7.fejezet

Úgy döntöttem, hogy sűrűbben hozok részeket, mert eléggé felszabadultak a napjaim:) Remélem olvassátok és nem felejtetek el komizni. Nagyoooooon köszönöm, hogy olvassátok. Iszonyú hálás vagyok, hogy a tömérdek blogok közül olvassátok az enyémet is:) Nagyon szeretlek titeket<3 Ez most egy hosszabb rész lett de jó szórakozást;)

Niall volt az. Csak azt nem értem... Hogy egész nap ezt figyeli? Egész nap lesi a netet mikor regisztrálom magam?Visszaigazoltam és Twitter is jelzett. Ott meg bekövetett. Lassan jött még 3jelölés és követés. Gondolom mondanom se kell. Niall, Louis, Liam és Zayn voltak négyen. Niall egyből rám is írt:
N:Hello Emma:)
E:Szia:) Hogy vagy?
N:Meg vagyok köszi:) és te?
E:Én is...
N:Hallottam ma Harry nincs otthon. Nincs kedved elmenni valahova? Egy park, folyópart, valami nevezetesség?
E:De mára szakadó esőt mondtak...
N:Létezik esernyő;)
E:Hát jó... idejössz vagy én menjek valahova?
N:10perc és ott vagyok nálad:) Addig öltözz föl. Pussz
E: Oky, hello:)
Mire Niall csöngetett már fel voltam öltözve.
-Nagyon csinos vagy.- mondta és nyomott egy puszit az arcomra.
-Köszönöm.- mosolyogtam rá.
-Merre szeretnél menni?- kérdezte kedvesen.
-Öm... LondonEye? Életembe még sose jártam ott.- mosolyogtam.
-Rendben. Félsz a magasban?-kérdezte miközben mentünk ki és zártam be az ajtót.
-Fogalmam sincs. Mielőtt árvaházba kerültem nem voltam még magas dolgokon max hídon.- mondtam komolyan. Láttam Niall arcán a meglepődést.- És... 10évesen kerültem oda, azaz ide. Még sose voltam.- mondtam és kicsit cikinek tartottam.
-Oh... akkor most kiderül.- mosolygott és átölelte a vállam.- Gyalog menjünk vagy kocsival?
-Menjünk gyalog.- mosolyogtam rá.
Elindultunk az utcán. Csak csodálkozva néztem körbe a gyönyörű házak közt. Niall pedig jót szórakozott az arckifejezéseimen, amin még én is nevettem néha. Hamar megérkeztünk a LondonEye-hoz. Felszálltunk. Jól elbeszélgettünk. Ám egyszer csak megállt az óriás kerék. Ijedten körbefordultam. A kabin meglibedett ahogy mindenki egyszerre fordult hátra megnézni, hogy mi történt. Ekkor megszólalt a hangos bemondó.
''Nagyon sajnáljuk, de technikai hibák miatt le kellett állítanunk az óriás kereket. A javítás kb. fél óráig tarthat. Köszönjük türelmüket és elnézésüket kérjük''
-Niall...- szólítottam meg remegő hangon. Igen. Rájöttem, hogy félek a magasban.
-Félsz?- kérdezte mosolyogva. Bólintottam mire szorosan magához ölelt.- Nem lesz semmi baj, nyugodj meg Emma.- belepuszilt a hajamba.
-Énekelsz valamit nekem?- kérdeztem suttogva a mellkasába.
-Persze.- elmosolyodott.
Elkezdett halkan dúdolni azon a lágy, selymes hangján. Annyira elmerültem benne, hogy mire észrevettem magam már a következőt énekelte és folytatta még el nem indult a kerék. Lassan leértünk és hazasétáltunk. Homlokon puszilt.
-Sajnálom, hogy fenn ragadtunk.- mosolygott édesen.
-Nem a te hibád.- mosolyogtam rá.- De legalább tudjuk, hogy tériszonyom van.- nevettem.
-Ennyire jó volt.- nevetett.- Majd írok SMS-t van Face-n vagy Twitter-en vagy valami.- mosolygott rám.
-Rendben.- mosolyogva bólintottam és bementem a házba.
Harry-t a kanapén találtam. Épp TV-t nézett és egy sört kortyolgatott mikor rám nézett ideges volt. Előre tudtam, hogy kiabálni fog. Meginn.
-Nem azt mondtad, hogy itthon maradsz?!- kérdezte felemelve a hangját és idegesen.
-Tán baj, hogy nem ülök a házba egész nap hanem barátkozom is?- kérdeztem az egyik szemöldökömet felfonva.
-De legalább felhívhattál volna vagy írhattál volna egy cetlit, hogy: Elmentem Niall-el majd jövök.- mondta még mindig ugyanabban a hangnemben.
-Jó' van. Sajnálom.- mondtam és combomra csaptam.- De hogy hívhattalak volna fel úgy mégis?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Esetleg a telefonoddal?- láttam az értetlenséget az arcán.
-Ami nekem nincs?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Dehogy nincs! Istenem de vak vagy. Mire használod a szemed?- mondta, megragadta a karom és felhúzott a szobába.- Hol a régi telefonod?- kereste csodálkozva az asztalomon.
-Elromlott. Használhatatlan lett. De elvégre is volt már 30éves.- mondtam komolyan.
-Hát... akkor is lett volna telefonálási lehetőséged ezzel!- mondta és kikapott egy telefon dobozt az éjjeli szekrényből.
-Ez mióta volt ott?- kérdeztem értetlen fejjel.
-Amíg te a plázában tegnap a fehérnemű boltba voltál megvettem.- mondta és megrántotta a vállát.
-De... de miért?- fogtam kezembe a dobozt és nagy, meglepett szemekkel néztem rá.
-Láttam, hogy mennyire nézed és gondoltam legyen egy normális telefonod már.- mondta már kedvesen. Hogy milyen hangulatváltozásai vannak...
-Úr Istenem... Köszi, köszi, köszi!-ledobtam a dobozt az ágyra és szabályosan Harry nyakába ugrottam.
-Nagyon szívesen.- mosolygott és szorosan visszaölelt. Bár... kicsit megsemmisítő érzés volt ahogy a nagy karjai teljesen körbeérik a testemet. Hirtelen úgy éreztem nem akarok megmozdulni. Biztonságban éreztem magam a karjaiba. Harry néha úgy viselkedik mint egy rossz apa, néha pedig mint egy nagyon jó barát, közben pedig semmit nem tud rólam.
-Fú most nagyon boldog vagyok.- mosolyogtam rá boldogan.
-Akkor bontsd ki.- mosolygott és kezembe adta a dobozt.
Leültem az ágyra, Harry pedig mellém.
-Kell hoznom a kamerát?- nevetett.
-Miért is kéne?- kérdeztem értetlenül.
-Felvenni a reakciód.- mosolygott én meg csak nevetve megráztam a fejem.
Kibontottam a dobozt és kivettem belőle majdnem mindent. A pótaksit benne hagytam. A fülhallgató nagyon király volt. Nem az a régi típusú mint az enyém. A telefonba beletettem az aksit és be is kapcsoltam. Egyből rákapcsolódtam a wifi-re és belenéztem a névjegyzékbe. Hát ki más szerepelhetett volna benne? Harry, Louis, Liam, Niall és Zayn. Mosolyogva megráztam a fejem és meginn megöleltem Hazz-t.
-Köszönöm Hazza.- motyogtam a nyakába ahogy öleltem.
-Honnan tudod ezt a nevet?- kérdezte meglepve.
-Internet.- nevettem el magam kínosan.
-Te utánunk néztél a neten?- kérdezte meglepetten és szemöldöke az egekbe szökött.
-Igen. Kicsit megnéztem, hogy kikkel kell leélnem néhány évet. Mert gondolom 18éves korom utál innen kiraksz.- mondtam és az utolsó mondatnál lehajtottam a fejem.
-Emm figyelj én...