóból ahogy megérkeztünk a suli elé. Én is ki akartam szállni de Niall visszarántott és bezárta az ajtót. Waliyha nem lepődött meg. A táskám is nála volt. Bement a suliba. Én csak gyorsabban vettem a levegőt és ijedten néztem körbe.
-Nem bántalak. Kérlek ne hidd ezt rólam. Én...- habozott.
-Niall. Nem érdekel. Kösz a fuvart de nekem mennem kell mert elkések.- az óra még csak 8:35-öt mutatott ami az jelezte még van 10percem. Újra a kilincsért nyúltam de elhúzta a kezem.
-Csak annyit kérek, hogy hallgass meg. Nem többet.- próbált meggyőző lenni. Gyönyörű kék szemeit az enyémekbe fúrta, ezzel teljesen megbabonázva és rávett, hogy végig hallgassam.
-Mondd.- sóhajtottam.- 5perced van.- pillantottam meginn az órára.
-Emma én... tudom, hogy hülye voltam és egy balfasz. Harry-től is megérdemeltem volna jó pár pofont, amit csak Paul akadályozott meg.- itt kicsit meglepődtem. Nem azon, hogy megérdemelte volna, hanem azon, hogy Paul-nak kellett megakadályoznia.- Mindent sajnálok. Elborult az agyam. Egyszerűen csak félre értettem az egész helyzetet és... és teljesen megharagudtam az egész világra. Csak téged találtalak meg és bántottalak. De nem önszántamból. Sose bántanálak. Sose bántanék lányokat. Főleg nem olyanokat mint te.- itt picit pírbe borult az arca- A parkban is bocsánatot akartam kérni de meg se hallgattál. Én... féltékenységből csináltam az egészet.- motyogta lehajtott fejjel.- Kérlek ne haragudj rám.
Teljesen meglepődtem rajta. Nem is jutottam szóhoz. Kifogást próbáltam keresni, hogy ne kelljen válaszolnom és reagálnom a gondolataira de nem találtam. Időm még volt.
-Mire voltál féltékeny?- néztem rá értetlen fejjel. Bár sejtettem a választ de meg akartam bizonyosodni róla.
-Inkább kire? És Harry-re.- még mindig az orra alatt motyogott.
Meginn lesokkolt. Látszott mennyire bántja az egész. Olyan aranyos volt ott az autóban. Csak ült megszeppenve és lehajtott fejjel. Az ujjait tördelte a 2combja között.
-Ömm...- elpirult még mondani valója előtt.- Emm... megtehetek valamit?- kérdezte félénken és bizonytalanul.
-Attól függ mit.- meginn beugrott a premier napi eset.
-Meg tehetek valamit vagy sem?- kérdezte reménykedve.
-Tedd.- megbíztam benne.
Átölelte a derekam bátortalanul, felém hajolt és súrolta ajka az enyémet.
Próbálta jelezni mit szeretne. A szívem hevesen verni kezdett. Nem tudom miért. Meg akart csókolni, kezeimet bátortalanul a tarkójára csúsztattam, ujjaimat a hajába, jelezve ezzel, hogy nyugodtan megcsókolhat. Ajkait enyémekre tapasztotta. Óvatosan játszottak ajkai az enyémekkel.
Megbocsájtottam neki. Nem tudtam rá haragudni. Viszonoztam csókját. Cirógattam a tarkóját. Boldogsággal öntött el ahogy éreztem, hogy boldog. Éreztem ahogy a csípőcsontomon járt fel-le a keze. Nem haladt feljebb. Nem szegte át a határokat. Lassan elváltunk egymástól. Egy apró puszit nyomott még sz ajkaimra búcsúzásként.
-Akkor ugye nem haragszol rám?- kérdezte reménykedve.
-Már nem.- mosolyogtam rá biztatóan, majd az órára pillantottam.- de mennem kell. Sajnálom. Szia. Majd találkozunk.- kipattantam a kocsiból és befutottam a suliba. Végig simítottam az ajkaimon. Ez volt az első igazi csókom.
*délután Harry házában*
Rég volt alkalmam Harry-vel is közösen beszélni. Túl sokat tanultunk Waliyha-val és eléggé sok időt töltünk együtt ahogy legjobb barátoknak szokás. Ám ma ez kivételesen nem így volt. Épp a leckémet írom. Kinn szakad az eső, hideg van és a takaróba beburkolózva olvasgatom és tanulgatom a kémiát.Észre se vettem, hogy Harry bejött és mellettem a takaró alá bújva 2 forró csokit tart.
-Még ma elveszed tőlem?- meginn flegmára váltott.
-Jajj bocsi. Persze. Köszi.- mosolyogtam rá. Elvettem a forró italt és beleszürcsöltem.
-Elég édes? Hozhatok még cukrot ha kell.- láttam halványan a gödröcskéit.
-Igen. Persze. Nagyon finom.- mosolyogtam rá.- Csak épp tanultam.
-Láttam.- sóhajtott.- Túl sokat tanulsz. Nem akarsz elmenni valamerre? Tudom, hogy most lesz idén mindenféle teszt, meg minden. De... ez kicsit sok lesz így.
-Harry. Tanulnom kell ha normális munkát akarok. Minél több pontom lesz, annál esélyesebb vagyok egy normális egyetemre és azt csak tanulással lehet elintézni, hogy bejussak.- vallottam be őszintén.
-De így strébernek tűnsz.- lökött oldalba, de óvatosan, hogy ne ömöljön ki a forró csoki. Csak kuncogtam és újra beleittam az italba.
-Ez van. De legalább valamennyire biztosítva van a jövőm.- rántottam vállat. Meginn felemeltem a könyvet és olvasni kezdtem.
*Harry szemszöge*
Meglepődtem. Egy 15éves lány, hogy tud ilyen éretten gondolkodni? Csak néztem ahogy meginn a könyvet bújja. Kicsit hiányzott, hogy vele aludhassak. De nem akartam zavarni. Kétlem, hogy örülne a jelenlétemnek esténként. Vannak titkaim róla. Kép a fiókomba, amit sunyiba csináltam, vele álmodom+álmodozom és mikor a közelembe van akár képes lennék elveszteni a fejem is. Tetszik. Sajnos túlságosan is. De biztos visszautasítana ha ezt megtudná. Magam elé bámultam és ezen gondolkodtam, állítottam fel a kontra-pro. érveket magamba és észre se vettem, hogy beszélt hozzám.
-Bocsi. Elgondolkodtam. Mit mondtál?- ittam bele a forrócsokiba.
-Hogy éhes vagyok és, hogy van-e itthon kaja?- gondolom ismételte meg magát újra.
-Ja... Persze. Gyere.- mosolyogva kisegítettem az ágyból és levittem, összedobtam neki kaját, amit hamar meg is evett.
Egyből visszament a szobájába, magára zárta az ajtót. Még összedobtam neki a holnapi reggeliét és a holnapi kajáját, mivel reggelente nem szoktunk találkozni és felmentem én is a saját szobámba.
Rajta gondolkodtam egész éjszaka és felmentem Twitterre. Le akartam írni az érzéseimet amik bennem vannak, hogy a rajongóim is tudják de nem tudtam, hogy fogalmazzak. Így végül csak ennyi lett az egész:
*1hónap múlva* *Szeptember 5-e*
Hát igen. Végül sikerült meggyőznünk Harry-t és épp a suli fele tartok. Megbeszéltük Waliyha-val, hogy beugrunk a Starbucks-ba 1-1 forrócsokiért. Elég hűvös lett a szeptember. Megvettük a forró csokikat és a suliba mentünk. Az út felénél csöpögni kezdett az eső. Megállt mellettünk pár percre az eső kezdete után egy fekete autó. Niall-t pillantottam meg mögötte. Még mindig haragszom rá. A park óta nem is beszéltem vele.
-Nem szálltok be? Elviszlek.- mosolygott ránk kedvesen. Waliyha csak nézett rám.
-Csak azért mert nem akarunk agyon ázni.- válaszoltam komolyan és bepattantam az anyós ülésre, Waliyha pedig hátra.
-Még haragszol rám?- egy pillanatra rám nézett, majd vissza az útra.
-Tippelhetsz.- feleltem flegmán.
Az út további része csendben telt. Waliyha egyből kipattan az autóból ahogy megérkeztünk a suli elé. Én is ki akartam szállni de Niall visszarántott és bezárta az ajtót. Waliyha nem lepődött meg. A táskám is nála volt. Bement a suliba. Én csak gyorsabban vettem a levegőt és ijedten néztem körbe.
-Nem bántalak. Kérlek ne hidd ezt rólam. Én...- habozott.
-Niall. Nem érdekel. Kösz a fuvart de nekem mennem kell mert elkések.- az óra még csak 8:35-öt mutatott ami az jelezte még van 10percem. Újra a kilincsért nyúltam de elhúzta a kezem.
-Csak annyit kérek, hogy hallgass meg. Nem többet.- próbált meggyőző lenni. Gyönyörű kék szemeit az enyémekbe fúrta, ezzel teljesen megbabonázva és rávett, hogy végig hallgassam.
-Mondd.- sóhajtottam.- 5perced van.- pillantottam meginn az órára.
-Emma én... tudom, hogy hülye voltam és egy balfasz. Harry-től is megérdemeltem volna jó pár pofont, amit csak Paul akadályozott meg.- itt kicsit meglepődtem. Nem azon, hogy megérdemelte volna, hanem azon, hogy Paul-nak kellett megakadályoznia.- Mindent sajnálok. Elborult az agyam. Egyszerűen csak félre értettem az egész helyzetet és... és teljesen megharagudtam az egész világra. Csak téged találtalak meg és bántottalak. De nem önszántamból. Sose bántanálak. Sose bántanék lányokat. Főleg nem olyanokat mint te.- itt picit pírbe borult az arca- A parkban is bocsánatot akartam kérni de meg se hallgattál. Én... féltékenységből csináltam az egészet.- motyogta lehajtott fejjel.- Kérlek ne haragudj rám.
Teljesen meglepődtem rajta. Nem is jutottam szóhoz. Kifogást próbáltam keresni, hogy ne kelljen válaszolnom és reagálnom a gondolataira de nem találtam. Időm még volt.
-Mire voltál féltékeny?- néztem rá értetlen fejjel. Bár sejtettem a választ de meg akartam bizonyosodni róla.
-Inkább kire? És Harry-re.- még mindig az orra alatt motyogott.
Meginn lesokkolt. Látszott mennyire bántja az egész. Olyan aranyos volt ott az autóban. Csak ült megszeppenve és lehajtott fejjel. Az ujjait tördelte a 2combja között.
-Ömm...- elpirult még mondani valója előtt.- Emm... megtehetek valamit?- kérdezte félénken és bizonytalanul.
-Attól függ mit.- meginn beugrott a premier napi eset.
-Meg tehetek valamit vagy sem?- kérdezte reménykedve.
-Tedd.- megbíztam benne.
Átölelte a derekam bátortalanul, felém hajolt és súrolta ajka az enyémet.
Próbálta jelezni mit szeretne. A szívem hevesen verni kezdett. Nem tudom miért. Meg akart csókolni, kezeimet bátortalanul a tarkójára csúsztattam, ujjaimat a hajába, jelezve ezzel, hogy nyugodtan megcsókolhat. Ajkait enyémekre tapasztotta. Óvatosan játszottak ajkai az enyémekkel.
Megbocsájtottam neki. Nem tudtam rá haragudni. Viszonoztam csókját. Cirógattam a tarkóját. Boldogsággal öntött el ahogy éreztem, hogy boldog. Éreztem ahogy a csípőcsontomon járt fel-le a keze. Nem haladt feljebb. Nem szegte át a határokat. Lassan elváltunk egymástól. Egy apró puszit nyomott még sz ajkaimra búcsúzásként.
-Akkor ugye nem haragszol rám?- kérdezte reménykedve.
-Már nem.- mosolyogtam rá biztatóan, majd az órára pillantottam.- de mennem kell. Sajnálom. Szia. Majd találkozunk.- kipattantam a kocsiból és befutottam a suliba. Végig simítottam az ajkaimon. Ez volt az első igazi csókom.
*délután Harry házában*
Rég volt alkalmam Harry-vel is közösen beszélni. Túl sokat tanultunk Waliyha-val és eléggé sok időt töltünk együtt ahogy legjobb barátoknak szokás. Ám ma ez kivételesen nem így volt. Épp a leckémet írom. Kinn szakad az eső, hideg van és a takaróba beburkolózva olvasgatom és tanulgatom a kémiát.Észre se vettem, hogy Harry bejött és mellettem a takaró alá bújva 2 forró csokit tart.
-Még ma elveszed tőlem?- meginn flegmára váltott.
-Jajj bocsi. Persze. Köszi.- mosolyogtam rá. Elvettem a forró italt és beleszürcsöltem.
-Elég édes? Hozhatok még cukrot ha kell.- láttam halványan a gödröcskéit.
-Igen. Persze. Nagyon finom.- mosolyogtam rá.- Csak épp tanultam.
-Láttam.- sóhajtott.- Túl sokat tanulsz. Nem akarsz elmenni valamerre? Tudom, hogy most lesz idén mindenféle teszt, meg minden. De... ez kicsit sok lesz így.
-Harry. Tanulnom kell ha normális munkát akarok. Minél több pontom lesz, annál esélyesebb vagyok egy normális egyetemre és azt csak tanulással lehet elintézni, hogy bejussak.- vallottam be őszintén.
-De így strébernek tűnsz.- lökött oldalba, de óvatosan, hogy ne ömöljön ki a forró csoki. Csak kuncogtam és újra beleittam az italba.
-Ez van. De legalább valamennyire biztosítva van a jövőm.- rántottam vállat. Meginn felemeltem a könyvet és olvasni kezdtem.
*Harry szemszöge*
Meglepődtem. Egy 15éves lány, hogy tud ilyen éretten gondolkodni? Csak néztem ahogy meginn a könyvet bújja. Kicsit hiányzott, hogy vele aludhassak. De nem akartam zavarni. Kétlem, hogy örülne a jelenlétemnek esténként. Vannak titkaim róla. Kép a fiókomba, amit sunyiba csináltam, vele álmodom+álmodozom és mikor a közelembe van akár képes lennék elveszteni a fejem is. Tetszik. Sajnos túlságosan is. De biztos visszautasítana ha ezt megtudná. Magam elé bámultam és ezen gondolkodtam, állítottam fel a kontra-pro. érveket magamba és észre se vettem, hogy beszélt hozzám.
-Bocsi. Elgondolkodtam. Mit mondtál?- ittam bele a forrócsokiba.
-Hogy éhes vagyok és, hogy van-e itthon kaja?- gondolom ismételte meg magát újra.
-Ja... Persze. Gyere.- mosolyogva kisegítettem az ágyból és levittem, összedobtam neki kaját, amit hamar meg is evett.
Egyből visszament a szobájába, magára zárta az ajtót. Még összedobtam neki a holnapi reggeliét és a holnapi kajáját, mivel reggelente nem szoktunk találkozni és felmentem én is a saját szobámba.
Rajta gondolkodtam egész éjszaka és felmentem Twitterre. Le akartam írni az érzéseimet amik bennem vannak, hogy a rajongóim is tudják de nem tudtam, hogy fogalmazzak. Így végül csak ennyi lett az egész:
''A ''legjobb érzés'' mikor nem tudod, hogy mit tegyél, hogy jobb legyen''
Mind ezt egy ál profilomról. Nem sokan ismerik. Csak pár rajongóm. De kedvesen válaszoltak is rá egyből azokat amit én nem merek. Cselekedni. De ha nem cselekszem akkor más teszi meg. Már lehet, hogy meg is tette valaki csak nem tudok róla? Lehet. Emma csodálatos. Csak épp nem merek túlságosan közeledni felé.
2013. szeptember 22., vasárnap
11.fejezet
El se hiszitek milyen boldog vagyok, hogy olvassátok a blogom:) Tényleg nagyon sokat jelent. És most hogy látom mennyien nézitek gondoltam emelek egy kicsit és 2komi után hozok új részt. Tudom, hogy ezzel az agyatokra megyek de ha nem komiztok akkor nem tom érdemes-e folytatni. Szóval lehet most már pipálgatni, feliratkozni és kommentelni. 2komi után hozom az új rész:) Illetve meglátjuk mennyi pipánk lesz:) <3 Előre is bocsánat a szomorkás és depis hangulatú rész miatt. Bár ebbe már van gif:$
A kinézetet és a sok segítséget külön köszönöm Vörös Virágnak:) <3
Csak ültem és gondolkodtam a történteken. Még mindig nem fért a fejembe, hogy Niall hogyan volt képes ezt tenni. Mit vétettem ellene? Mit tettem, hogy fájdalmat okozott nekem fizikailag. A lelki fájdalom jobb lett volna. Azt hamarabb elfelejtem. Aztán még ott van Harry. Ő is megharagudott amiért reggel kitettem a szobámból. Megváltoztatta az életem és segített mindenben. Csak ültem és gondolkodtam ezen a 2srácon. Mindegyik néha seggfej, néha pedig egy zabálni való, édes srác. Csak nem tudom mivel érdemlem ki ezt. Nekik semmit nem ártottam. Tán a jelenlétem zavarja őket?
Éreztem ahogy néhány esőcsepp rám esik, ezzel nedvesítve a bőröm. Nem foglalkoztam vele. Nem volt kedvem visszamenni Harry-hez aki bármikor leordíthatja a fejem. Felsurranni meg úgy se tudok. Egyre jobban esett az eső. Végül szakadni kezdett. Én pedig csak ültem a padon és el voltam foglalva a gondolataimmal.
Lassan lecsuktam a szemem és újra kinyitottam. Már teljesen átáztam. Hirtelen leült mellém egy bőrkabátos ember. Niall volt az. Nem néztem rá csak egy pillanatig, hogy felismerjem. Szinte egyből arrébb húzódtam tőle és fel óhajtottam volna állni de megragadta a karom. Megijedtem. Féltem, hogy újra bántani fog. De nem tette. Csak felállt velem szembe és kisöpörte arcomból a vizes hajtincset, ami a szemembe lógott. Levette a kabátját és rám akarta adni de eltoltam.
-Nem kell.- alig lehetett hallani hangomat az esőbe. De még így is érezni lehetett benne a félelmet.
-Kérlek ne haragudj.- szemeivel enyémet kutatta de én csak szigorúan egy teljesen más irányba néztem. Nem voltam hajlandó megbocsájtani neki.
-Nem vagyok könnyen megbocsájtó típus. És ezt kétlem, hogy valaha is elfelejtem neked.- mondtam komolyan. A félelmem még mindig ott volt.
-De... csak a fájdalom miatt tettem. Elborult az agyam.- próbált meggyőző lenni.
-Niall... Nem érdekel. Szerintem akkor az egyetlen ember akiben fájdalom volt, az én voltam. Miattad. Az ujjaid miatt.- mondtam és elindultam hazafele.
-Nem. Ez nem igaz. Emma. Kérlek ne hagyj itt.- szólt utánam. Azt várta, hogy visszamenjek hozzá. Egy pillanatra megtorpantam, majd tovább sétáltam.
-Gondolkozz el azon amit tettél. Hogy mennyi fájdalmat okoztál és, majd utána TALÁN beszélünk.- szóltam hozzá mielőtt leléptem.
Hazafele menve is csak sírtam. Mikor hazaértem, levettem a cipőm. Hazz egyből hozzám futott és segített levenni a vizes ruhákat. Azt hiszem ő már nem haragszik rám. Legalább is nem úgy nézett ki. Felmentem és letusoltam, átvettem egy melegebb ruhát, csináltam egy teát és visszafeküdtem az ágyamba. Pár perc múlva Harry jött be a szobámba valami kajával a kezében. Azt hiszem az a tésztás, kínai leves volt a tálban egy-egy pár evő pálcikával.
-Miért nem jöttél vissza mikor elkezdett csepegni az eső?- leült mellém, felültetett, ölembe helyezte a tálcát és szemembe nézett.
Újra könnyekkel teltek meg a szemeim. Nem tudtam mit mondhatnék neki. Hogy, mert féltem? Vagy, hogy mert nem akartam, hogy meginn leordítsa a fejem? Ehelyett csak hagytam legördülni egy könnycseppet az arcomon, ami azt hiszem mindent megmagyarázott neki.
-Edd meg a levest. Remélem nem vagy beteg.- tette homlokomra a kezét. Megkönnyebbülten sóhajtott és nézett rám nagy szemekkel.
-Velem eszel?- töröltem meg az arcom és halkan beszéltem a szívbeli fájdalom miatt.
-Igen.- mosolygott rám.- Azért hoztam 2 pár evőpálcikát. Ugye tudsz vele enni?- kérdezte reménykedve. Én csak nemlegesen ráztam a fejem.- Akkor megtanítalak.- sóhajtott.
Úgy 15perc alatt sikerült megtanítania, így nekifogtunk és megettük a nagy adag levest. Felkapta a tálcát és kiment a szobámból. Ám még az ajtóban megállt és visszanézett rám.
-Nyugodtan hívd át Waliyha-t ha gondolod. Engem nem zavar.- rántott vállat és kiment a szobából.
Felhívtam Waliyha-t aki úgy 10perc múlva taxival állt meg a ház előtt és hozott egy hatalmas tábla csokoládét. Szerencsémre olyan jól megismert a tegnapi nap folyamán, hogy még megnevettetnie is sikerült. Bár csak egy pillanatra de akkor is. Sikerült neki ami ilyen helyzetben általában lehetetlen.
-Olyan mintha már ezer éve ismernénk egymást. Nem?- kérdezte miközben a csoki egyik sorát ette.
-Mintha a legjobb barátok lennénk.- mosolyogtam rá halványan.
-Szerintem azok vagyunk.- mosolyogva megölelt.
-Tényleg így gondolod?- kérdeztem meglepetten.
-Igen.- mosolygott.- Nekem te vagy a legjobb barátom.
-Nekem is te.- mondtam ki amire gondoltam.
-Nem akarsz velem egy suliba járni így az utolsó éven?- nézett rám boci szemmel. Az a tipikus Malik boci szem. Nem lehetett nemet mondani neki és megint nevettem egyet.
-De. Jó lenne.- mosolyogtam rá.- De Harry nem tudom mit szólna hozzá.- húztam félre a szám.
- Kérdezzük meg.- fogott karon, kirángatott az ágyból és bekopogtunk Harry-hez aki pár percen belül ajtót is nyitott.
-Mit szeretnétek lányok?- kérdezte és lenézett ránk.
-Igazából a suliról beszélgettünk Waliyha-val és... arra gondoltunk, hogy...- kezdtem bele a lábaimat nézve.
-Mire?- kérdezte kicsit unottan.
-Hogy járhatnánk-e egy suliba?- nézett reménykedve Waliyha.
-Hát... nem is tudom...- vakarta meg a tarkóját Harry.
-Léciiiiiiiiiii!- néztünk rá kiskutya szemekkel fel, egyszerre.
ui.: Bocsi a rövid részért:/
A kinézetet és a sok segítséget külön köszönöm Vörös Virágnak:) <3
Csak ültem és gondolkodtam a történteken. Még mindig nem fért a fejembe, hogy Niall hogyan volt képes ezt tenni. Mit vétettem ellene? Mit tettem, hogy fájdalmat okozott nekem fizikailag. A lelki fájdalom jobb lett volna. Azt hamarabb elfelejtem. Aztán még ott van Harry. Ő is megharagudott amiért reggel kitettem a szobámból. Megváltoztatta az életem és segített mindenben. Csak ültem és gondolkodtam ezen a 2srácon. Mindegyik néha seggfej, néha pedig egy zabálni való, édes srác. Csak nem tudom mivel érdemlem ki ezt. Nekik semmit nem ártottam. Tán a jelenlétem zavarja őket?
Éreztem ahogy néhány esőcsepp rám esik, ezzel nedvesítve a bőröm. Nem foglalkoztam vele. Nem volt kedvem visszamenni Harry-hez aki bármikor leordíthatja a fejem. Felsurranni meg úgy se tudok. Egyre jobban esett az eső. Végül szakadni kezdett. Én pedig csak ültem a padon és el voltam foglalva a gondolataimmal.
Lassan lecsuktam a szemem és újra kinyitottam. Már teljesen átáztam. Hirtelen leült mellém egy bőrkabátos ember. Niall volt az. Nem néztem rá csak egy pillanatig, hogy felismerjem. Szinte egyből arrébb húzódtam tőle és fel óhajtottam volna állni de megragadta a karom. Megijedtem. Féltem, hogy újra bántani fog. De nem tette. Csak felállt velem szembe és kisöpörte arcomból a vizes hajtincset, ami a szemembe lógott. Levette a kabátját és rám akarta adni de eltoltam.
-Nem kell.- alig lehetett hallani hangomat az esőbe. De még így is érezni lehetett benne a félelmet.
-Kérlek ne haragudj.- szemeivel enyémet kutatta de én csak szigorúan egy teljesen más irányba néztem. Nem voltam hajlandó megbocsájtani neki.
-Nem vagyok könnyen megbocsájtó típus. És ezt kétlem, hogy valaha is elfelejtem neked.- mondtam komolyan. A félelmem még mindig ott volt.
-De... csak a fájdalom miatt tettem. Elborult az agyam.- próbált meggyőző lenni.
-Niall... Nem érdekel. Szerintem akkor az egyetlen ember akiben fájdalom volt, az én voltam. Miattad. Az ujjaid miatt.- mondtam és elindultam hazafele.
-Nem. Ez nem igaz. Emma. Kérlek ne hagyj itt.- szólt utánam. Azt várta, hogy visszamenjek hozzá. Egy pillanatra megtorpantam, majd tovább sétáltam.
-Gondolkozz el azon amit tettél. Hogy mennyi fájdalmat okoztál és, majd utána TALÁN beszélünk.- szóltam hozzá mielőtt leléptem.
Hazafele menve is csak sírtam. Mikor hazaértem, levettem a cipőm. Hazz egyből hozzám futott és segített levenni a vizes ruhákat. Azt hiszem ő már nem haragszik rám. Legalább is nem úgy nézett ki. Felmentem és letusoltam, átvettem egy melegebb ruhát, csináltam egy teát és visszafeküdtem az ágyamba. Pár perc múlva Harry jött be a szobámba valami kajával a kezében. Azt hiszem az a tésztás, kínai leves volt a tálban egy-egy pár evő pálcikával.
-Miért nem jöttél vissza mikor elkezdett csepegni az eső?- leült mellém, felültetett, ölembe helyezte a tálcát és szemembe nézett.
Újra könnyekkel teltek meg a szemeim. Nem tudtam mit mondhatnék neki. Hogy, mert féltem? Vagy, hogy mert nem akartam, hogy meginn leordítsa a fejem? Ehelyett csak hagytam legördülni egy könnycseppet az arcomon, ami azt hiszem mindent megmagyarázott neki.
-Edd meg a levest. Remélem nem vagy beteg.- tette homlokomra a kezét. Megkönnyebbülten sóhajtott és nézett rám nagy szemekkel.
-Velem eszel?- töröltem meg az arcom és halkan beszéltem a szívbeli fájdalom miatt.
-Igen.- mosolygott rám.- Azért hoztam 2 pár evőpálcikát. Ugye tudsz vele enni?- kérdezte reménykedve. Én csak nemlegesen ráztam a fejem.- Akkor megtanítalak.- sóhajtott.
Úgy 15perc alatt sikerült megtanítania, így nekifogtunk és megettük a nagy adag levest. Felkapta a tálcát és kiment a szobámból. Ám még az ajtóban megállt és visszanézett rám.
-Nyugodtan hívd át Waliyha-t ha gondolod. Engem nem zavar.- rántott vállat és kiment a szobából.
Felhívtam Waliyha-t aki úgy 10perc múlva taxival állt meg a ház előtt és hozott egy hatalmas tábla csokoládét. Szerencsémre olyan jól megismert a tegnapi nap folyamán, hogy még megnevettetnie is sikerült. Bár csak egy pillanatra de akkor is. Sikerült neki ami ilyen helyzetben általában lehetetlen.
-Olyan mintha már ezer éve ismernénk egymást. Nem?- kérdezte miközben a csoki egyik sorát ette.
-Mintha a legjobb barátok lennénk.- mosolyogtam rá halványan.
-Szerintem azok vagyunk.- mosolyogva megölelt.
-Tényleg így gondolod?- kérdeztem meglepetten.
-Igen.- mosolygott.- Nekem te vagy a legjobb barátom.
-Nekem is te.- mondtam ki amire gondoltam.
-Nem akarsz velem egy suliba járni így az utolsó éven?- nézett rám boci szemmel. Az a tipikus Malik boci szem. Nem lehetett nemet mondani neki és megint nevettem egyet.
-De. Jó lenne.- mosolyogtam rá.- De Harry nem tudom mit szólna hozzá.- húztam félre a szám.
- Kérdezzük meg.- fogott karon, kirángatott az ágyból és bekopogtunk Harry-hez aki pár percen belül ajtót is nyitott.
-Mit szeretnétek lányok?- kérdezte és lenézett ránk.
-Igazából a suliról beszélgettünk Waliyha-val és... arra gondoltunk, hogy...- kezdtem bele a lábaimat nézve.
-Mire?- kérdezte kicsit unottan.
-Hogy járhatnánk-e egy suliba?- nézett reménykedve Waliyha.
-Hát... nem is tudom...- vakarta meg a tarkóját Harry.
-Léciiiiiiiiiii!- néztünk rá kiskutya szemekkel fel, egyszerre.
ui.: Bocsi a rövid részért:/
2013. szeptember 14., szombat
10.fejezet
Először is szeretnék egy HATALMAS bocsánat-ot mondani. Nagyon nem volt időm így iskola kezdés miatt meg múlt héten TIU-on voltam 2x is:) Ha már itt tartunk remélem nektek is tetszett az a rész:) <3 Na és most meghoztam az új részt:) Sajnos ez se túl hosszú mert az időm nem nagyon engedi :ccc MILLIÓ BOCSÁNAT! <3 De örülök, hogy olvassátok a blogot:) És megkérnélek, hogy kommenteljetek. KÖNYÖRGÖM!
*Waliyha szemszöge*
Niall elég sietősen elhúztam Em-et mikor vége lett a filmnek. Reméltem nem lesz semmi baj. Kutattam a hatalmas folyosón a szobák közt. Hirtelen egy halk sikolyt hallottam a mozgássérült mosdó felől. Reméltem, hogy nem Emma van az ajtó mögött. Mikor kijött egyből nekem futott és szorosan magamhoz öleltem. Megpillantottam Niall-t, Emm feljebb húzott ruháját, Niall egyik oldalán pirosasabb arcát. Mikor felénk jött Emm szabályosan úgy kapaszkodott belém, mintha egy mentőmellény lennék. A szöszi viszont csak kikerült minket.
-Héj... Emma... mi történt?- kérdeztem aggódva.
-Niall... az ujjait... és fájt...- motyogta furán a történteket két sírás közt. De megértettem. Niall belé vezette az ujjait.
-Visszakísérlek Harry-hez rendben?- kérdeztem és megtöröltem az arcát. Bólogatott.
-H-h-hívok taxit...- motyogta szipogva.
-Én meg szólok Harry-nek.- mosolyogtam rá biztatóan.
Kiment az épület hátsóbejáratán, közben már telefonált. Én közben Harry-hez mentem.
-Hazz! Visszakísérem Emma-t, mert nem érzi jól magát.- ez lényegében igaz volt.
-Valami baj van?- kérdezte és hallottam, hogy aggódik.
-Nem csak fáj a feje meg a hasa. Visszakísérem hozzád.- mosolyogtam rá erőltetetten és el is tűntem mielőtt kérdezhetett volna valamit.
*Harry házában**Emma szemszöge*
Egyszerűen még mindig képtelen voltam felfogni, hogy Niall képes volt ilyet tenni. Sírtam. Waliyha próbált felvidítani de nem sikerült neki. Folyton csak azon agyaltam, hogy miért tette ezt? mit ártottam neki?.
-Próbálj meg aludni rendben?- szorosan megölelt. Mintha máris ismernénk egymást ezer éve. Mintha a legjobb barátok lennénk.
-Nem alszol itt te is?- kérdeztem szipogva.
-Hol?- kuncogott és ettől nekem is nevetnem kellett egy picikét.
-Kihúzható az ágy alsó része. Szóval az ágyon.- mosolyogtam rá.- Pizsit meg adok szívesen. Hazz meg biztos nem bánja.- vontam vállat és letöröltem a könnyeimet. Nekem csak egy barát kell. És Waliyha mellettem állt.
-Na akkor húzzuk ki, együnk valamit azt aludjunk.- kuncogott és már neki is látott az ágyat csinálni.
Nevetve legugoltam mellé, megcsináltuk az ágyat, aztán a gardróbomba vezettem. Teljesen tátva maradt a szája.
-Jézusom!- nézett nagy szemekkel.- Ez egy halom ruha.- mosolygott.- Na hol a pizsi?- nevetett. Lehet, hogy a jókedvével próbált felvidítani. Elvégre a legjobb barátok jókedvre derülnek ha a legjobb barátjuk boldog. Legalább is ezt hallottam és ez kihatott ránk.
-Itt van. Nesze neked.- nevetve hozzá vágtam mire ő hozzám vágott egy másik pizsit, erre ő nevetett fől.
-Kössz.- nevettem.
-Na kajáljunk valamit. Szerintem hajnal előtt nem tér haza a göndörke.- kuncogott.
Lementünk, kajáltunk és hülyültünk egy sort. Miután letusoltunk még rengeteget nevettünk egymáson úgy, hogy a könnyünk is kicsordult néha, majd lefeküdtünk aludni.
*másnap reggel*
Reggel Harry mellett ébredtem. Szorosan ölelve engem még békésen szunyókált. Hozzá bújtam és mepillantottam a kezét, melyet lila foltok fedtek és apró sebek. Óvatosan végig simítottam rajta, mire a smaragd zöld szemek kinyíltam és egyből az enyémbe pillantottak.
-Mi történt a kezeddel?- suttogtam. Ajkai alig voltak pár cm-re az enyémektől. Ez zavarba hozott.
-Waliyha elmesélte mi történ.- suttogta. Szorosan magához ölelt és szorosan ránk húzta a takarót.
-Megverted Niall-t?- kérdeztem meglepetten. Megijedtem, hogy megütötte.
-Nem. De a konyhába ne menj le.- suttogta.
-Amúgy meg mit keresel az ágyamba?- kérdeztem felvonva egyik szemöldököm.
-Tán zavar?- kérdezte összeráncolva a homlokát.
-Igen.- feleltem komolyan.
-Hát akkor szia.- kipattant az ágyamból, bevágta maga mögött az ajtót és kiment.
Ahogy Hazz kilépett a telefonom egyből csörögni kezdett. Niall nevét pillantottam meg a kijelzőn. Hagytam, hogy csörögjön még fel nem adja. Mikor lecsengett a kis dal ránéztem a képernyőre. 56(!) nem fogadott hívás. Kikapcsoltam a telefonom, felöltöztem, szóltam Hazz-nak és a parkba mentem.
*Waliyha szemszöge*
Niall elég sietősen elhúztam Em-et mikor vége lett a filmnek. Reméltem nem lesz semmi baj. Kutattam a hatalmas folyosón a szobák közt. Hirtelen egy halk sikolyt hallottam a mozgássérült mosdó felől. Reméltem, hogy nem Emma van az ajtó mögött. Mikor kijött egyből nekem futott és szorosan magamhoz öleltem. Megpillantottam Niall-t, Emm feljebb húzott ruháját, Niall egyik oldalán pirosasabb arcát. Mikor felénk jött Emm szabályosan úgy kapaszkodott belém, mintha egy mentőmellény lennék. A szöszi viszont csak kikerült minket.
-Héj... Emma... mi történt?- kérdeztem aggódva.
-Niall... az ujjait... és fájt...- motyogta furán a történteket két sírás közt. De megértettem. Niall belé vezette az ujjait.
-Visszakísérlek Harry-hez rendben?- kérdeztem és megtöröltem az arcát. Bólogatott.
-H-h-hívok taxit...- motyogta szipogva.
-Én meg szólok Harry-nek.- mosolyogtam rá biztatóan.
Kiment az épület hátsóbejáratán, közben már telefonált. Én közben Harry-hez mentem.
-Hazz! Visszakísérem Emma-t, mert nem érzi jól magát.- ez lényegében igaz volt.
-Valami baj van?- kérdezte és hallottam, hogy aggódik.
-Nem csak fáj a feje meg a hasa. Visszakísérem hozzád.- mosolyogtam rá erőltetetten és el is tűntem mielőtt kérdezhetett volna valamit.
*Harry házában**Emma szemszöge*
Egyszerűen még mindig képtelen voltam felfogni, hogy Niall képes volt ilyet tenni. Sírtam. Waliyha próbált felvidítani de nem sikerült neki. Folyton csak azon agyaltam, hogy miért tette ezt? mit ártottam neki?.
-Próbálj meg aludni rendben?- szorosan megölelt. Mintha máris ismernénk egymást ezer éve. Mintha a legjobb barátok lennénk.
-Nem alszol itt te is?- kérdeztem szipogva.
-Hol?- kuncogott és ettől nekem is nevetnem kellett egy picikét.
-Kihúzható az ágy alsó része. Szóval az ágyon.- mosolyogtam rá.- Pizsit meg adok szívesen. Hazz meg biztos nem bánja.- vontam vállat és letöröltem a könnyeimet. Nekem csak egy barát kell. És Waliyha mellettem állt.
-Na akkor húzzuk ki, együnk valamit azt aludjunk.- kuncogott és már neki is látott az ágyat csinálni.
Nevetve legugoltam mellé, megcsináltuk az ágyat, aztán a gardróbomba vezettem. Teljesen tátva maradt a szája.
-Jézusom!- nézett nagy szemekkel.- Ez egy halom ruha.- mosolygott.- Na hol a pizsi?- nevetett. Lehet, hogy a jókedvével próbált felvidítani. Elvégre a legjobb barátok jókedvre derülnek ha a legjobb barátjuk boldog. Legalább is ezt hallottam és ez kihatott ránk.
-Itt van. Nesze neked.- nevetve hozzá vágtam mire ő hozzám vágott egy másik pizsit, erre ő nevetett fől.
-Kössz.- nevettem.
-Na kajáljunk valamit. Szerintem hajnal előtt nem tér haza a göndörke.- kuncogott.
Lementünk, kajáltunk és hülyültünk egy sort. Miután letusoltunk még rengeteget nevettünk egymáson úgy, hogy a könnyünk is kicsordult néha, majd lefeküdtünk aludni.
*másnap reggel*
Reggel Harry mellett ébredtem. Szorosan ölelve engem még békésen szunyókált. Hozzá bújtam és mepillantottam a kezét, melyet lila foltok fedtek és apró sebek. Óvatosan végig simítottam rajta, mire a smaragd zöld szemek kinyíltam és egyből az enyémbe pillantottak.
-Mi történt a kezeddel?- suttogtam. Ajkai alig voltak pár cm-re az enyémektől. Ez zavarba hozott.
-Waliyha elmesélte mi történ.- suttogta. Szorosan magához ölelt és szorosan ránk húzta a takarót.
-Megverted Niall-t?- kérdeztem meglepetten. Megijedtem, hogy megütötte.
-Nem. De a konyhába ne menj le.- suttogta.
-Amúgy meg mit keresel az ágyamba?- kérdeztem felvonva egyik szemöldököm.
-Tán zavar?- kérdezte összeráncolva a homlokát.
-Igen.- feleltem komolyan.
-Hát akkor szia.- kipattant az ágyamból, bevágta maga mögött az ajtót és kiment.
Ahogy Hazz kilépett a telefonom egyből csörögni kezdett. Niall nevét pillantottam meg a kijelzőn. Hagytam, hogy csörögjön még fel nem adja. Mikor lecsengett a kis dal ránéztem a képernyőre. 56(!) nem fogadott hívás. Kikapcsoltam a telefonom, felöltöztem, szóltam Hazz-nak és a parkba mentem.
2013. augusztus 27., kedd
9.fejezet
Látom, hogy nézitek a blogot és örülök, hogy legalább rálinkeltek de.... kommentek nélkül nem tudom eldönteni, hogy érdemes-e folytatni:/ KÉRLEK, ha érdekel a folytatás komizzatok! Könyörgöm!*boci szem* Legalább 1komit látni szeretnék, hogy tudjam érdemes-e folytatni vagy sem. Köszönöm előre is. Jó olvasást;)<3
*Niall szemszöge*
Reggel gondoltam beugrom Emma-hoz, hogy segítsek neki elkészülni. Átmentem hozzájuk, szokás szerint bementem a kóddal az ajtón, át a hátsókertbe, fel a tűzlétrán és benéztem Emma szobájába. A látvány nem tetszett. Eddig azt hittem végre van egy lány aki oda van értem. És nem. Mégsem. Lemásztam és hazamentem. Mindent amit találtam a földre borítottam vagy a földhöz vágtam. Ideges voltam. Nagyon. Fájt a szívem. Azt hittem, hogy összeesek. De miért pont most? Miért ma? Emma sokkal jobbat érdemel mint Harry. Ő csak kihasználja. Na most történt az, hogy megutáltam Harry-t. Más az első pillanattól kezdve látta rajtam, hogy hogyan nézem Emma-ra. Már az első pillanattól tudta és mégis megtette.
*Emma szemszöge*
Arra keltem, hogy egy meleg puszit kapok az arcomra. Nyűgösen megfordultam és egyből szembe találtam magam azokkal a smaragd zöld szemekkel. Belenéztem és egyből elmélyedtem a gondolataimba. Harry pár perc múlva egy újabb puszit adott az arcomra.
-Jó reggelt. Hogy aludtál?- kérdezte még álmosan.
-Neked is. És jól. Te?-kérdeztem szorosan a nyakamhoz húzva a takarót.
Halkan nevetett egyet és kimászott az ágyból. Egyből elkaptam a tekintetem, hogy ne bámuljam meg és én is kimásztam. Hazz a szekrényhez ment. Néztem mit csinál majd előhúzott egy ruhát a szekrényből és ahhoz egy lila cipőt. kivett mellé egy táskát is és az ágyamra rakta.
-15perc múlva lenn várlak.- mondta újra felvéve a maszkját és kiment a szobából.
Felöltöztem, megmostam az arcom, kiengedtem a hajam és lementem.
*a premieren*
Egy hatalmas fekete kocsiból szálltunk ki. A srácok egyből a rajongóikhoz mentek én meg utánuk akartam menni de egy testőrük -akiről megtudtam, hogy Paul-nak hívják- megragadta a karom.
-Nem ajánlatos. Némelyikük képes megtépni.- mondta komolyan. Én csak bólintottam.
Hallottam dolgokat a lányokról. Őrültek. Vagy ahogy Niall hívja őket: Crazy Mofos. Jut eszembe. Niall hozzám se szólt. Nem is köszönt. És most is eléggé összetörtnek látszik. Úgy 1óra alatt megismertem Eleanor-t, Perrie-t, Lottie-t, Gemma-t és a srácok némely családtagját. A legjobban mégis Waliyha-val jöttem ki. Egy idősek vagyunk és a stílusunk is hasonló.
-Nekem sose volt legjobb barátnőm. Úgyhogy nem tudom milyen érzés elveszteni.- mondtam mikor leültünk egymás mellé a teremben. Épp arról beszéltünk, hogy a legjobb barátnője most hagyta el.
-Rossz. Nagyon rossz érzés.- mondta komolyan. Másik oldalamon Niall foglalt helyet. Egy pillantást vetett rám, majd egyből el is fordult. A kezén jó pár karcolást és sebet vettem észre.
-Elhiszem.- mosolyogtam újra Waliyha felé.- De ha társaságra vágysz rám számíthatsz.- mosolyogva átöleltem.
-Köszönöm. Ez most tényleg sokat jelent.- ölelt vissza szorosan.
Beszélgettünk még egy ideig majd elkezdődött a film. Minden sötét lett. A szék közepére csúsztam így elfoglalva a fél karfát, szorosan Niall keze mellett. Nem kapta el a kezét, ami az én szempontomból jót jelent.
-Mi a baj?- suttogtam a fülébe aggódva.
-Majd a film után.- suttogta komoly hanggal.
Gondoltam ha kicsit szórakozok vele engedni fog és elmondja mi bántja. Combjára simítottam a kezem és simogatni kezdtem neki. Halk sóhaj hagyta el a száját és beharapta az ajkait. Mikor feljebb csúsztattam a kezem szorosan megragadta a csuklóm és a karfához feszítette mire felszisszentem.
-Fog még jobban is fájni.- motyogta a fülembe.
Őszinte legyek? Megijedtem. Nagyon. Ezt mégis mire érti? Mi fog jobban fájni? Kíváncsian vártam a film végét.
*film után*
Szorosan megfogta a csuklómat és elkezdett húzni egy folyosón, be a mozgássérült mosdóba és bezárta az ajtót. A falhoz nyomott és a fejem mellé támaszkodott. Gyorsan kapkodtam a levegőt és ránéztem.
-Mi bánt ennyire?- kérdeztem a gyönyörű kék szemeit kutatva.
-Hogy mi? Még kérdezed?- kérdezte és éreztem, hogy dühös.
-Honnan tudnám mi a bajod?- néztem rá értetlenül.
-Reggel....- végig simított az oldalamon és keze a ruhám alá csúszott, majd simogatni kezdte a combom.- Jártam nálad... De minek is magyarázkodom?- nézett értetlenül, majd végig simított a középpontomon ami egy hangos sóhajt váltott ki belőlem.
-Niall... mit csinálsz?- hangom bizonytalan volt és a vággyal teli szemeibe néztem.
Csak simogatott és kezemet a hátam mögé szorította, lábaimat pedig terpeszbe húzta, így teljesen ki voltam neki szolgáltatva.
-Kérlek Niall... hagyd abba.- kérleltem és éreztem hogy a könnycsatornáim kezdenek megtelni.
-Mit eszel te Harry-n?- kérdezte és élre húzta a bugyimat, majd a csiklómnak nyomta ujját, ami egy nyögést váltott ki belőlem.
-Állj már le!- mordultam rá.- Hagyd abba.- mondtam remegő hangon ahogy gyengéden körözni kezdett a csiklómon.
Összeszorította egy pillanatra a szemeit, megrázta a fejét és csak durvábban csinálta.
-Tudom, hogy megutálsz. De már úgy is mindegy.- mondta és belém vezette 2ujját mire én halkan felsikítottam.
Lassan megmozdította és pumpálni kezdett. Hangos nyögések hagyták el a számat és lassan sikerült kirántanom a kezem a hátam mögül. Erősen pofon vágtam és amég egy pillanatra abbahagyott mindent, ellöktem magamtól és kimentem a mosdóból. Ám nem figyeltem, belerohantam valakibe aki hirtelen szorosan magához húzott.
*Niall szemszöge*
Reggel gondoltam beugrom Emma-hoz, hogy segítsek neki elkészülni. Átmentem hozzájuk, szokás szerint bementem a kóddal az ajtón, át a hátsókertbe, fel a tűzlétrán és benéztem Emma szobájába. A látvány nem tetszett. Eddig azt hittem végre van egy lány aki oda van értem. És nem. Mégsem. Lemásztam és hazamentem. Mindent amit találtam a földre borítottam vagy a földhöz vágtam. Ideges voltam. Nagyon. Fájt a szívem. Azt hittem, hogy összeesek. De miért pont most? Miért ma? Emma sokkal jobbat érdemel mint Harry. Ő csak kihasználja. Na most történt az, hogy megutáltam Harry-t. Más az első pillanattól kezdve látta rajtam, hogy hogyan nézem Emma-ra. Már az első pillanattól tudta és mégis megtette.
*Emma szemszöge*
Arra keltem, hogy egy meleg puszit kapok az arcomra. Nyűgösen megfordultam és egyből szembe találtam magam azokkal a smaragd zöld szemekkel. Belenéztem és egyből elmélyedtem a gondolataimba. Harry pár perc múlva egy újabb puszit adott az arcomra.
-Jó reggelt. Hogy aludtál?- kérdezte még álmosan.
-Neked is. És jól. Te?-kérdeztem szorosan a nyakamhoz húzva a takarót.
Halkan nevetett egyet és kimászott az ágyból. Egyből elkaptam a tekintetem, hogy ne bámuljam meg és én is kimásztam. Hazz a szekrényhez ment. Néztem mit csinál majd előhúzott egy ruhát a szekrényből és ahhoz egy lila cipőt. kivett mellé egy táskát is és az ágyamra rakta.
-15perc múlva lenn várlak.- mondta újra felvéve a maszkját és kiment a szobából.
Felöltöztem, megmostam az arcom, kiengedtem a hajam és lementem.
*a premieren*
Egy hatalmas fekete kocsiból szálltunk ki. A srácok egyből a rajongóikhoz mentek én meg utánuk akartam menni de egy testőrük -akiről megtudtam, hogy Paul-nak hívják- megragadta a karom.
-Nem ajánlatos. Némelyikük képes megtépni.- mondta komolyan. Én csak bólintottam.
Hallottam dolgokat a lányokról. Őrültek. Vagy ahogy Niall hívja őket: Crazy Mofos. Jut eszembe. Niall hozzám se szólt. Nem is köszönt. És most is eléggé összetörtnek látszik. Úgy 1óra alatt megismertem Eleanor-t, Perrie-t, Lottie-t, Gemma-t és a srácok némely családtagját. A legjobban mégis Waliyha-val jöttem ki. Egy idősek vagyunk és a stílusunk is hasonló.
-Nekem sose volt legjobb barátnőm. Úgyhogy nem tudom milyen érzés elveszteni.- mondtam mikor leültünk egymás mellé a teremben. Épp arról beszéltünk, hogy a legjobb barátnője most hagyta el.
-Rossz. Nagyon rossz érzés.- mondta komolyan. Másik oldalamon Niall foglalt helyet. Egy pillantást vetett rám, majd egyből el is fordult. A kezén jó pár karcolást és sebet vettem észre.
-Elhiszem.- mosolyogtam újra Waliyha felé.- De ha társaságra vágysz rám számíthatsz.- mosolyogva átöleltem.
-Köszönöm. Ez most tényleg sokat jelent.- ölelt vissza szorosan.
Beszélgettünk még egy ideig majd elkezdődött a film. Minden sötét lett. A szék közepére csúsztam így elfoglalva a fél karfát, szorosan Niall keze mellett. Nem kapta el a kezét, ami az én szempontomból jót jelent.
-Mi a baj?- suttogtam a fülébe aggódva.
-Majd a film után.- suttogta komoly hanggal.
Gondoltam ha kicsit szórakozok vele engedni fog és elmondja mi bántja. Combjára simítottam a kezem és simogatni kezdtem neki. Halk sóhaj hagyta el a száját és beharapta az ajkait. Mikor feljebb csúsztattam a kezem szorosan megragadta a csuklóm és a karfához feszítette mire felszisszentem.
-Fog még jobban is fájni.- motyogta a fülembe.
Őszinte legyek? Megijedtem. Nagyon. Ezt mégis mire érti? Mi fog jobban fájni? Kíváncsian vártam a film végét.
*film után*
Szorosan megfogta a csuklómat és elkezdett húzni egy folyosón, be a mozgássérült mosdóba és bezárta az ajtót. A falhoz nyomott és a fejem mellé támaszkodott. Gyorsan kapkodtam a levegőt és ránéztem.
-Mi bánt ennyire?- kérdeztem a gyönyörű kék szemeit kutatva.
-Hogy mi? Még kérdezed?- kérdezte és éreztem, hogy dühös.
-Honnan tudnám mi a bajod?- néztem rá értetlenül.
-Reggel....- végig simított az oldalamon és keze a ruhám alá csúszott, majd simogatni kezdte a combom.- Jártam nálad... De minek is magyarázkodom?- nézett értetlenül, majd végig simított a középpontomon ami egy hangos sóhajt váltott ki belőlem.
-Niall... mit csinálsz?- hangom bizonytalan volt és a vággyal teli szemeibe néztem.
Csak simogatott és kezemet a hátam mögé szorította, lábaimat pedig terpeszbe húzta, így teljesen ki voltam neki szolgáltatva.
-Kérlek Niall... hagyd abba.- kérleltem és éreztem hogy a könnycsatornáim kezdenek megtelni.
-Mit eszel te Harry-n?- kérdezte és élre húzta a bugyimat, majd a csiklómnak nyomta ujját, ami egy nyögést váltott ki belőlem.
-Állj már le!- mordultam rá.- Hagyd abba.- mondtam remegő hangon ahogy gyengéden körözni kezdett a csiklómon.
Összeszorította egy pillanatra a szemeit, megrázta a fejét és csak durvábban csinálta.
-Tudom, hogy megutálsz. De már úgy is mindegy.- mondta és belém vezette 2ujját mire én halkan felsikítottam.
Lassan megmozdította és pumpálni kezdett. Hangos nyögések hagyták el a számat és lassan sikerült kirántanom a kezem a hátam mögül. Erősen pofon vágtam és amég egy pillanatra abbahagyott mindent, ellöktem magamtól és kimentem a mosdóból. Ám nem figyeltem, belerohantam valakibe aki hirtelen szorosan magához húzott.
2013. augusztus 21., szerda
8.fejezet
Először is szeretném megköszönni, hogy olvassátok a blogom:') Nagyon jólesik látnom a megtekintések számát és ezt szeretném megtartani is:) Mégegyszer nagyon köszönöm és íme itt az új fejezet:) Jó olvasást kívánok:) (KÉRLEK kommizzatok:/<3)
-Figyelj ide...- vállamnál maga felé fordított és kezével megemelte az állam.- Nem raknálak ki az utcára. Ilyen embernek nézel? Komolyan?- láttam a fájdalmat és a düht a szemében.
-Kényszerből tartasz a házadban.- mondtam komolyan.
-Ezt honnan veszed?- kérdezte és szemeivel kereste a tekintetem. Én hol az arcát, hol az ajkait néztem. Mindent csak nem a szemeit.
-Csak egy púp vagyok a hátadon. Semmi több.- sóhajtottam és elhúzódtam tőle.- Folyton csak kiabálsz velem. Azt érzékelteted, hogy csak egy idióta gyerek vagyok aki nem kell senkinek.- a könnyeimmel küszködve próbáltam befejezni a mondatom.-Köszönöm szépen de ezt éreztem 5évig. Nem vagyok erre kíváncsi. Küldj vissza az intézetbe ha nem akarod, hogy a lábad alatt legyek.- és itt eltört a mécses. A könnyes csak szántották az arcomat. Folytak és folytak egymás után. Harry pedig csak ledermedve nézett rám.
*Harry szemszöge*
Amit mondott szíven ütött. Mióta megláttam megdobog a szívem. Csak nem tudom felé kimutatni amit érzek. Hogy őszinte legyek, nem is akarom. Nem akarom elrémiszteni magamtól. Olyan gyönyörű és olyan boldog volt amég meg nem hallottam szájából a becenevem. Egyszerűen fájt, hogy milyen embernek hisz és egyben dühös is voltam MAGAMRA amiért ilyen voltam vele. Csak sírt és sírt. Én pedig próbáltam felfogni a szavait. Felállt és elindult a fürdő felé. Követtem és megragadtam a karját mielőtt beléphetett volna a helységbe. Talán kicsit erősen mert felszisszent. Magamhoz húztam és szorosan átöleltem apró testét. Mellkasom alatt éreztem szíve heves dobogását és kicsit később kicsinyke kezeit a hátamon. Szorosan hozzám bújt. Magamhoz préseltem testét és éreztem a kulcscsontomnál a lélegzetét az orrán át.
-Sajnálom.- csak ennyit tudtam mondani. Egy hatalmas gombóc volt a torkomba.
-Miért kellek én neked?- éreztem könnyeit a pólómon. Hangja szomorú és halk volt. Félt a választól.
-Mert meg kell tanulnom kordában tartanom magam.- motyogtam arcomat a hajába fúrva.
-Ezért inkább rajtam töltöd ki a haragod?- próbált kibújni az ölelésemből. Nem hagytam neki. Csak még szorosabban öleltem magamhoz.
-Hidd el, hogy nem direkt.- szinte már suttogtam.- Próbálom magam féken tartani és nem leordítani a fejed. De sose megy. Félek, hogy bajba kevered magad. Én felelek érted és az én felelősségem ha bajod esik.- simogatni kezdem a hátát és hajába pusziltam. Mellkasomba fúrta az arcát és sírt.
*Emma szemszöge*
Harry félt engem? Az a Harry aki minden nap csak ordít velem? Ezt... nem tudom elhinni. Olyan aranyos volt ahogy szorosan a karjai közé fogta a testem. Simogatta a hátam és percenként a hajamba puszilt amég le nem nyugodtam. A végén már csak jól esett a karjaiba lenni.Pár perc múlva lenyugodtam és elhúzódtam tőle.
-Jobban vagy?- kezeibe fogta az arcom és hüvelyk ujjával letörölte a könnycseppeket ezzel még jobban elmaszatolva a szemem alá folyt festéket.
-Igen. Azt hiszem.- motyogtam halkan.- Még egyszer... köszi a telefont.- erőltettem mosolyt az arcomra és bementem a fürdőbe. Lemostam a sminket és éreztem a tekintetét a hátamon. Lemostam az arcom és felé fordultam.- Mit szeretnél?- kérdeztem még mindig szipogva.
-Mit szólnál ha ma veled aludnék?- kérdezte. Semmit nem lehetett kivenni az arcából.
-Miért is?- kérdeztem értetlen fejet vágva.
-Hogy lenyugodj egy kicsit holnapra.
-Miért? Mi lesz holnap?- kérdeztem meglepetten.
-This Is Us premier.- mondta úgy mintha teljesen természetes dologból nekem tudnom kellett volna erről.
-Igen. És az micsoda?- kérdeztem felvonva a szemöldököm.
-Ezt komolyan kérdezted?- kérdezte meglepetten.- A filmünk a srácokkal.- mondta komolyan.
-Oh... és arra nekem muszáj elmennem?- nyafogtam.- Több ezer csaj lesz ott meg sztárok meg egy csomó fotós.- mondtam fintorogva.- Nem az én világom.- sóhajtottam.
-De igen. Mostantól a te világod. És jönnöd kell. Már szóltam Louis-nak, hogy lány smink meg frizura is kell majd.- mondta komolyan.
-De... Louis az...- néztem értetlenül.
-Én a sminkes és fodrászunkra gondoltam. Nem Tomlinsonra.- mosolygott.
-Oh... szóval muszáj elmennem.- sóhajtottam.- De ha lehet tusolj le...- néztem végig a testén.
-Hát rendben.- kuncogott és kilépett a szobámból.
Bezártam a fürdő ajtót és levetkőztem. Végig néztem a testemen a régi zúzódásoknak még nyoma van amit az intézetben szereztem. Megnéztem a vállam. Szinte az egészet egy nagy lila folt fedte. Nem fájt. De borzalmas volt ránézni. Tesztelni akartam így az ujjammal megnyomtam a lila foltot. Azt hittem könnyezni kezdek a fájdalomtól.Még néztem egy rövid ideig majd beálltam a zuhany alá és letusoltam, meg megmostam a hajam. Kilépve a zuhany alól és felvettem egy rövid ujjú pólót. Hát igen. Az is csak elméletben rövid ujjú. A fél karomig ér és a combom feléig.Már szürkés színe van a sok mosástól és a kopottságtól de akkor is ebben alszom amég el nem szakad. Jó illata van és takar. Nekem ennyi elég. Mellesleg az apámé volt aki meghalt egy autó balesetben. Ez volt a kedvenc pólója ezért használom alváshoz. Megmostam a fogam és megszárítottam a hajam.
Ahogy kiléptem a fürdőből Harry már az ágyamon feküdt. Meztelen felsőteste kilátszott a takaró alól. Végig néztem rajta. Szemével épp a gardróbomat figyelte. Kidolgozott felsőtestét és karjait egy halom tetkó fedte. Ezt rosszallottam de a 2madárka a mellkasán nagyon tetszett. A gondolataim kezdtek piszkosodni ezért odaléptem az ágyamhoz és befeküdtem mellé.
-Ugye van rajtad valami?- kérdeztem nyakik betakarózva.
-Persze.- kuncogott.- Van rajtam egy boxer.- még mindig jót szórakozott rajtam és kisöpörte a hajam az arcomból.
-Jó éjszakát Harold.- elfordultam és lekapcsoltam a lámpát.
Háttal neki néztem ki a fejemből és hirtelen kezeket éreztem a derekamon. Szorosan átkulcsolja rajta kezeid és közelebb húzott magához. Mellkasa a hátamhoz simult és arcát a nyakamba fúrta még a hajamat elhelyezte úgy, hogy ne zavarja az arcát.
-Neked is. És szép álmokat Emma.- suttogta a nyakamba amitől libabőrös lettem. Így aludtunk el egymás karjaiba.
-Figyelj ide...- vállamnál maga felé fordított és kezével megemelte az állam.- Nem raknálak ki az utcára. Ilyen embernek nézel? Komolyan?- láttam a fájdalmat és a düht a szemében.
-Kényszerből tartasz a házadban.- mondtam komolyan.
-Ezt honnan veszed?- kérdezte és szemeivel kereste a tekintetem. Én hol az arcát, hol az ajkait néztem. Mindent csak nem a szemeit.
-Csak egy púp vagyok a hátadon. Semmi több.- sóhajtottam és elhúzódtam tőle.- Folyton csak kiabálsz velem. Azt érzékelteted, hogy csak egy idióta gyerek vagyok aki nem kell senkinek.- a könnyeimmel küszködve próbáltam befejezni a mondatom.-Köszönöm szépen de ezt éreztem 5évig. Nem vagyok erre kíváncsi. Küldj vissza az intézetbe ha nem akarod, hogy a lábad alatt legyek.- és itt eltört a mécses. A könnyes csak szántották az arcomat. Folytak és folytak egymás után. Harry pedig csak ledermedve nézett rám.
*Harry szemszöge*
Amit mondott szíven ütött. Mióta megláttam megdobog a szívem. Csak nem tudom felé kimutatni amit érzek. Hogy őszinte legyek, nem is akarom. Nem akarom elrémiszteni magamtól. Olyan gyönyörű és olyan boldog volt amég meg nem hallottam szájából a becenevem. Egyszerűen fájt, hogy milyen embernek hisz és egyben dühös is voltam MAGAMRA amiért ilyen voltam vele. Csak sírt és sírt. Én pedig próbáltam felfogni a szavait. Felállt és elindult a fürdő felé. Követtem és megragadtam a karját mielőtt beléphetett volna a helységbe. Talán kicsit erősen mert felszisszent. Magamhoz húztam és szorosan átöleltem apró testét. Mellkasom alatt éreztem szíve heves dobogását és kicsit később kicsinyke kezeit a hátamon. Szorosan hozzám bújt. Magamhoz préseltem testét és éreztem a kulcscsontomnál a lélegzetét az orrán át.
-Sajnálom.- csak ennyit tudtam mondani. Egy hatalmas gombóc volt a torkomba.
-Miért kellek én neked?- éreztem könnyeit a pólómon. Hangja szomorú és halk volt. Félt a választól.
-Mert meg kell tanulnom kordában tartanom magam.- motyogtam arcomat a hajába fúrva.
-Ezért inkább rajtam töltöd ki a haragod?- próbált kibújni az ölelésemből. Nem hagytam neki. Csak még szorosabban öleltem magamhoz.
-Hidd el, hogy nem direkt.- szinte már suttogtam.- Próbálom magam féken tartani és nem leordítani a fejed. De sose megy. Félek, hogy bajba kevered magad. Én felelek érted és az én felelősségem ha bajod esik.- simogatni kezdem a hátát és hajába pusziltam. Mellkasomba fúrta az arcát és sírt.
*Emma szemszöge*
Harry félt engem? Az a Harry aki minden nap csak ordít velem? Ezt... nem tudom elhinni. Olyan aranyos volt ahogy szorosan a karjai közé fogta a testem. Simogatta a hátam és percenként a hajamba puszilt amég le nem nyugodtam. A végén már csak jól esett a karjaiba lenni.Pár perc múlva lenyugodtam és elhúzódtam tőle.
-Jobban vagy?- kezeibe fogta az arcom és hüvelyk ujjával letörölte a könnycseppeket ezzel még jobban elmaszatolva a szemem alá folyt festéket.
-Igen. Azt hiszem.- motyogtam halkan.- Még egyszer... köszi a telefont.- erőltettem mosolyt az arcomra és bementem a fürdőbe. Lemostam a sminket és éreztem a tekintetét a hátamon. Lemostam az arcom és felé fordultam.- Mit szeretnél?- kérdeztem még mindig szipogva.
-Mit szólnál ha ma veled aludnék?- kérdezte. Semmit nem lehetett kivenni az arcából.
-Miért is?- kérdeztem értetlen fejet vágva.
-Hogy lenyugodj egy kicsit holnapra.
-Miért? Mi lesz holnap?- kérdeztem meglepetten.
-This Is Us premier.- mondta úgy mintha teljesen természetes dologból nekem tudnom kellett volna erről.
-Igen. És az micsoda?- kérdeztem felvonva a szemöldököm.
-Ezt komolyan kérdezted?- kérdezte meglepetten.- A filmünk a srácokkal.- mondta komolyan.
-Oh... és arra nekem muszáj elmennem?- nyafogtam.- Több ezer csaj lesz ott meg sztárok meg egy csomó fotós.- mondtam fintorogva.- Nem az én világom.- sóhajtottam.
-De igen. Mostantól a te világod. És jönnöd kell. Már szóltam Louis-nak, hogy lány smink meg frizura is kell majd.- mondta komolyan.
-De... Louis az...- néztem értetlenül.
-Én a sminkes és fodrászunkra gondoltam. Nem Tomlinsonra.- mosolygott.
-Oh... szóval muszáj elmennem.- sóhajtottam.- De ha lehet tusolj le...- néztem végig a testén.
-Hát rendben.- kuncogott és kilépett a szobámból.
Bezártam a fürdő ajtót és levetkőztem. Végig néztem a testemen a régi zúzódásoknak még nyoma van amit az intézetben szereztem. Megnéztem a vállam. Szinte az egészet egy nagy lila folt fedte. Nem fájt. De borzalmas volt ránézni. Tesztelni akartam így az ujjammal megnyomtam a lila foltot. Azt hittem könnyezni kezdek a fájdalomtól.Még néztem egy rövid ideig majd beálltam a zuhany alá és letusoltam, meg megmostam a hajam. Kilépve a zuhany alól és felvettem egy rövid ujjú pólót. Hát igen. Az is csak elméletben rövid ujjú. A fél karomig ér és a combom feléig.Már szürkés színe van a sok mosástól és a kopottságtól de akkor is ebben alszom amég el nem szakad. Jó illata van és takar. Nekem ennyi elég. Mellesleg az apámé volt aki meghalt egy autó balesetben. Ez volt a kedvenc pólója ezért használom alváshoz. Megmostam a fogam és megszárítottam a hajam.
Ahogy kiléptem a fürdőből Harry már az ágyamon feküdt. Meztelen felsőteste kilátszott a takaró alól. Végig néztem rajta. Szemével épp a gardróbomat figyelte. Kidolgozott felsőtestét és karjait egy halom tetkó fedte. Ezt rosszallottam de a 2madárka a mellkasán nagyon tetszett. A gondolataim kezdtek piszkosodni ezért odaléptem az ágyamhoz és befeküdtem mellé.
-Ugye van rajtad valami?- kérdeztem nyakik betakarózva.
-Persze.- kuncogott.- Van rajtam egy boxer.- még mindig jót szórakozott rajtam és kisöpörte a hajam az arcomból.
-Jó éjszakát Harold.- elfordultam és lekapcsoltam a lámpát.
Háttal neki néztem ki a fejemből és hirtelen kezeket éreztem a derekamon. Szorosan átkulcsolja rajta kezeid és közelebb húzott magához. Mellkasa a hátamhoz simult és arcát a nyakamba fúrta még a hajamat elhelyezte úgy, hogy ne zavarja az arcát.
-Neked is. És szép álmokat Emma.- suttogta a nyakamba amitől libabőrös lettem. Így aludtunk el egymás karjaiba.
2013. augusztus 10., szombat
7.fejezet
Úgy döntöttem, hogy sűrűbben hozok részeket, mert eléggé felszabadultak a napjaim:) Remélem olvassátok és nem felejtetek el komizni. Nagyoooooon köszönöm, hogy olvassátok. Iszonyú hálás vagyok, hogy a tömérdek blogok közül olvassátok az enyémet is:) Nagyon szeretlek titeket<3 Ez most egy hosszabb rész lett de jó szórakozást;)
Niall volt az. Csak azt nem értem... Hogy egész nap ezt figyeli? Egész nap lesi a netet mikor regisztrálom magam?Visszaigazoltam és Twitter is jelzett. Ott meg bekövetett. Lassan jött még 3jelölés és követés. Gondolom mondanom se kell. Niall, Louis, Liam és Zayn voltak négyen. Niall egyből rám is írt:
N:Hello Emma:)
E:Szia:) Hogy vagy?
N:Meg vagyok köszi:) és te?
E:Én is...
N:Hallottam ma Harry nincs otthon. Nincs kedved elmenni valahova? Egy park, folyópart, valami nevezetesség?
E:De mára szakadó esőt mondtak...
N:Létezik esernyő;)
E:Hát jó... idejössz vagy én menjek valahova?
N:10perc és ott vagyok nálad:) Addig öltözz föl. Pussz
E: Oky, hello:)
Mire Niall csöngetett már fel voltam öltözve.
-Nagyon csinos vagy.- mondta és nyomott egy puszit az arcomra.
-Köszönöm.- mosolyogtam rá.
-Merre szeretnél menni?- kérdezte kedvesen.
-Öm... LondonEye? Életembe még sose jártam ott.- mosolyogtam.
-Rendben. Félsz a magasban?-kérdezte miközben mentünk ki és zártam be az ajtót.
-Fogalmam sincs. Mielőtt árvaházba kerültem nem voltam még magas dolgokon max hídon.- mondtam komolyan. Láttam Niall arcán a meglepődést.- És... 10évesen kerültem oda, azaz ide. Még sose voltam.- mondtam és kicsit cikinek tartottam.
-Oh... akkor most kiderül.- mosolygott és átölelte a vállam.- Gyalog menjünk vagy kocsival?
-Menjünk gyalog.- mosolyogtam rá.
Elindultunk az utcán. Csak csodálkozva néztem körbe a gyönyörű házak közt. Niall pedig jót szórakozott az arckifejezéseimen, amin még én is nevettem néha. Hamar megérkeztünk a LondonEye-hoz. Felszálltunk. Jól elbeszélgettünk. Ám egyszer csak megállt az óriás kerék. Ijedten körbefordultam. A kabin meglibedett ahogy mindenki egyszerre fordult hátra megnézni, hogy mi történt. Ekkor megszólalt a hangos bemondó.
''Nagyon sajnáljuk, de technikai hibák miatt le kellett állítanunk az óriás kereket. A javítás kb. fél óráig tarthat. Köszönjük türelmüket és elnézésüket kérjük''
-Niall...- szólítottam meg remegő hangon. Igen. Rájöttem, hogy félek a magasban.
-Félsz?- kérdezte mosolyogva. Bólintottam mire szorosan magához ölelt.- Nem lesz semmi baj, nyugodj meg Emma.- belepuszilt a hajamba.
-Énekelsz valamit nekem?- kérdeztem suttogva a mellkasába.
-Persze.- elmosolyodott.
Elkezdett halkan dúdolni azon a lágy, selymes hangján. Annyira elmerültem benne, hogy mire észrevettem magam már a következőt énekelte és folytatta még el nem indult a kerék. Lassan leértünk és hazasétáltunk. Homlokon puszilt.
-Sajnálom, hogy fenn ragadtunk.- mosolygott édesen.
-Nem a te hibád.- mosolyogtam rá.- De legalább tudjuk, hogy tériszonyom van.- nevettem.
-Ennyire jó volt.- nevetett.- Majd írok SMS-t van Face-n vagy Twitter-en vagy valami.- mosolygott rám.
-Rendben.- mosolyogva bólintottam és bementem a házba.
Harry-t a kanapén találtam. Épp TV-t nézett és egy sört kortyolgatott mikor rám nézett ideges volt. Előre tudtam, hogy kiabálni fog. Meginn.
-Nem azt mondtad, hogy itthon maradsz?!- kérdezte felemelve a hangját és idegesen.
-Tán baj, hogy nem ülök a házba egész nap hanem barátkozom is?- kérdeztem az egyik szemöldökömet felfonva.
-De legalább felhívhattál volna vagy írhattál volna egy cetlit, hogy: Elmentem Niall-el majd jövök.- mondta még mindig ugyanabban a hangnemben.
-Jó' van. Sajnálom.- mondtam és combomra csaptam.- De hogy hívhattalak volna fel úgy mégis?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Esetleg a telefonoddal?- láttam az értetlenséget az arcán.
-Ami nekem nincs?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Dehogy nincs! Istenem de vak vagy. Mire használod a szemed?- mondta, megragadta a karom és felhúzott a szobába.- Hol a régi telefonod?- kereste csodálkozva az asztalomon.
-Elromlott. Használhatatlan lett. De elvégre is volt már 30éves.- mondtam komolyan.
-Hát... akkor is lett volna telefonálási lehetőséged ezzel!- mondta és kikapott egy telefon dobozt az éjjeli szekrényből.
-Ez mióta volt ott?- kérdeztem értetlen fejjel.
-Amíg te a plázában tegnap a fehérnemű boltba voltál megvettem.- mondta és megrántotta a vállát.
-De... de miért?- fogtam kezembe a dobozt és nagy, meglepett szemekkel néztem rá.
-Láttam, hogy mennyire nézed és gondoltam legyen egy normális telefonod már.- mondta már kedvesen. Hogy milyen hangulatváltozásai vannak...
-Úr Istenem... Köszi, köszi, köszi!-ledobtam a dobozt az ágyra és szabályosan Harry nyakába ugrottam.
-Nagyon szívesen.- mosolygott és szorosan visszaölelt. Bár... kicsit megsemmisítő érzés volt ahogy a nagy karjai teljesen körbeérik a testemet. Hirtelen úgy éreztem nem akarok megmozdulni. Biztonságban éreztem magam a karjaiba. Harry néha úgy viselkedik mint egy rossz apa, néha pedig mint egy nagyon jó barát, közben pedig semmit nem tud rólam.
-Fú most nagyon boldog vagyok.- mosolyogtam rá boldogan.
-Akkor bontsd ki.- mosolygott és kezembe adta a dobozt.
Leültem az ágyra, Harry pedig mellém.
-Kell hoznom a kamerát?- nevetett.
-Miért is kéne?- kérdeztem értetlenül.
-Felvenni a reakciód.- mosolygott én meg csak nevetve megráztam a fejem.
Kibontottam a dobozt és kivettem belőle majdnem mindent. A pótaksit benne hagytam. A fülhallgató nagyon király volt. Nem az a régi típusú mint az enyém. A telefonba beletettem az aksit és be is kapcsoltam. Egyből rákapcsolódtam a wifi-re és belenéztem a névjegyzékbe. Hát ki más szerepelhetett volna benne? Harry, Louis, Liam, Niall és Zayn. Mosolyogva megráztam a fejem és meginn megöleltem Hazz-t.
-Köszönöm Hazza.- motyogtam a nyakába ahogy öleltem.
-Honnan tudod ezt a nevet?- kérdezte meglepve.
-Internet.- nevettem el magam kínosan.
-Te utánunk néztél a neten?- kérdezte meglepetten és szemöldöke az egekbe szökött.
-Igen. Kicsit megnéztem, hogy kikkel kell leélnem néhány évet. Mert gondolom 18éves korom utál innen kiraksz.- mondtam és az utolsó mondatnál lehajtottam a fejem.
-Emm figyelj én...
Niall volt az. Csak azt nem értem... Hogy egész nap ezt figyeli? Egész nap lesi a netet mikor regisztrálom magam?Visszaigazoltam és Twitter is jelzett. Ott meg bekövetett. Lassan jött még 3jelölés és követés. Gondolom mondanom se kell. Niall, Louis, Liam és Zayn voltak négyen. Niall egyből rám is írt:
N:Hello Emma:)
E:Szia:) Hogy vagy?
N:Meg vagyok köszi:) és te?
E:Én is...
N:Hallottam ma Harry nincs otthon. Nincs kedved elmenni valahova? Egy park, folyópart, valami nevezetesség?
E:De mára szakadó esőt mondtak...
N:Létezik esernyő;)
E:Hát jó... idejössz vagy én menjek valahova?
N:10perc és ott vagyok nálad:) Addig öltözz föl. Pussz
E: Oky, hello:)
Mire Niall csöngetett már fel voltam öltözve.
-Nagyon csinos vagy.- mondta és nyomott egy puszit az arcomra.
-Köszönöm.- mosolyogtam rá.
-Merre szeretnél menni?- kérdezte kedvesen.
-Öm... LondonEye? Életembe még sose jártam ott.- mosolyogtam.
-Rendben. Félsz a magasban?-kérdezte miközben mentünk ki és zártam be az ajtót.
-Fogalmam sincs. Mielőtt árvaházba kerültem nem voltam még magas dolgokon max hídon.- mondtam komolyan. Láttam Niall arcán a meglepődést.- És... 10évesen kerültem oda, azaz ide. Még sose voltam.- mondtam és kicsit cikinek tartottam.
-Oh... akkor most kiderül.- mosolygott és átölelte a vállam.- Gyalog menjünk vagy kocsival?
-Menjünk gyalog.- mosolyogtam rá.
Elindultunk az utcán. Csak csodálkozva néztem körbe a gyönyörű házak közt. Niall pedig jót szórakozott az arckifejezéseimen, amin még én is nevettem néha. Hamar megérkeztünk a LondonEye-hoz. Felszálltunk. Jól elbeszélgettünk. Ám egyszer csak megállt az óriás kerék. Ijedten körbefordultam. A kabin meglibedett ahogy mindenki egyszerre fordult hátra megnézni, hogy mi történt. Ekkor megszólalt a hangos bemondó.
''Nagyon sajnáljuk, de technikai hibák miatt le kellett állítanunk az óriás kereket. A javítás kb. fél óráig tarthat. Köszönjük türelmüket és elnézésüket kérjük''
-Niall...- szólítottam meg remegő hangon. Igen. Rájöttem, hogy félek a magasban.
-Félsz?- kérdezte mosolyogva. Bólintottam mire szorosan magához ölelt.- Nem lesz semmi baj, nyugodj meg Emma.- belepuszilt a hajamba.
-Énekelsz valamit nekem?- kérdeztem suttogva a mellkasába.
-Persze.- elmosolyodott.
Elkezdett halkan dúdolni azon a lágy, selymes hangján. Annyira elmerültem benne, hogy mire észrevettem magam már a következőt énekelte és folytatta még el nem indult a kerék. Lassan leértünk és hazasétáltunk. Homlokon puszilt.
-Sajnálom, hogy fenn ragadtunk.- mosolygott édesen.
-Nem a te hibád.- mosolyogtam rá.- De legalább tudjuk, hogy tériszonyom van.- nevettem.
-Ennyire jó volt.- nevetett.- Majd írok SMS-t van Face-n vagy Twitter-en vagy valami.- mosolygott rám.
-Rendben.- mosolyogva bólintottam és bementem a házba.
Harry-t a kanapén találtam. Épp TV-t nézett és egy sört kortyolgatott mikor rám nézett ideges volt. Előre tudtam, hogy kiabálni fog. Meginn.
-Nem azt mondtad, hogy itthon maradsz?!- kérdezte felemelve a hangját és idegesen.
-Tán baj, hogy nem ülök a házba egész nap hanem barátkozom is?- kérdeztem az egyik szemöldökömet felfonva.
-De legalább felhívhattál volna vagy írhattál volna egy cetlit, hogy: Elmentem Niall-el majd jövök.- mondta még mindig ugyanabban a hangnemben.
-Jó' van. Sajnálom.- mondtam és combomra csaptam.- De hogy hívhattalak volna fel úgy mégis?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Esetleg a telefonoddal?- láttam az értetlenséget az arcán.
-Ami nekem nincs?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Dehogy nincs! Istenem de vak vagy. Mire használod a szemed?- mondta, megragadta a karom és felhúzott a szobába.- Hol a régi telefonod?- kereste csodálkozva az asztalomon.
-Elromlott. Használhatatlan lett. De elvégre is volt már 30éves.- mondtam komolyan.
-Hát... akkor is lett volna telefonálási lehetőséged ezzel!- mondta és kikapott egy telefon dobozt az éjjeli szekrényből.
-Ez mióta volt ott?- kérdeztem értetlen fejjel.
-Amíg te a plázában tegnap a fehérnemű boltba voltál megvettem.- mondta és megrántotta a vállát.
-De... de miért?- fogtam kezembe a dobozt és nagy, meglepett szemekkel néztem rá.
-Láttam, hogy mennyire nézed és gondoltam legyen egy normális telefonod már.- mondta már kedvesen. Hogy milyen hangulatváltozásai vannak...
-Úr Istenem... Köszi, köszi, köszi!-ledobtam a dobozt az ágyra és szabályosan Harry nyakába ugrottam.
-Nagyon szívesen.- mosolygott és szorosan visszaölelt. Bár... kicsit megsemmisítő érzés volt ahogy a nagy karjai teljesen körbeérik a testemet. Hirtelen úgy éreztem nem akarok megmozdulni. Biztonságban éreztem magam a karjaiba. Harry néha úgy viselkedik mint egy rossz apa, néha pedig mint egy nagyon jó barát, közben pedig semmit nem tud rólam.
-Fú most nagyon boldog vagyok.- mosolyogtam rá boldogan.
-Akkor bontsd ki.- mosolygott és kezembe adta a dobozt.
Leültem az ágyra, Harry pedig mellém.
-Kell hoznom a kamerát?- nevetett.
-Miért is kéne?- kérdeztem értetlenül.
-Felvenni a reakciód.- mosolygott én meg csak nevetve megráztam a fejem.
Kibontottam a dobozt és kivettem belőle majdnem mindent. A pótaksit benne hagytam. A fülhallgató nagyon király volt. Nem az a régi típusú mint az enyém. A telefonba beletettem az aksit és be is kapcsoltam. Egyből rákapcsolódtam a wifi-re és belenéztem a névjegyzékbe. Hát ki más szerepelhetett volna benne? Harry, Louis, Liam, Niall és Zayn. Mosolyogva megráztam a fejem és meginn megöleltem Hazz-t.
-Köszönöm Hazza.- motyogtam a nyakába ahogy öleltem.
-Honnan tudod ezt a nevet?- kérdezte meglepve.
-Internet.- nevettem el magam kínosan.
-Te utánunk néztél a neten?- kérdezte meglepetten és szemöldöke az egekbe szökött.
-Igen. Kicsit megnéztem, hogy kikkel kell leélnem néhány évet. Mert gondolom 18éves korom utál innen kiraksz.- mondtam és az utolsó mondatnál lehajtottam a fejem.
-Emm figyelj én...
2013. augusztus 7., szerda
6.fejezet
Fú... most jöttem haza a Balatonról. El se hiszem*-* Mikor elmentem még csak 2komi volt és mire visszajöttem már van 5*-*<333 ^^ NAGYON(!!!!) köszönöm, hogy olvassátok és tetszik*-* El se hiszitek milyen boldog vagyok ettől. (de a folytatásért megöltök;)) Nagyon köszönöm tényleg:) 4komi után hozom a kövi részt;)<3
Megszólaltak a tűzjelzők. Harry felkapta a fejét, megfogta a szatyrokat és a karomat. Láttuk a tüzet. Húzni kezdett. Húzott ki. A tömegben neki mentem valakinek. Éles fájdalmat éreztem a vállamba és felsikoltottam. Harry csak húzott. A kocsihoz mentünk. Gyorsan beültünk és jöttek a kocsihoz az emberek. Csak jöttek.
-Harry! Siess! Betörik az ablakot!- kiabáltam a hangzavar miatt. Láttam ahogy jön a tűz kifele. Terjed a bokrokon át a kocsi felé. Harryre pillantottam. Remegett a keze és nem tudta berakni a kulcsot a kocsiba. kivettem a kezéből és beraktam majd gyorsan elhajtott.
-Jól vagy?- kérdezte feszülten, az utat figyelve.
-Persze. Csak a vállam fáj.- mondtam nyafogva.
-Mi történt?- kérdezte és éreztem az aggodalmat a hangjában.
-Nekem jött valaki.- mondtam a vállam fogva.
-Menjünk dokihoz?- kérdezte.
-Nem kell. Élek.
-Biztos?
-Persze. Szerintem csak megrándult.
Bólintott. Hazamentünk és bevitte a cuccokat a szobámba majd leült az ágyamra. Lehajtotta a fejét. Láttam egy papírt a kezében.
-Harry...- leültem mellé.
-Hagyjuk jó? Nem kell tudnod mielőtt rá kérdeznéd.- mondta feszülten.
-De...
-Nincs de! Pakolj ki és utána gyere le vacsorázni. És ha lehet erről ne beszélj senkinek.- mondta komolyan. Nem tudom mire célzott. A képre? A pláza felgyulladására? Vagy mire? Becsuktam az ajtót. Bepakoltam a cuccaimat a helyükre és az ágyamra ültem. Kopogtak. Kinyitottam és Louis találtam ott. Nagy, meglepett szemekkel néztem rá.
-Hát te mit keresel itt?- kérdeztem meglepetten.
-Harry-hez jöttem de ő felirányított.
-Minek jöttél?- kérdeztem értetlenül.
-Miért ideges? Velem sose szokott bunkó lenni.- mondta komolyan.
-Tudnom kéne? Én ezt a pasit sose értettem. Nem is fogom. Nem is akarom.
-Ohh... értem.- mondta komolyan.- Nem vagy éhes? Hazz lenn vár a kajával.
-Te is itt eszel?- kérdeztem mire bólintott.- Akkor edd meg az én kajámat is. Nem vagyok éhes.
-Gyere már le.- mondta könyörögve.
-Minek?- nyafogtam.
Nem mondott semmit. Felkapott a karjaiba és levitt. Harry-re pillantottam. Rám nézett a gyönyörű smaragd zöld szemeivel amik a könnyektől csillogtak. Kérdőn néztem rá. Csak néztük egymást percekig amit Lou nem bírt kiállni, ezért leült. Csak néztünk egymásra. Közben amit éreztem leírhatatlan. Túl sok érzelem volt bennem. Túlságosan is sok ahhoz, hogy megfogalmazzam. Kb. 4perc beletelhetett mire elkaptam a tekintetem és felmentem a szobámba. Bementem a fürdőbe és lehúztam a pólóm. Belenéztem a tükörbe és rá a vállamra. Hirtelen karokat éreztem a derekamon.
-Nyugi... csak gondoltam betörök hozzád. Láttam, hogy Hazz és Lou beszélgetnek. Inkább idejöttem.- hallottam egy lágy hangot a fülemnél. A vállamra tette az állát mire én hangosan felszisszentem.- Mi történt?- kérdezte aggódva.
-Semmi. Csak neki mentem vala....valaminek.- sóhajtottam.
-Tusolj le és bekenem.- megpuszilta a vállam és kiment.
Letusoltam és azon gondolkodtam... Miért hagyom én nyitva az ablakot? Ha ő bejön, bárki bejöhet. Na mind1. Letusoltam és felvettem a pizsim és kimentem. A szőkeség az ágyamon ült valami krémmel a kezében.
-Vedd le a pólód és feküdj hasra.-mosolygott édesen rám.
-Rendben.- levettem a pólóm neki háttal és elterültem az ágyon.
Felém mászott és a hideg krémet a vállamra nyomta amitől kirázott a hideg és libabőrös lettem. Lassan elkezdte kenni amit én beharapott ajakkal tűrtem. Közben magamba dúdolgattam ezt-azt. Egy meleg puszit éreztem a vállamon. Felültem és felvettem a pólóm. Niall adott egy apró puszit az arcomra.
-Miért vagy mindig itt?- kérdeztem.
-Harry nem egy gondoskodó típus veled ahogy látom. Legalább érezz egy kis szeretetet.- mosolygott. Éreztem ahogy elpirulok.
-Aludni szeretnék.- mosolyogtam rá.
-Értem. Akkor szia.- megpuszilta a homlokom és kimászott az ablakon. Gyorsan lecsuktam azt és bebújtam az ágyamba. Megpillantottam a rózsákat. Csak néztem őket. Nem tudtam mire gondolni.
*másnap*
Felkeltem, megcsináltam a hajam és felvettem a ruhám amit kiválasztottam. Lementem Harry-hez aki már a reggelivel várt.
-Ma elmegyek itthonról. Vigyázz magadra.- mondta komolyan.
-Tudod... ilyenkor illik úgy kezdeni, hogy Jó reggelt...- mondtam komolyan.
-Nem érdekel. Szóval... áthívjak valakit, átmész valakihez vagy egyedül maradsz?
-A legutolsó.
Hazz elment én meg megkajáltam. Felmentem a szobámba és beindítottam a gépen. Csináltam magamnak egy Twitter-t, egy ask.fm-et és egy Facebook-ot. Rákerestem osztálytársaimra. Visszajelzést elég hamar kaptam. Ezek egész nap a gép előtt lógnak? Ez komoly? Ekkor bejelölt valaki. Nem hittem a szememnek...
Megszólaltak a tűzjelzők. Harry felkapta a fejét, megfogta a szatyrokat és a karomat. Láttuk a tüzet. Húzni kezdett. Húzott ki. A tömegben neki mentem valakinek. Éles fájdalmat éreztem a vállamba és felsikoltottam. Harry csak húzott. A kocsihoz mentünk. Gyorsan beültünk és jöttek a kocsihoz az emberek. Csak jöttek.
-Harry! Siess! Betörik az ablakot!- kiabáltam a hangzavar miatt. Láttam ahogy jön a tűz kifele. Terjed a bokrokon át a kocsi felé. Harryre pillantottam. Remegett a keze és nem tudta berakni a kulcsot a kocsiba. kivettem a kezéből és beraktam majd gyorsan elhajtott.
-Jól vagy?- kérdezte feszülten, az utat figyelve.
-Persze. Csak a vállam fáj.- mondtam nyafogva.
-Mi történt?- kérdezte és éreztem az aggodalmat a hangjában.
-Nekem jött valaki.- mondtam a vállam fogva.
-Menjünk dokihoz?- kérdezte.
-Nem kell. Élek.
-Biztos?
-Persze. Szerintem csak megrándult.
Bólintott. Hazamentünk és bevitte a cuccokat a szobámba majd leült az ágyamra. Lehajtotta a fejét. Láttam egy papírt a kezében.
-Harry...- leültem mellé.
-Hagyjuk jó? Nem kell tudnod mielőtt rá kérdeznéd.- mondta feszülten.
-De...
-Nincs de! Pakolj ki és utána gyere le vacsorázni. És ha lehet erről ne beszélj senkinek.- mondta komolyan. Nem tudom mire célzott. A képre? A pláza felgyulladására? Vagy mire? Becsuktam az ajtót. Bepakoltam a cuccaimat a helyükre és az ágyamra ültem. Kopogtak. Kinyitottam és Louis találtam ott. Nagy, meglepett szemekkel néztem rá.
-Hát te mit keresel itt?- kérdeztem meglepetten.
-Harry-hez jöttem de ő felirányított.
-Minek jöttél?- kérdeztem értetlenül.
-Miért ideges? Velem sose szokott bunkó lenni.- mondta komolyan.
-Tudnom kéne? Én ezt a pasit sose értettem. Nem is fogom. Nem is akarom.
-Ohh... értem.- mondta komolyan.- Nem vagy éhes? Hazz lenn vár a kajával.
-Te is itt eszel?- kérdeztem mire bólintott.- Akkor edd meg az én kajámat is. Nem vagyok éhes.
-Gyere már le.- mondta könyörögve.
-Minek?- nyafogtam.
Nem mondott semmit. Felkapott a karjaiba és levitt. Harry-re pillantottam. Rám nézett a gyönyörű smaragd zöld szemeivel amik a könnyektől csillogtak. Kérdőn néztem rá. Csak néztük egymást percekig amit Lou nem bírt kiállni, ezért leült. Csak néztünk egymásra. Közben amit éreztem leírhatatlan. Túl sok érzelem volt bennem. Túlságosan is sok ahhoz, hogy megfogalmazzam. Kb. 4perc beletelhetett mire elkaptam a tekintetem és felmentem a szobámba. Bementem a fürdőbe és lehúztam a pólóm. Belenéztem a tükörbe és rá a vállamra. Hirtelen karokat éreztem a derekamon.
-Nyugi... csak gondoltam betörök hozzád. Láttam, hogy Hazz és Lou beszélgetnek. Inkább idejöttem.- hallottam egy lágy hangot a fülemnél. A vállamra tette az állát mire én hangosan felszisszentem.- Mi történt?- kérdezte aggódva.
-Semmi. Csak neki mentem vala....valaminek.- sóhajtottam.
-Tusolj le és bekenem.- megpuszilta a vállam és kiment.
Letusoltam és azon gondolkodtam... Miért hagyom én nyitva az ablakot? Ha ő bejön, bárki bejöhet. Na mind1. Letusoltam és felvettem a pizsim és kimentem. A szőkeség az ágyamon ült valami krémmel a kezében.
-Vedd le a pólód és feküdj hasra.-mosolygott édesen rám.
-Rendben.- levettem a pólóm neki háttal és elterültem az ágyon.
Felém mászott és a hideg krémet a vállamra nyomta amitől kirázott a hideg és libabőrös lettem. Lassan elkezdte kenni amit én beharapott ajakkal tűrtem. Közben magamba dúdolgattam ezt-azt. Egy meleg puszit éreztem a vállamon. Felültem és felvettem a pólóm. Niall adott egy apró puszit az arcomra.
-Miért vagy mindig itt?- kérdeztem.
-Harry nem egy gondoskodó típus veled ahogy látom. Legalább érezz egy kis szeretetet.- mosolygott. Éreztem ahogy elpirulok.
-Aludni szeretnék.- mosolyogtam rá.
-Értem. Akkor szia.- megpuszilta a homlokom és kimászott az ablakon. Gyorsan lecsuktam azt és bebújtam az ágyamba. Megpillantottam a rózsákat. Csak néztem őket. Nem tudtam mire gondolni.
*másnap*
Felkeltem, megcsináltam a hajam és felvettem a ruhám amit kiválasztottam. Lementem Harry-hez aki már a reggelivel várt.
-Ma elmegyek itthonról. Vigyázz magadra.- mondta komolyan.
-Tudod... ilyenkor illik úgy kezdeni, hogy Jó reggelt...- mondtam komolyan.
-Nem érdekel. Szóval... áthívjak valakit, átmész valakihez vagy egyedül maradsz?
-A legutolsó.
Hazz elment én meg megkajáltam. Felmentem a szobámba és beindítottam a gépen. Csináltam magamnak egy Twitter-t, egy ask.fm-et és egy Facebook-ot. Rákerestem osztálytársaimra. Visszajelzést elég hamar kaptam. Ezek egész nap a gép előtt lógnak? Ez komoly? Ekkor bejelölt valaki. Nem hittem a szememnek...
2013. július 20., szombat
5.fejezet
ÚrIstenem*-* Leléptem 1hétre Balatonra és most látom, hogy 4komi van. El se tudom mondani mennyire örülök neki:) És bocsi a késért. Csak volt még pár dolgom:) Köszönöm, hogy olvassátok a blogot. Nagyon jól esik. <333 (4komi/50blogmegtekintés után kövi) Jó olvasást:)
-Kérdeztem valamit.- mondta már-már idegesen.
-Köszönni már luxus?- kérdeztem vissza ugyan így.
-Liam. Tünés!- mutatott Harry mérgesen az ajtóra. Azt hittem lekever valakinek egy pofont. Félelmemben hátráltam egy lépést. Liam kiment a házból és így együtt maradtam Harry-vel.
-Szóval? Mit csináltatok?- kérdezte kicsit higgadtabban.
-Ezt most úgy kérdezed mintha közöd lenne hozzá.- mondtam komolyan.
-Mert közöm van hozzá!- mondta dühösen.
-Semmi közöd nincs hozzám!- mondtam és felrohantam a szobámba.
*később*
Kopogást hallottam. Tudtam, hogy Harry az ezért csöndben keresgéltem tovább a Youtube-n.
-Engedj be! Kérlek...- hallottam mély hangját az ajtó mögül.
-Menj innen! Semmi kedvem a hülye fejedhez és a kiabálásodhoz.- mondtam komolyan.
-Emm. Kérlek engedj be. Hoztam neked valamit!- mondta kedvesen.
Kicsit elgondolkodtam. Emm-nek még soha nem hívtak. Kedvesnek találtak ezt a becenevet. Kb. 5perc beletelt mire az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam. Ott ált egy csokor rózsával.
-Sajnálom, hogy kiabáltam veled.- mondta kedvesen és nyújtotta a csokrot. Amit elfogadtam.
-Semmi baj. Amúgy tudom mire gondoltál. Nem feküdtem le Liam-el.- mondtam komolyan.
-Értem.- zavartan a hajába túrt.- Nincs kedved elmenni valahova?- mosolygott halványan.
-Nincs.- mondtam komolyan.
-Vehetnénk neked pár cuccot nem gondolod?- kérdezte semleges arccal. De láttam a szemén, hogy szinte könyörög.
-Na jó. Csak had öltözzek át.- mondtam és sóhajtottam.
-Rendben. 10perc.- mondta komolyan de láttam ahogy gödröcskéi formálódni kezdenek az arcán.
Kizártam az ajtón, betettem az asztalomon lévő vázába a rózsát és mosolyogva néztem pár percig. Lenyűgözött. Tényleg. Nem hittem volna, hogy ennyire bánja miután kiabál valakivel egy sort. Gyorsan bementem a gardróbba és szétnéztem. Felvettem egy jó kis ruha összeállítást és lementem Harry-hez.
*Plázában*
Bejártunk pár ruhaboltot, cipőboltot és bizsuboltot de megakadt a szemem egy fehérnemű bolton és eszembe jutott, hogy melltartóm csak az van ami eddig.
-Harry...- szólítottam meg kedves hangon mire felém kapta a fejét.- Bemehetnék oda?- böktem a bolt felé.
-Persze. De siess.- a kezembe nyomta a hitelkártyáját.
-Köszi.- mondtam kicsit zavartan és bementem a boltba.
Szétnéztem a sorok közt és vettem magamnak 3db-ot. Kifizettem és visszamentem Harry-hez. Szegénykém ott ült vagy 20szatyor mellett. Odanyújtottam neki a hitelkártyáját mire ő csak a pénztárcáját nyújtotta.
Kinyitottam és megláttam benne 3képet is. Ő, anyukája és nővére volt az egyik képen. Boldogan mosolyogtak. A másik képen pedig a srácokkal volt. Régi kép volt mind. A harmadikon pedig egy kislány képét láttam meg. Aranyos bongyor szőke haja volt és mosolygott édesen. Az utóbbin elmosolyodtam. Ugyan ezt a kislányt szoktam látni álmomban. Lehet hogy egy régi emlék egy nyaralásról? Nem tudom. Gyorsan beraktam a kártyáját a helyére és rá néztem. Zöld szemébe néztem bele amiben szomorúságot láttam. Arra gondoltam, hogy ki lehetett az a kislány? Harry nővére kicsi ként? Szerelme? Vagy talán egy szeretett rokona? Vagy egy nyaralási emlék? Mintha olvasott volna a fejembe úgy kérdezett vissza.
-Azon tűnődsz ki az a kislány ugye?- kérdezte komolyan.
-Igen.- mondtam zavartan.- Ki ez Harry?- kérdeztem vissza halvány mosollyal.
-Kérdeztem valamit.- mondta már-már idegesen.
-Köszönni már luxus?- kérdeztem vissza ugyan így.
-Liam. Tünés!- mutatott Harry mérgesen az ajtóra. Azt hittem lekever valakinek egy pofont. Félelmemben hátráltam egy lépést. Liam kiment a házból és így együtt maradtam Harry-vel.
-Szóval? Mit csináltatok?- kérdezte kicsit higgadtabban.
-Ezt most úgy kérdezed mintha közöd lenne hozzá.- mondtam komolyan.
-Mert közöm van hozzá!- mondta dühösen.
-Semmi közöd nincs hozzám!- mondtam és felrohantam a szobámba.
*később*
Kopogást hallottam. Tudtam, hogy Harry az ezért csöndben keresgéltem tovább a Youtube-n.
-Engedj be! Kérlek...- hallottam mély hangját az ajtó mögül.
-Menj innen! Semmi kedvem a hülye fejedhez és a kiabálásodhoz.- mondtam komolyan.
-Emm. Kérlek engedj be. Hoztam neked valamit!- mondta kedvesen.
Kicsit elgondolkodtam. Emm-nek még soha nem hívtak. Kedvesnek találtak ezt a becenevet. Kb. 5perc beletelt mire az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam. Ott ált egy csokor rózsával.
-Sajnálom, hogy kiabáltam veled.- mondta kedvesen és nyújtotta a csokrot. Amit elfogadtam.
-Semmi baj. Amúgy tudom mire gondoltál. Nem feküdtem le Liam-el.- mondtam komolyan.
-Értem.- zavartan a hajába túrt.- Nincs kedved elmenni valahova?- mosolygott halványan.
-Nincs.- mondtam komolyan.
-Vehetnénk neked pár cuccot nem gondolod?- kérdezte semleges arccal. De láttam a szemén, hogy szinte könyörög.
-Na jó. Csak had öltözzek át.- mondtam és sóhajtottam.
-Rendben. 10perc.- mondta komolyan de láttam ahogy gödröcskéi formálódni kezdenek az arcán.
Kizártam az ajtón, betettem az asztalomon lévő vázába a rózsát és mosolyogva néztem pár percig. Lenyűgözött. Tényleg. Nem hittem volna, hogy ennyire bánja miután kiabál valakivel egy sort. Gyorsan bementem a gardróbba és szétnéztem. Felvettem egy jó kis ruha összeállítást és lementem Harry-hez.
*Plázában*
Bejártunk pár ruhaboltot, cipőboltot és bizsuboltot de megakadt a szemem egy fehérnemű bolton és eszembe jutott, hogy melltartóm csak az van ami eddig.
-Harry...- szólítottam meg kedves hangon mire felém kapta a fejét.- Bemehetnék oda?- böktem a bolt felé.
-Persze. De siess.- a kezembe nyomta a hitelkártyáját.
-Köszi.- mondtam kicsit zavartan és bementem a boltba.
Szétnéztem a sorok közt és vettem magamnak 3db-ot. Kifizettem és visszamentem Harry-hez. Szegénykém ott ült vagy 20szatyor mellett. Odanyújtottam neki a hitelkártyáját mire ő csak a pénztárcáját nyújtotta.
Kinyitottam és megláttam benne 3képet is. Ő, anyukája és nővére volt az egyik képen. Boldogan mosolyogtak. A másik képen pedig a srácokkal volt. Régi kép volt mind. A harmadikon pedig egy kislány képét láttam meg. Aranyos bongyor szőke haja volt és mosolygott édesen. Az utóbbin elmosolyodtam. Ugyan ezt a kislányt szoktam látni álmomban. Lehet hogy egy régi emlék egy nyaralásról? Nem tudom. Gyorsan beraktam a kártyáját a helyére és rá néztem. Zöld szemébe néztem bele amiben szomorúságot láttam. Arra gondoltam, hogy ki lehetett az a kislány? Harry nővére kicsi ként? Szerelme? Vagy talán egy szeretett rokona? Vagy egy nyaralási emlék? Mintha olvasott volna a fejembe úgy kérdezett vissza.
-Azon tűnődsz ki az a kislány ugye?- kérdezte komolyan.
-Igen.- mondtam zavartan.- Ki ez Harry?- kérdeztem vissza halvány mosollyal.
2013. július 8., hétfő
4.fejezet
FÚÚÚ!!!!*-* El se hiszitek milyen boldog vagyok*-* Nagyon köszönöm a 3komit. Nagyon boldog lettem tőle:) Tartsuk meg ezt és akkor tudni fogom kit érdekel amit írok:3<3 Szóval... Jó olvasást:) (3komi/+50blogmegtekintés)
-Ti meg?- kérdeztem értetlenül.
-Unjuk a buránkat. Jöttünk téged untatni.- mondta Louis.
-Harry hol van?- kérdeztem semmilyen hanggal de közben a torkomba dobogott a szívem.
-Elment. Azért hívott ide minket.- mondta Liam.
-Akkor én felszívódtam a szobába.- mondtam fura fejjel. Elindultam felfelé de Zayn elém állt.
-Inkább üvegezzünk egyet.- mosolygott.- Amúgy miért vagy ilyen ellenszenves?- kérdezte értetlen fejet vágva. Persze! Ők nem tudják, hogy Harry egy lányt dugott tegnap este a konyhába.
-Jól van. Addig se vagyok feszült.- sóhajtottam.
A srácok értetlenül rám néztek szép szemeikkel majd körbeültünk. Lou kezdte a pörgetést. Beletelt egy időbe még rám került a sor. Perverz dolgokkal fárasztották egymást. Engem se kíméltek.
-Merek.- mondtam hatalmas vigyorral a képemen.
-Izgasd fel Liam-et úgy, hogy már alig bírja tovább.- vigyorgott rám Louis.
Ekkor eszembe jutott életem 1. üvegezése. Ugyan ez volt a feladatom. Csak utána a srác felpattan és elment. Szóval felbátorodva beültem Liam ölébe. Belenéztem a szemébe de ő a dekoltázsom pásztázta, megemeltem állánál a fejét és a szemébe néztem. Ő is az enyémbe nézett. Először csak hozzá dörgölőztem aztán elkezdtem hullámozni rajta. Ajkába harapott és próbált végig nézni rajtam de még mindig fogtam az állát. Másik kezemmel lenyúltam a dudorához és simogatni kezdem aztán dörzsöltem. A nyakára leheltem forró csókokat és neki ennyi elég is volt.
-Hagyd abba!- mordult rám.
-Louis? Jó lesz már?- kérdeztem ördögi vigyorral a képemen.
-Még egy kicsit.- vigyorgott.
Erre a mondatra mocskos dolgokat kezdtem suttogni a fülébe és kezemet újra elvettem és hozzá dörgölőztem. Szilárdan megfogta a csípőm és maga mellé ültetett. Szeme elsötétültek és rám nézett. Én csak ártatlan szemekkel néztem rá.
-Ennyi elég volt mára. Szerintem mindenkinek.- vigyorgott Zayn.
Elmosolyodtam és felálltam.
-Na akkor én mentem. Szasztok.- mosolyogtam és felmentem a szobámba.
*másnap reggel*
Lementem és hallottam, hogy valaki tevékenykedik a konyhában. Azt hittem Harry lesz az de nem. Liam-et találtam ahogy épp szendvicset csinál.
-Te meg mi a frászt csinálsz itt?- kérdeztem meglepetten és kicsit bunkón.
-Harry mondta hogy ma se lesz itthon és, hogy vigyázzon rád valaki.- mondta.
-Mert rám tényleg vigyázni kell.- mondtam a szemem forgatva.
-Ugye tudod, hogy a tegnapi kis akciód nem maradhat büntetlenül?- közelebb jöt, letette a szendvicset és a falnak nyomott.
-Mit akarsz csinálni?- a mellkasom gyorsan mozgott fel-le. Bele néztem a szemeibe amik sötétek voltak a vágytól.
-Megmutatom milyen èrzès mikor felizgatnak.- mondta nem dühösen hanem onkább bizonyítás vágyóan.
-Megtennéd, hogy lemászol rólam?- kérdeztem határozottan. Legalább is úgy akartam de megrémített a közelsége.
-Nem.- válaszolta.
Felkapott menyasszony stílusba és felvitt a szobámba. Bezárta az ajtót és a kulcsot a nadrágja zsebébe rejtette. Megfogott a derekamnál és az ölébe ültetett az ágyamon. Rengeted dolog átfutott az agyamon. Mit fog velem csinálni? Hozzám ér egyáltalán? És mintha olvasott volna a fejembe megadta a választ a kérdésekre.
-Nem fogok hozzád érni. Szavakkal fogom elérni, hogy felizgulj.- mondta a fülembe suttogva. Éreztem meleg lehelletét a nyakamon. Libabőrös lettem tőle.
-Miért nem tudsz békén hagyni? Az csak egy hülye játék volt.- mondtam olyan robot hangon ahogy csak tudtam.
-Mert szeretném látni, hogy reagálsz rá.- monda még mindig a fülembe suttogva és szorosan átölelte a hasam ezzel közelebb húzva magához.
-Sehogy.- mondtam erősen.
-Akkor képzeld el...- mondta sexyn.- Képzel el ahogy kínzóan lassan leveszem rólad a ruhákat. Ahogy minden eltávolított ruhadarab nyomát megcsókolom. Neki esek a nyakadnak. Szívom, harapdálom azt majd a kulcscsontoddal ugyan ezt teszem. Te csak nyöszörögsz. A tested többért könyörög. A hasadat hintem be forró csókokkal.- éreztem azokat amit mondott és azt is hogy nedvesedem de nem hagyta abba.- Aztán a fogammal húzom le rólad az utolsó darabot és a belső combodat puszilgatom.
-Hagyd abba!- mondtam alig hallhatóan.
-És elérem a középpontod. Lassan elkezdelek nyalni és, hogy még kínzóbb legyen így viszlek fel a csúcsra.- fejezte be figyelmen kívül hagyva a mondatom.
Kezei levándoroltak az oldalamon át a combomig. Beleremegtem érintésébe. Ekkor becsapódott az ajtó. Egyből felpattantunk. Liam gyorsan kinyitotta az ajtót és lementünk. Ám a pólóm felgyűrődött rajtam így gyorsan megigazítottam.
-Ti meg mit csináltatok oda fenn?- kérdezte Harry kicsit féltékenyen. (?)
-Neked is szia.- köszöntem.
-Ti meg?- kérdeztem értetlenül.
-Unjuk a buránkat. Jöttünk téged untatni.- mondta Louis.
-Harry hol van?- kérdeztem semmilyen hanggal de közben a torkomba dobogott a szívem.
-Elment. Azért hívott ide minket.- mondta Liam.
-Akkor én felszívódtam a szobába.- mondtam fura fejjel. Elindultam felfelé de Zayn elém állt.
-Inkább üvegezzünk egyet.- mosolygott.- Amúgy miért vagy ilyen ellenszenves?- kérdezte értetlen fejet vágva. Persze! Ők nem tudják, hogy Harry egy lányt dugott tegnap este a konyhába.
-Jól van. Addig se vagyok feszült.- sóhajtottam.
A srácok értetlenül rám néztek szép szemeikkel majd körbeültünk. Lou kezdte a pörgetést. Beletelt egy időbe még rám került a sor. Perverz dolgokkal fárasztották egymást. Engem se kíméltek.
-Merek.- mondtam hatalmas vigyorral a képemen.
-Izgasd fel Liam-et úgy, hogy már alig bírja tovább.- vigyorgott rám Louis.
Ekkor eszembe jutott életem 1. üvegezése. Ugyan ez volt a feladatom. Csak utána a srác felpattan és elment. Szóval felbátorodva beültem Liam ölébe. Belenéztem a szemébe de ő a dekoltázsom pásztázta, megemeltem állánál a fejét és a szemébe néztem. Ő is az enyémbe nézett. Először csak hozzá dörgölőztem aztán elkezdtem hullámozni rajta. Ajkába harapott és próbált végig nézni rajtam de még mindig fogtam az állát. Másik kezemmel lenyúltam a dudorához és simogatni kezdem aztán dörzsöltem. A nyakára leheltem forró csókokat és neki ennyi elég is volt.
-Hagyd abba!- mordult rám.
-Louis? Jó lesz már?- kérdeztem ördögi vigyorral a képemen.
-Még egy kicsit.- vigyorgott.
Erre a mondatra mocskos dolgokat kezdtem suttogni a fülébe és kezemet újra elvettem és hozzá dörgölőztem. Szilárdan megfogta a csípőm és maga mellé ültetett. Szeme elsötétültek és rám nézett. Én csak ártatlan szemekkel néztem rá.
-Ennyi elég volt mára. Szerintem mindenkinek.- vigyorgott Zayn.
Elmosolyodtam és felálltam.
-Na akkor én mentem. Szasztok.- mosolyogtam és felmentem a szobámba.
*másnap reggel*
Lementem és hallottam, hogy valaki tevékenykedik a konyhában. Azt hittem Harry lesz az de nem. Liam-et találtam ahogy épp szendvicset csinál.
-Te meg mi a frászt csinálsz itt?- kérdeztem meglepetten és kicsit bunkón.
-Harry mondta hogy ma se lesz itthon és, hogy vigyázzon rád valaki.- mondta.
-Mert rám tényleg vigyázni kell.- mondtam a szemem forgatva.
-Ugye tudod, hogy a tegnapi kis akciód nem maradhat büntetlenül?- közelebb jöt, letette a szendvicset és a falnak nyomott.
-Mit akarsz csinálni?- a mellkasom gyorsan mozgott fel-le. Bele néztem a szemeibe amik sötétek voltak a vágytól.
-Megmutatom milyen èrzès mikor felizgatnak.- mondta nem dühösen hanem onkább bizonyítás vágyóan.
-Megtennéd, hogy lemászol rólam?- kérdeztem határozottan. Legalább is úgy akartam de megrémített a közelsége.
-Nem.- válaszolta.
Felkapott menyasszony stílusba és felvitt a szobámba. Bezárta az ajtót és a kulcsot a nadrágja zsebébe rejtette. Megfogott a derekamnál és az ölébe ültetett az ágyamon. Rengeted dolog átfutott az agyamon. Mit fog velem csinálni? Hozzám ér egyáltalán? És mintha olvasott volna a fejembe megadta a választ a kérdésekre.
-Nem fogok hozzád érni. Szavakkal fogom elérni, hogy felizgulj.- mondta a fülembe suttogva. Éreztem meleg lehelletét a nyakamon. Libabőrös lettem tőle.
-Miért nem tudsz békén hagyni? Az csak egy hülye játék volt.- mondtam olyan robot hangon ahogy csak tudtam.
-Mert szeretném látni, hogy reagálsz rá.- monda még mindig a fülembe suttogva és szorosan átölelte a hasam ezzel közelebb húzva magához.
-Sehogy.- mondtam erősen.
-Akkor képzeld el...- mondta sexyn.- Képzel el ahogy kínzóan lassan leveszem rólad a ruhákat. Ahogy minden eltávolított ruhadarab nyomát megcsókolom. Neki esek a nyakadnak. Szívom, harapdálom azt majd a kulcscsontoddal ugyan ezt teszem. Te csak nyöszörögsz. A tested többért könyörög. A hasadat hintem be forró csókokkal.- éreztem azokat amit mondott és azt is hogy nedvesedem de nem hagyta abba.- Aztán a fogammal húzom le rólad az utolsó darabot és a belső combodat puszilgatom.
-Hagyd abba!- mondtam alig hallhatóan.
-És elérem a középpontod. Lassan elkezdelek nyalni és, hogy még kínzóbb legyen így viszlek fel a csúcsra.- fejezte be figyelmen kívül hagyva a mondatom.
Kezei levándoroltak az oldalamon át a combomig. Beleremegtem érintésébe. Ekkor becsapódott az ajtó. Egyből felpattantunk. Liam gyorsan kinyitotta az ajtót és lementünk. Ám a pólóm felgyűrődött rajtam így gyorsan megigazítottam.
-Ti meg mit csináltatok oda fenn?- kérdezte Harry kicsit féltékenyen. (?)
-Neked is szia.- köszöntem.
2013. július 4., csütörtök
3.fejezet
Örülök neki, hogy ennyien olvassátok a blogot:) Szeretném ha ez az olvasási szint meg is maradna:) Naon szeretlek titeket<333 El se tudjátok hinni milyen boldog vagyok, hogy 3komment is összejött a blogra*-* <3333KÖSZÖNÖM! (3komi/+50 blog megtekintés után hozok új rész:) <333) Jó olvasást ''prücskök'':) <3
Fenn ültem az íróasztalomon. Július közepén fenn gubbasztok egy asztalon. De mit is tehetnék? Barátaim nincsenek, a gyámom egy abszolúte bunkó, seggfej (de azért k*rva helyes) srác. Ezeken gondolkodtam és hirtelen gondolat menetemet egy kopogás szakította félbe. Csakhogy nem az ajtóból hanem az ablakból.Felkaptam a fejem, kidobtam az almacsutkát a szobámba lévő szemetesbe és oda mentem az ablakhoz.
-Te meg mi a fészkes fenét keresel itt?- kérdeztem meglepetten.
-Inkább kit.- mondta komolyan 4m-el alattam.-Felmászok.- mondta és az ablakom melletti tűzlétrán(???) felmászott.
-Mit akarsz?- kérdeztem flegmán a szőkeséget.
-Beszélgetni. Ugyanis a csöngőre senki nem nyitott ajtót.- mondta komolyan.- És mi ez a flegma stílus?
-Nincs kedvem senkihez oké?- nem is kérdeztem inkább mondtam.
-Akkor megyek is.- mondta megijedt fejjel a hirtelen stílus váltásommal szemben és elindult az ablak felé.
-Niall várj.- sóhajtottam.
-Igen? Tudtommal nincs kedved senkihez.- mondta visszaidézve a szavaimat.
-Bocs csak dühös vagyok. Ennyi.- néztem a földet, mintha az olyan érdekes lenne.
-Ki akarsz ma mozdulni vagy itt benn lapulsz?- kérdezte kedvesen.
-Ha vár 10percet elmehetnénk valahova.- mosolyogtam rá egy ál mosollyal.
-10perc nèzett szigorùan.,
Bòlintottam ès felvettem msgamra a legjobb, laza göncöt amit találtam. Elvitt fagyizni. Csendben telt az egèsz program. Èn gondolkodtam Harry-n ès a csajjal valò akciòján a konyhába, Niall meg elvolt a saját gondolataival egy ideig.
-Min töröd a fejed?- kèrdezte kedvesen.
-Teljesen mind1.- mondtam. Èszre se vettem de már visszahozotz Harry házához.
Megköszöntem a programot ès felmentem a szobámba. Vagyis hát csak fel akartam.
Fenn ültem az íróasztalomon. Július közepén fenn gubbasztok egy asztalon. De mit is tehetnék? Barátaim nincsenek, a gyámom egy abszolúte bunkó, seggfej (de azért k*rva helyes) srác. Ezeken gondolkodtam és hirtelen gondolat menetemet egy kopogás szakította félbe. Csakhogy nem az ajtóból hanem az ablakból.Felkaptam a fejem, kidobtam az almacsutkát a szobámba lévő szemetesbe és oda mentem az ablakhoz.
-Te meg mi a fészkes fenét keresel itt?- kérdeztem meglepetten.
-Inkább kit.- mondta komolyan 4m-el alattam.-Felmászok.- mondta és az ablakom melletti tűzlétrán(???) felmászott.
-Mit akarsz?- kérdeztem flegmán a szőkeséget.
-Beszélgetni. Ugyanis a csöngőre senki nem nyitott ajtót.- mondta komolyan.- És mi ez a flegma stílus?
-Nincs kedvem senkihez oké?- nem is kérdeztem inkább mondtam.
-Akkor megyek is.- mondta megijedt fejjel a hirtelen stílus váltásommal szemben és elindult az ablak felé.
-Niall várj.- sóhajtottam.
-Igen? Tudtommal nincs kedved senkihez.- mondta visszaidézve a szavaimat.
-Bocs csak dühös vagyok. Ennyi.- néztem a földet, mintha az olyan érdekes lenne.
-Ki akarsz ma mozdulni vagy itt benn lapulsz?- kérdezte kedvesen.
-Ha vár 10percet elmehetnénk valahova.- mosolyogtam rá egy ál mosollyal.
-10perc nèzett szigorùan.,
Bòlintottam ès felvettem msgamra a legjobb, laza göncöt amit találtam. Elvitt fagyizni. Csendben telt az egèsz program. Èn gondolkodtam Harry-n ès a csajjal valò akciòján a konyhába, Niall meg elvolt a saját gondolataival egy ideig.
-Min töröd a fejed?- kèrdezte kedvesen.
-Teljesen mind1.- mondtam. Èszre se vettem de már visszahozotz Harry házához.
Megköszöntem a programot ès felmentem a szobámba. Vagyis hát csak fel akartam.
2013. június 30., vasárnap
2.fejezet
Először is szeretnék bocsánatot kérni a késői rész hozásért.:)<3 Nagyon sajnálom de nem volt túl sok időm rá. Most viszont van és elhatároztam, hogy hozok nektek egy esemény dús, hosszú rész:) Remélem tetszeni fog. És szeretnélek megkérni titeket, hogy ha tetszik a blog akkor osszátok meg, mutassátok meg másoknak mert akkor hozok új rész ha az előzőhöz képest +30 lesz a megtekintések száma vagy lesz 1 komment:) Nagyon köszönöm előre is és jó szórakozást!:) <333
Követtek a srácok is egészen a szobámig. Megmutattak nekem 6-7 videót. Be kell vallanom, hogy az összes nagyon tetszett. Imádtam. DE nem mutattam ki. Harry-nek ezt nem szabadott tudnia.
-Na hogy tetszik?- kérdezte Louis.
-Elmegy.- vontam vállat.
Láttam, hogy a válaszom nem volt kielégítő számukra de ez volt a célom. Ezért elégedetten elmosolyodtam.
-Mi ez mosoly?- kérdezte értetlen fejjel a szöszi.
-Semmi. Mi lenne?- mosolyogtam.
Sejtelmesen néztek rám. Niall elment a gépemtől én meg leültem oda. Pár percig ámulattal néztem a gyönyörű újdonságot és mint egy profi egyből kezelni kezdtem. A srácok csak néztek rám mintha UFO lennék. Majdnem elnevettem magam aztán rámentem a Youtube-ra. Már beírtam az O betűt mikor rájöttem, hogy a srácok is mögöttem állnak. Így rá mentem valami Olly Murs-re.
-Imádom a csávót. Jó a hangja.- mondta Niall.
-Ja. Én is.- mosolyogtam rá. Őszintén mondva fogalmam sem volt róla, hogy ki a fene az az Olly Murs. Kiválasztottam tőle a Troublemaker-t. Tényleg nem volt rossz szám.
Még egy ideig benn voltak a srácok, majd Harry kitessékelte őket. Magamra zártam az ajtót és elmentem tusolni. A víz cseppek égették a bőrömet. És próbáltam kiverni a mocskos gondolatokat a fejemből amit Harry idézett elő. Miután végeztem visszaültem a gép elé és jobban utána néztem a(z) One Direction-nek. Mindent megtudtam róla ami kellett. Az X-factorba tűntek fől és összerakták őket és 3éve alkotnak egy bandát. (Gondolom a többit ti is tudjátok. Szerk. meg.j.) Elgondolkodtam. Számomra magasan Harry néz ki a legjobban. Jól néz ki és olyan ''félelmetes''. Egyből megéheztem ahogy pillanatra eszembe jutott Niall. Ne értsetek félre! Csak ő is sokat eszik. Ezért.
Lebotorkáltam a lépcsőn be a konyhába és olyat láttam amit nem akartam. Harry-t egy nővel. Mikor megpillantottam egyből visszarohantam a szobámba. Bezártam az ajtóm és mély levegőket véve küszködtem a könnyeimmel.
*másnap reggel*
Nyúzottan keltem. Kimásztam az ágyból, átöltöztem és lementem a konyhába ahol Harry már várt.
-Emma. Beszélnünk kell.- mondta komolyan.
-Miről?- vágtam értetlen fejed és a szívem egyre hevesebben vert ami ellen tiltakozni próbáltam fejben de hiába.
-A tegnap estéről. Mit láttál pontosan?- kérdezte amolyan ''kerülgessük a forró kását'' fejjel.
-Nem mind1?- kérdeztem flegmán mikor meginn beugrott a kép.
-Nem.- mondta komolyan.- Ülj le!- adta ki a parancsot keményen. Leültem vele szembe.
-Minek kell neked az, hogy mit láttam? Félre érteni nem lehet.- mondtam komolyan a szemébe nézve.
-Megtennéd, hogy válaszolsz a kérdésemre?- kérdezte kicsit feszülten.
-Láttalak benne a csajba. Tessék. Így jobb?- mondtam dühösen, felkaptam egy almát és vissza mentem a szobámba.
Követtek a srácok is egészen a szobámig. Megmutattak nekem 6-7 videót. Be kell vallanom, hogy az összes nagyon tetszett. Imádtam. DE nem mutattam ki. Harry-nek ezt nem szabadott tudnia.
-Na hogy tetszik?- kérdezte Louis.
-Elmegy.- vontam vállat.
Láttam, hogy a válaszom nem volt kielégítő számukra de ez volt a célom. Ezért elégedetten elmosolyodtam.
-Mi ez mosoly?- kérdezte értetlen fejjel a szöszi.
-Semmi. Mi lenne?- mosolyogtam.
Sejtelmesen néztek rám. Niall elment a gépemtől én meg leültem oda. Pár percig ámulattal néztem a gyönyörű újdonságot és mint egy profi egyből kezelni kezdtem. A srácok csak néztek rám mintha UFO lennék. Majdnem elnevettem magam aztán rámentem a Youtube-ra. Már beírtam az O betűt mikor rájöttem, hogy a srácok is mögöttem állnak. Így rá mentem valami Olly Murs-re.
-Imádom a csávót. Jó a hangja.- mondta Niall.
-Ja. Én is.- mosolyogtam rá. Őszintén mondva fogalmam sem volt róla, hogy ki a fene az az Olly Murs. Kiválasztottam tőle a Troublemaker-t. Tényleg nem volt rossz szám.
Még egy ideig benn voltak a srácok, majd Harry kitessékelte őket. Magamra zártam az ajtót és elmentem tusolni. A víz cseppek égették a bőrömet. És próbáltam kiverni a mocskos gondolatokat a fejemből amit Harry idézett elő. Miután végeztem visszaültem a gép elé és jobban utána néztem a(z) One Direction-nek. Mindent megtudtam róla ami kellett. Az X-factorba tűntek fől és összerakták őket és 3éve alkotnak egy bandát. (Gondolom a többit ti is tudjátok. Szerk. meg.j.) Elgondolkodtam. Számomra magasan Harry néz ki a legjobban. Jól néz ki és olyan ''félelmetes''. Egyből megéheztem ahogy pillanatra eszembe jutott Niall. Ne értsetek félre! Csak ő is sokat eszik. Ezért.
Lebotorkáltam a lépcsőn be a konyhába és olyat láttam amit nem akartam. Harry-t egy nővel. Mikor megpillantottam egyből visszarohantam a szobámba. Bezártam az ajtóm és mély levegőket véve küszködtem a könnyeimmel.
*másnap reggel*
Nyúzottan keltem. Kimásztam az ágyból, átöltöztem és lementem a konyhába ahol Harry már várt.
-Emma. Beszélnünk kell.- mondta komolyan.
-Miről?- vágtam értetlen fejed és a szívem egyre hevesebben vert ami ellen tiltakozni próbáltam fejben de hiába.
-A tegnap estéről. Mit láttál pontosan?- kérdezte amolyan ''kerülgessük a forró kását'' fejjel.
-Nem mind1?- kérdeztem flegmán mikor meginn beugrott a kép.
-Nem.- mondta komolyan.- Ülj le!- adta ki a parancsot keményen. Leültem vele szembe.
-Minek kell neked az, hogy mit láttam? Félre érteni nem lehet.- mondtam komolyan a szemébe nézve.
-Megtennéd, hogy válaszolsz a kérdésemre?- kérdezte kicsit feszülten.
-Láttalak benne a csajba. Tessék. Így jobb?- mondtam dühösen, felkaptam egy almát és vissza mentem a szobámba.
2013. május 28., kedd
1.fejezet
*Emma szemszöge*
Összepakoltam boldogan a cuccomat és lementem a kapuba.Egy középkorú férfit kerestem de senkit nem láttam a közelbe. Egyetlen hatalmas fekete kocsi állt az intézet előtt és neki támaszkodva egy írtó helyes srác. Zavartan néztem körbe mire odajött hozzám.
-Hello. Harry vagyok. Harry Styles. És kérlek.. tekints... egy barátodnak.- mondta kicsit gorombán és unottan.
-Én Emma vagyok. Emma Broke.- mondtam halkan és zavartan.
Harry fogta a csomagjaimat és berakta a kocsiba. Kinyitotta a kocsi ajtót én pedig beültem. Jó illat volt. Bejárta az egész autót. Utaztunk egy darabig majd Harry megállt egy HATALMAS ház előtt. Én csak tátott szájjal néztem.
-Itt az új otthonod.- mondta feszülten és unottan.
-Ez... csodálatos.- néztem a házat és ámuldoztam.
-Ja. Az.- mondta kedvtelenül, felkapta a cuccaimat és bevitte a házba.
Belülről még csodálatosabb volt. Hatalmas plazma TV, hatalmas kanapé és 1emelet. Elindult az emeletre én pedig követtem. Ledobta a cuccaimat egy szobában.
-Ez a szobád. Van saját fürdőd. Pénz kell szólsz, ha a szobámba akarsz bejönni kopogsz.- mondta szigorúan a szabályokat.
-Ömm... oké.- mondtam halkan.
-De ne félj pénzt kérni. És szólj ha kipakoltál.- villantott egy halvány mosolyt majd kiment a szobából.
Leültem az ágy szélére, körbe néztem a hatalmas szobában. Képek voltak a falon, a fal világos kékre volt festve, íróasztal volt benne rajta egy laptoppal, hangszórókkal és fülhallgatóval. Az ágyamon vagy 20kispárna és 2nagy. És minden féle volt még ott. Ám volt 2ajtó. Az egyiket beazonosítottam, az volt a fürdő. Volt a szekrény mellett is egy ajtó. kinyitottam és egy eléggé méretes gardrób tárult elém. Csak ámuldozva néztem magam elé és szét a gardróbban. Tele volt ruhákkal (alkalmi és hétköznapi), nadrággal, pólóval, szoknyával (soha életembe nem fogom felvenni) és mindennel ami kell. És pont az én méretem. Kicsit ijesztőnek találtam de megbarátkoztam vele hamar. Benéztem a szekrényben a fiókokba mielőtt elkezdtem volna kipakolni. Volt ott pár fehérnemű de melltartó nem. Miután ezeket felfedeztem elkezdtem kipakolni és feldugtam a töltőre a telefonom. Közbe halkan hallgattam a szarabbnál szarabb zenéimet. Végeztem. Lementem a nappaliba és ott találtam Harry-t 4helyes srác kíséretében.
-Hello.- köszöntem halványan mosolyogva.- Kész vagyok.- fordultam Harry felé.
-Oké.- mondta.
-Hello. Én Niall vagyok. De biztos ismersz minket.- mosolygott és kezet nyújtott.
Hirtelen elgondolkodtam. Niall... Niall... Niall... Életembe nem hallottam még ezt a nevet. Így kicsit értetlenül néztem rá.
-Emma.- ráztam vele kezet.- Amúgy... Nem. Nem ismerlek soha életembe nem láttalak.- mondtam komolyan.
-Oh... Ez esetben. Ő Louis, Liam és Zayn.- mutatott végig a másik 3 srácon. Én intettem nekik majd zavartan a farzsebembe dugtam a kezem.
-És... Miért is kéne, hogy ismerjelek titeket?- kérdeztem kicsit megbátorodva így hallani lehetett a walesi akcentusom.
-Te walesi vagy?- kérdezte Harry.
-Igen. De... szóval miért is?- kérdeztem már kicsit nyugodtan és kíváncsian.
-Esetleg mert egy nemzetközi híres popp banda vagyunk?- kérdezte Louis (asszem). Én csak tátott szájjal és felvont szemöldökkel néztem rájuk.
-Hallottál már a(z) One Direction-ről?- kérdezte Niall. Én csak megráztam a fejem.
-Gondolom megtaláltad a laptopot.- fordult felém Harry mire én bólintottam.- Akkor gyere. Megmutatunk neked valamit.- mondta, átölelte a vállam és felkísért a szobába.
Összepakoltam boldogan a cuccomat és lementem a kapuba.Egy középkorú férfit kerestem de senkit nem láttam a közelbe. Egyetlen hatalmas fekete kocsi állt az intézet előtt és neki támaszkodva egy írtó helyes srác. Zavartan néztem körbe mire odajött hozzám.
-Hello. Harry vagyok. Harry Styles. És kérlek.. tekints... egy barátodnak.- mondta kicsit gorombán és unottan.
-Én Emma vagyok. Emma Broke.- mondtam halkan és zavartan.
Harry fogta a csomagjaimat és berakta a kocsiba. Kinyitotta a kocsi ajtót én pedig beültem. Jó illat volt. Bejárta az egész autót. Utaztunk egy darabig majd Harry megállt egy HATALMAS ház előtt. Én csak tátott szájjal néztem.
-Itt az új otthonod.- mondta feszülten és unottan.
-Ez... csodálatos.- néztem a házat és ámuldoztam.
-Ja. Az.- mondta kedvtelenül, felkapta a cuccaimat és bevitte a házba.
Belülről még csodálatosabb volt. Hatalmas plazma TV, hatalmas kanapé és 1emelet. Elindult az emeletre én pedig követtem. Ledobta a cuccaimat egy szobában.
-Ez a szobád. Van saját fürdőd. Pénz kell szólsz, ha a szobámba akarsz bejönni kopogsz.- mondta szigorúan a szabályokat.
-Ömm... oké.- mondtam halkan.
-De ne félj pénzt kérni. És szólj ha kipakoltál.- villantott egy halvány mosolyt majd kiment a szobából.
Leültem az ágy szélére, körbe néztem a hatalmas szobában. Képek voltak a falon, a fal világos kékre volt festve, íróasztal volt benne rajta egy laptoppal, hangszórókkal és fülhallgatóval. Az ágyamon vagy 20kispárna és 2nagy. És minden féle volt még ott. Ám volt 2ajtó. Az egyiket beazonosítottam, az volt a fürdő. Volt a szekrény mellett is egy ajtó. kinyitottam és egy eléggé méretes gardrób tárult elém. Csak ámuldozva néztem magam elé és szét a gardróbban. Tele volt ruhákkal (alkalmi és hétköznapi), nadrággal, pólóval, szoknyával (soha életembe nem fogom felvenni) és mindennel ami kell. És pont az én méretem. Kicsit ijesztőnek találtam de megbarátkoztam vele hamar. Benéztem a szekrényben a fiókokba mielőtt elkezdtem volna kipakolni. Volt ott pár fehérnemű de melltartó nem. Miután ezeket felfedeztem elkezdtem kipakolni és feldugtam a töltőre a telefonom. Közbe halkan hallgattam a szarabbnál szarabb zenéimet. Végeztem. Lementem a nappaliba és ott találtam Harry-t 4helyes srác kíséretében.
-Hello.- köszöntem halványan mosolyogva.- Kész vagyok.- fordultam Harry felé.
-Oké.- mondta.
-Hello. Én Niall vagyok. De biztos ismersz minket.- mosolygott és kezet nyújtott.
Hirtelen elgondolkodtam. Niall... Niall... Niall... Életembe nem hallottam még ezt a nevet. Így kicsit értetlenül néztem rá.
-Emma.- ráztam vele kezet.- Amúgy... Nem. Nem ismerlek soha életembe nem láttalak.- mondtam komolyan.
-Oh... Ez esetben. Ő Louis, Liam és Zayn.- mutatott végig a másik 3 srácon. Én intettem nekik majd zavartan a farzsebembe dugtam a kezem.
-És... Miért is kéne, hogy ismerjelek titeket?- kérdeztem kicsit megbátorodva így hallani lehetett a walesi akcentusom.
-Te walesi vagy?- kérdezte Harry.
-Igen. De... szóval miért is?- kérdeztem már kicsit nyugodtan és kíváncsian.
-Esetleg mert egy nemzetközi híres popp banda vagyunk?- kérdezte Louis (asszem). Én csak tátott szájjal és felvont szemöldökkel néztem rájuk.
-Hallottál már a(z) One Direction-ről?- kérdezte Niall. Én csak megráztam a fejem.
-Gondolom megtaláltad a laptopot.- fordult felém Harry mire én bólintottam.- Akkor gyere. Megmutatunk neked valamit.- mondta, átölelte a vállam és felkísért a szobába.
2013. május 25., szombat
Prológus
Ez a blog kicsit eltér a szokásostól annyiban, hogy nem mutatom be a szereplőket és egyből a történettel kezdem. Azért, mert így talán jobban megértitek az egész story-t. Röviden a blog egy Harry által örökbe fogadott lányról fog szólni. Remélem tetszeni fog és akik idetévednek a blogra elolvassák, ha tetszik komiznak és örülnek a blog létezésének:) Jó olvasást<333
Minden egy átlagod napon kezdődött az 1D házában...
*Harry szemszöge*
Minden egy átlagod napon kezdődött az 1D házában...
*Harry szemszöge*
Reggel mikor felkeltem nyúzott voltam és fáradt. Tegnap este sokáig tarott a koncert és arra keltem, hogy lenn a srácok nyomatják a legújabb "kedvenc" számukat. Erre kelni reggel 11-kor nem volt kellemes és fel is húzott.
-Mi a faszt kerestek a házamba és bömböltetitek a zenét mikor alszom!- mondtam dühösen a lépcső tetejéről.
-Hogy felkeltsünk.- mondta Louis.
-Azt meg minek?- néztek rá gyilkos szemekkel, fogtam a lejátszó vezetékét és kihúztam a konnektorból.
-Mert mész az árvaházba és örökbe fogadsz valakit, mert nem állapot, hogy ennyire... durva vagy.- mondta Niall amivel már vagy 1éve rágják az agyamat.
-Mi a fenének akartok engem megölni?- kérdeztem nyúzottan és idegesen.
-Segíteni akarunk.- mondta Liam.
-Rendben de! A legidősebbet vesszük ki az intézetből mert nem akarok egy kis pisit a lábam alá.- mondtam kicsit kókadtan.
-Te döntöd el.- vont vállat Zayn.
Elmentünk az intézethez, mikor odaértünk már nem akartam bemenni. A srácok szabályosan betuszkoltak az ajtón. Kitöltöttem egy halom papírt egy 15éves lányról aki később ki is jött. A kocsinak dőlve vártam rá. Egy gyönyörű lány volt. A nadrágom szűkebbé is vált számomra ahogy megláttam. Beraktam a csomagjait, bemutatkoztam és elvittem az új otthonába.
-Mi a faszt kerestek a házamba és bömböltetitek a zenét mikor alszom!- mondtam dühösen a lépcső tetejéről.
-Hogy felkeltsünk.- mondta Louis.
-Azt meg minek?- néztek rá gyilkos szemekkel, fogtam a lejátszó vezetékét és kihúztam a konnektorból.
-Mert mész az árvaházba és örökbe fogadsz valakit, mert nem állapot, hogy ennyire... durva vagy.- mondta Niall amivel már vagy 1éve rágják az agyamat.
-Mi a fenének akartok engem megölni?- kérdeztem nyúzottan és idegesen.
-Segíteni akarunk.- mondta Liam.
-Rendben de! A legidősebbet vesszük ki az intézetből mert nem akarok egy kis pisit a lábam alá.- mondtam kicsit kókadtan.
-Te döntöd el.- vont vállat Zayn.
Elmentünk az intézethez, mikor odaértünk már nem akartam bemenni. A srácok szabályosan betuszkoltak az ajtón. Kitöltöttem egy halom papírt egy 15éves lányról aki később ki is jött. A kocsinak dőlve vártam rá. Egy gyönyörű lány volt. A nadrágom szűkebbé is vált számomra ahogy megláttam. Beraktam a csomagjait, bemutatkoztam és elvittem az új otthonába.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)