9.fejezet

Látom, hogy nézitek a blogot és örülök, hogy legalább rálinkeltek de.... kommentek nélkül nem tudom eldönteni, hogy érdemes-e folytatni:/ KÉRLEK, ha érdekel a folytatás komizzatok! Könyörgöm!*boci szem* Legalább 1komit látni szeretnék, hogy tudjam érdemes-e folytatni vagy sem. Köszönöm előre is. Jó olvasást;)<3

*Niall szemszöge*
Reggel gondoltam beugrom Emma-hoz, hogy segítsek neki elkészülni. Átmentem hozzájuk, szokás szerint bementem a kóddal az ajtón, át a hátsókertbe, fel a tűzlétrán és benéztem Emma szobájába. A látvány nem tetszett. Eddig azt hittem végre van egy lány aki oda van értem. És nem. Mégsem. Lemásztam és hazamentem. Mindent amit találtam a földre borítottam vagy a földhöz vágtam. Ideges voltam. Nagyon. Fájt a szívem. Azt hittem, hogy összeesek. De miért pont most? Miért ma? Emma sokkal jobbat érdemel mint Harry. Ő csak kihasználja. Na most történt az, hogy megutáltam Harry-t. Más az első pillanattól kezdve látta rajtam, hogy hogyan nézem Emma-ra. Már az első pillanattól tudta és mégis megtette.

*Emma szemszöge*
Arra keltem, hogy egy meleg puszit kapok az arcomra. Nyűgösen megfordultam és egyből szembe találtam magam azokkal a smaragd zöld szemekkel. Belenéztem és egyből elmélyedtem a gondolataimba. Harry pár perc múlva egy újabb puszit adott az arcomra.
-Jó reggelt. Hogy aludtál?- kérdezte még álmosan.
-Neked is. És jól. Te?-kérdeztem szorosan a nyakamhoz húzva a takarót.
Halkan nevetett egyet és kimászott az ágyból. Egyből elkaptam a tekintetem, hogy ne bámuljam meg és én is kimásztam. Hazz a szekrényhez ment. Néztem mit csinál majd előhúzott egy ruhát a szekrényből és ahhoz egy lila cipőt. kivett mellé egy táskát is és az ágyamra rakta.
-15perc múlva lenn várlak.- mondta újra felvéve a maszkját és kiment a szobából.
Felöltöztem, megmostam az arcom, kiengedtem a hajam és lementem.

*a premieren*
Egy hatalmas fekete kocsiból szálltunk ki. A srácok egyből a rajongóikhoz mentek én meg utánuk akartam menni de egy testőrük -akiről megtudtam, hogy Paul-nak hívják- megragadta a karom.
-Nem ajánlatos. Némelyikük képes megtépni.- mondta komolyan. Én csak bólintottam.
Hallottam dolgokat a lányokról. Őrültek. Vagy ahogy Niall hívja őket: Crazy Mofos. Jut eszembe. Niall hozzám se szólt. Nem is köszönt. És most is eléggé összetörtnek látszik. Úgy 1óra alatt megismertem Eleanor-t, Perrie-t, Lottie-t, Gemma-t és a srácok némely családtagját. A legjobban mégis Waliyha-val jöttem ki. Egy idősek vagyunk és a stílusunk is hasonló.
-Nekem sose volt legjobb barátnőm. Úgyhogy nem tudom milyen érzés elveszteni.- mondtam mikor leültünk egymás mellé a teremben. Épp arról beszéltünk, hogy a legjobb barátnője most hagyta el.
-Rossz. Nagyon rossz érzés.- mondta komolyan. Másik oldalamon Niall foglalt helyet. Egy pillantást vetett rám, majd egyből el is fordult. A kezén jó pár karcolást és sebet  vettem észre.
-Elhiszem.- mosolyogtam újra Waliyha felé.- De ha társaságra vágysz rám számíthatsz.- mosolyogva átöleltem.
-Köszönöm. Ez most tényleg sokat jelent.- ölelt vissza szorosan.
Beszélgettünk még egy ideig majd elkezdődött a film. Minden sötét lett. A szék közepére csúsztam így elfoglalva a fél karfát, szorosan Niall keze mellett. Nem kapta el a kezét, ami az én szempontomból jót jelent.
-Mi a baj?- suttogtam a fülébe aggódva.
-Majd a film után.- suttogta komoly hanggal.
Gondoltam ha kicsit szórakozok vele engedni fog és elmondja mi bántja. Combjára simítottam a kezem és simogatni kezdtem neki. Halk sóhaj hagyta el a száját és beharapta az ajkait. Mikor feljebb csúsztattam a kezem szorosan megragadta a csuklóm és a karfához feszítette mire felszisszentem.
-Fog még jobban is fájni.- motyogta a fülembe.
Őszinte legyek? Megijedtem. Nagyon. Ezt mégis mire érti? Mi fog jobban fájni? Kíváncsian vártam a film végét.

*film után*
Szorosan megfogta a csuklómat és elkezdett húzni egy folyosón, be a mozgássérült mosdóba és bezárta az ajtót. A falhoz nyomott és a fejem mellé támaszkodott. Gyorsan kapkodtam a levegőt és ránéztem.
-Mi bánt ennyire?- kérdeztem a gyönyörű kék szemeit kutatva.
-Hogy mi? Még kérdezed?- kérdezte és éreztem, hogy dühös.
-Honnan tudnám mi a bajod?- néztem rá értetlenül.
-Reggel....- végig simított az oldalamon és keze a ruhám alá csúszott, majd simogatni kezdte a combom.- Jártam nálad... De minek is magyarázkodom?- nézett értetlenül, majd végig simított a középpontomon ami egy hangos sóhajt váltott ki belőlem.
-Niall... mit csinálsz?- hangom bizonytalan volt és a vággyal teli szemeibe néztem.
Csak simogatott és kezemet a hátam mögé szorította, lábaimat pedig terpeszbe húzta, így teljesen ki voltam neki szolgáltatva.
-Kérlek Niall... hagyd abba.- kérleltem és éreztem hogy a könnycsatornáim kezdenek megtelni.
-Mit eszel te Harry-n?- kérdezte és élre húzta a bugyimat, majd a csiklómnak nyomta ujját, ami egy nyögést váltott ki belőlem.
-Állj már le!- mordultam rá.- Hagyd abba.- mondtam remegő hangon ahogy gyengéden körözni kezdett a csiklómon.
Összeszorította egy pillanatra a szemeit, megrázta a fejét és csak durvábban csinálta.
-Tudom, hogy megutálsz. De már úgy is mindegy.- mondta és belém vezette 2ujját mire én halkan felsikítottam.
Lassan megmozdította és pumpálni kezdett. Hangos nyögések hagyták el a számat és lassan sikerült kirántanom a kezem a hátam mögül. Erősen pofon vágtam és amég egy pillanatra abbahagyott mindent, ellöktem magamtól és kimentem a mosdóból. Ám nem figyeltem, belerohantam valakibe aki hirtelen szorosan magához húzott.

8.fejezet

Először is szeretném megköszönni, hogy olvassátok a blogom:') Nagyon jólesik látnom a megtekintések számát és ezt szeretném megtartani is:) Mégegyszer nagyon köszönöm és íme itt az új fejezet:) Jó olvasást kívánok:) (KÉRLEK kommizzatok:/<3)

-Figyelj ide...- vállamnál maga felé fordított és kezével megemelte az állam.- Nem raknálak ki az utcára. Ilyen embernek nézel? Komolyan?- láttam a fájdalmat és a düht a szemében.
-Kényszerből tartasz a házadban.- mondtam komolyan.
-Ezt honnan veszed?- kérdezte és szemeivel kereste a tekintetem. Én hol az arcát, hol az ajkait néztem. Mindent csak nem a szemeit.
-Csak egy púp vagyok a hátadon. Semmi több.- sóhajtottam és elhúzódtam tőle.- Folyton csak kiabálsz velem. Azt érzékelteted, hogy csak egy idióta gyerek vagyok aki nem kell senkinek.- a könnyeimmel küszködve próbáltam befejezni a mondatom.-Köszönöm szépen de ezt éreztem 5évig. Nem vagyok erre kíváncsi. Küldj vissza az intézetbe ha nem akarod, hogy a lábad alatt legyek.- és itt eltört a mécses. A könnyes csak szántották az arcomat. Folytak és folytak egymás után. Harry pedig csak ledermedve nézett rám.

*Harry szemszöge*
Amit mondott szíven ütött. Mióta megláttam megdobog a szívem. Csak nem tudom felé kimutatni amit érzek. Hogy őszinte legyek, nem is akarom. Nem akarom elrémiszteni magamtól. Olyan gyönyörű és olyan boldog volt amég meg nem hallottam szájából a becenevem. Egyszerűen fájt, hogy milyen embernek hisz és egyben dühös is voltam MAGAMRA amiért ilyen voltam vele. Csak sírt és sírt. Én pedig próbáltam felfogni a szavait. Felállt és elindult a fürdő felé. Követtem és megragadtam a karját mielőtt beléphetett volna a helységbe. Talán kicsit erősen mert felszisszent. Magamhoz húztam és szorosan átöleltem apró testét. Mellkasom alatt éreztem szíve heves dobogását és kicsit később kicsinyke kezeit a hátamon. Szorosan hozzám bújt. Magamhoz préseltem testét és éreztem a kulcscsontomnál a lélegzetét az orrán át.
-Sajnálom.- csak ennyit tudtam mondani. Egy hatalmas gombóc volt a torkomba.
-Miért kellek én neked?- éreztem könnyeit a pólómon. Hangja szomorú és halk volt. Félt a választól.
-Mert meg kell tanulnom kordában tartanom magam.- motyogtam arcomat a hajába fúrva.
-Ezért inkább rajtam töltöd ki a haragod?- próbált kibújni az ölelésemből. Nem hagytam neki. Csak még szorosabban öleltem magamhoz.
-Hidd el, hogy nem direkt.- szinte már suttogtam.- Próbálom magam féken tartani és nem leordítani a fejed. De sose megy. Félek, hogy bajba kevered magad. Én felelek érted és az én felelősségem ha bajod esik.- simogatni kezdem a hátát és hajába pusziltam. Mellkasomba fúrta az arcát és sírt.

*Emma szemszöge*
Harry félt engem? Az a Harry aki minden nap csak ordít velem? Ezt... nem tudom elhinni. Olyan aranyos volt ahogy szorosan a karjai közé fogta a testem. Simogatta a hátam és percenként a hajamba puszilt amég le nem nyugodtam. A végén már csak jól esett a karjaiba lenni.Pár perc múlva lenyugodtam és elhúzódtam tőle.
-Jobban vagy?- kezeibe fogta az arcom és hüvelyk ujjával letörölte a könnycseppeket ezzel még jobban elmaszatolva a szemem alá folyt festéket.
-Igen. Azt hiszem.- motyogtam halkan.- Még egyszer... köszi a telefont.- erőltettem mosolyt az arcomra és bementem a fürdőbe. Lemostam a sminket és éreztem a tekintetét a hátamon. Lemostam az arcom és felé fordultam.- Mit szeretnél?- kérdeztem még mindig szipogva.
-Mit szólnál ha ma veled aludnék?- kérdezte. Semmit nem lehetett kivenni az arcából.
-Miért is?- kérdeztem értetlen fejet vágva.
-Hogy lenyugodj egy kicsit holnapra.
-Miért? Mi lesz holnap?- kérdeztem meglepetten.
-This Is Us premier.- mondta úgy mintha teljesen természetes dologból nekem tudnom kellett volna erről.
-Igen. És az micsoda?- kérdeztem felvonva a szemöldököm.
-Ezt komolyan kérdezted?- kérdezte meglepetten.- A filmünk a srácokkal.- mondta komolyan.
-Oh... és arra nekem muszáj elmennem?- nyafogtam.- Több ezer csaj lesz ott meg sztárok meg egy csomó fotós.- mondtam fintorogva.- Nem az én világom.- sóhajtottam.
-De igen. Mostantól a te világod. És jönnöd kell. Már szóltam Louis-nak, hogy lány smink meg frizura is kell majd.- mondta komolyan.
-De... Louis az...- néztem értetlenül.
-Én a sminkes és fodrászunkra gondoltam. Nem Tomlinsonra.- mosolygott.
-Oh... szóval muszáj elmennem.- sóhajtottam.- De ha lehet tusolj le...- néztem végig a testén.
-Hát rendben.- kuncogott és kilépett a szobámból.
Bezártam a fürdő ajtót és levetkőztem. Végig néztem a testemen a régi zúzódásoknak még nyoma van amit az intézetben szereztem. Megnéztem a vállam. Szinte az egészet egy nagy lila folt fedte. Nem fájt. De borzalmas volt ránézni. Tesztelni akartam így az ujjammal megnyomtam a lila foltot. Azt hittem könnyezni kezdek a fájdalomtól.Még néztem egy rövid ideig majd beálltam a zuhany alá és letusoltam, meg megmostam a hajam. Kilépve a zuhany alól és felvettem egy rövid ujjú pólót. Hát igen. Az is csak elméletben rövid ujjú. A fél karomig ér és a combom feléig.Már szürkés színe van a sok mosástól és a kopottságtól de akkor is ebben alszom amég el nem szakad. Jó illata van és takar. Nekem ennyi elég. Mellesleg az apámé volt aki meghalt egy autó balesetben. Ez volt a kedvenc pólója ezért használom alváshoz. Megmostam a fogam és megszárítottam a hajam.
Ahogy kiléptem a fürdőből Harry már az ágyamon feküdt. Meztelen felsőteste kilátszott a takaró alól. Végig néztem rajta. Szemével épp a gardróbomat figyelte. Kidolgozott felsőtestét és karjait egy halom tetkó fedte. Ezt rosszallottam de a 2madárka a  mellkasán nagyon tetszett. A gondolataim kezdtek piszkosodni ezért odaléptem az ágyamhoz és befeküdtem mellé.
-Ugye van rajtad valami?- kérdeztem nyakik betakarózva.
-Persze.- kuncogott.- Van rajtam egy boxer.- még mindig jót szórakozott rajtam és kisöpörte a hajam az arcomból.
-Jó éjszakát Harold.- elfordultam és lekapcsoltam a lámpát.
Háttal neki néztem ki a fejemből és hirtelen kezeket éreztem a derekamon. Szorosan átkulcsolja rajta kezeid és közelebb húzott magához. Mellkasa a hátamhoz simult és arcát a nyakamba fúrta még a hajamat elhelyezte úgy, hogy ne zavarja az arcát.
-Neked is. És szép álmokat Emma.- suttogta a nyakamba amitől libabőrös lettem. Így aludtunk el egymás karjaiba.

7.fejezet

Úgy döntöttem, hogy sűrűbben hozok részeket, mert eléggé felszabadultak a napjaim:) Remélem olvassátok és nem felejtetek el komizni. Nagyoooooon köszönöm, hogy olvassátok. Iszonyú hálás vagyok, hogy a tömérdek blogok közül olvassátok az enyémet is:) Nagyon szeretlek titeket<3 Ez most egy hosszabb rész lett de jó szórakozást;)

Niall volt az. Csak azt nem értem... Hogy egész nap ezt figyeli? Egész nap lesi a netet mikor regisztrálom magam?Visszaigazoltam és Twitter is jelzett. Ott meg bekövetett. Lassan jött még 3jelölés és követés. Gondolom mondanom se kell. Niall, Louis, Liam és Zayn voltak négyen. Niall egyből rám is írt:
N:Hello Emma:)
E:Szia:) Hogy vagy?
N:Meg vagyok köszi:) és te?
E:Én is...
N:Hallottam ma Harry nincs otthon. Nincs kedved elmenni valahova? Egy park, folyópart, valami nevezetesség?
E:De mára szakadó esőt mondtak...
N:Létezik esernyő;)
E:Hát jó... idejössz vagy én menjek valahova?
N:10perc és ott vagyok nálad:) Addig öltözz föl. Pussz
E: Oky, hello:)
Mire Niall csöngetett már fel voltam öltözve.
-Nagyon csinos vagy.- mondta és nyomott egy puszit az arcomra.
-Köszönöm.- mosolyogtam rá.
-Merre szeretnél menni?- kérdezte kedvesen.
-Öm... LondonEye? Életembe még sose jártam ott.- mosolyogtam.
-Rendben. Félsz a magasban?-kérdezte miközben mentünk ki és zártam be az ajtót.
-Fogalmam sincs. Mielőtt árvaházba kerültem nem voltam még magas dolgokon max hídon.- mondtam komolyan. Láttam Niall arcán a meglepődést.- És... 10évesen kerültem oda, azaz ide. Még sose voltam.- mondtam és kicsit cikinek tartottam.
-Oh... akkor most kiderül.- mosolygott és átölelte a vállam.- Gyalog menjünk vagy kocsival?
-Menjünk gyalog.- mosolyogtam rá.
Elindultunk az utcán. Csak csodálkozva néztem körbe a gyönyörű házak közt. Niall pedig jót szórakozott az arckifejezéseimen, amin még én is nevettem néha. Hamar megérkeztünk a LondonEye-hoz. Felszálltunk. Jól elbeszélgettünk. Ám egyszer csak megállt az óriás kerék. Ijedten körbefordultam. A kabin meglibedett ahogy mindenki egyszerre fordult hátra megnézni, hogy mi történt. Ekkor megszólalt a hangos bemondó.
''Nagyon sajnáljuk, de technikai hibák miatt le kellett állítanunk az óriás kereket. A javítás kb. fél óráig tarthat. Köszönjük türelmüket és elnézésüket kérjük''
-Niall...- szólítottam meg remegő hangon. Igen. Rájöttem, hogy félek a magasban.
-Félsz?- kérdezte mosolyogva. Bólintottam mire szorosan magához ölelt.- Nem lesz semmi baj, nyugodj meg Emma.- belepuszilt a hajamba.
-Énekelsz valamit nekem?- kérdeztem suttogva a mellkasába.
-Persze.- elmosolyodott.
Elkezdett halkan dúdolni azon a lágy, selymes hangján. Annyira elmerültem benne, hogy mire észrevettem magam már a következőt énekelte és folytatta még el nem indult a kerék. Lassan leértünk és hazasétáltunk. Homlokon puszilt.
-Sajnálom, hogy fenn ragadtunk.- mosolygott édesen.
-Nem a te hibád.- mosolyogtam rá.- De legalább tudjuk, hogy tériszonyom van.- nevettem.
-Ennyire jó volt.- nevetett.- Majd írok SMS-t van Face-n vagy Twitter-en vagy valami.- mosolygott rám.
-Rendben.- mosolyogva bólintottam és bementem a házba.
Harry-t a kanapén találtam. Épp TV-t nézett és egy sört kortyolgatott mikor rám nézett ideges volt. Előre tudtam, hogy kiabálni fog. Meginn.
-Nem azt mondtad, hogy itthon maradsz?!- kérdezte felemelve a hangját és idegesen.
-Tán baj, hogy nem ülök a házba egész nap hanem barátkozom is?- kérdeztem az egyik szemöldökömet felfonva.
-De legalább felhívhattál volna vagy írhattál volna egy cetlit, hogy: Elmentem Niall-el majd jövök.- mondta még mindig ugyanabban a hangnemben.
-Jó' van. Sajnálom.- mondtam és combomra csaptam.- De hogy hívhattalak volna fel úgy mégis?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Esetleg a telefonoddal?- láttam az értetlenséget az arcán.
-Ami nekem nincs?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Dehogy nincs! Istenem de vak vagy. Mire használod a szemed?- mondta, megragadta a karom és felhúzott a szobába.- Hol a régi telefonod?- kereste csodálkozva az asztalomon.
-Elromlott. Használhatatlan lett. De elvégre is volt már 30éves.- mondtam komolyan.
-Hát... akkor is lett volna telefonálási lehetőséged ezzel!- mondta és kikapott egy telefon dobozt az éjjeli szekrényből.
-Ez mióta volt ott?- kérdeztem értetlen fejjel.
-Amíg te a plázában tegnap a fehérnemű boltba voltál megvettem.- mondta és megrántotta a vállát.
-De... de miért?- fogtam kezembe a dobozt és nagy, meglepett szemekkel néztem rá.
-Láttam, hogy mennyire nézed és gondoltam legyen egy normális telefonod már.- mondta már kedvesen. Hogy milyen hangulatváltozásai vannak...
-Úr Istenem... Köszi, köszi, köszi!-ledobtam a dobozt az ágyra és szabályosan Harry nyakába ugrottam.
-Nagyon szívesen.- mosolygott és szorosan visszaölelt. Bár... kicsit megsemmisítő érzés volt ahogy a nagy karjai teljesen körbeérik a testemet. Hirtelen úgy éreztem nem akarok megmozdulni. Biztonságban éreztem magam a karjaiba. Harry néha úgy viselkedik mint egy rossz apa, néha pedig mint egy nagyon jó barát, közben pedig semmit nem tud rólam.
-Fú most nagyon boldog vagyok.- mosolyogtam rá boldogan.
-Akkor bontsd ki.- mosolygott és kezembe adta a dobozt.
Leültem az ágyra, Harry pedig mellém.
-Kell hoznom a kamerát?- nevetett.
-Miért is kéne?- kérdeztem értetlenül.
-Felvenni a reakciód.- mosolygott én meg csak nevetve megráztam a fejem.
Kibontottam a dobozt és kivettem belőle majdnem mindent. A pótaksit benne hagytam. A fülhallgató nagyon király volt. Nem az a régi típusú mint az enyém. A telefonba beletettem az aksit és be is kapcsoltam. Egyből rákapcsolódtam a wifi-re és belenéztem a névjegyzékbe. Hát ki más szerepelhetett volna benne? Harry, Louis, Liam, Niall és Zayn. Mosolyogva megráztam a fejem és meginn megöleltem Hazz-t.
-Köszönöm Hazza.- motyogtam a nyakába ahogy öleltem.
-Honnan tudod ezt a nevet?- kérdezte meglepve.
-Internet.- nevettem el magam kínosan.
-Te utánunk néztél a neten?- kérdezte meglepetten és szemöldöke az egekbe szökött.
-Igen. Kicsit megnéztem, hogy kikkel kell leélnem néhány évet. Mert gondolom 18éves korom utál innen kiraksz.- mondtam és az utolsó mondatnál lehajtottam a fejem.
-Emm figyelj én...

6.fejezet

Fú... most jöttem haza a Balatonról. El se hiszem*-* Mikor elmentem még csak 2komi volt és mire visszajöttem már van 5*-*<333 ^^ NAGYON(!!!!) köszönöm, hogy olvassátok és tetszik*-* El se hiszitek milyen boldog vagyok ettől. (de a folytatásért megöltök;)) Nagyon köszönöm tényleg:) 4komi után hozom a kövi részt;)<3

Megszólaltak a tűzjelzők. Harry felkapta a fejét, megfogta a szatyrokat és a karomat. Láttuk a tüzet. Húzni kezdett. Húzott ki. A tömegben neki mentem valakinek. Éles fájdalmat éreztem a vállamba és felsikoltottam. Harry csak húzott. A kocsihoz mentünk. Gyorsan beültünk és jöttek a kocsihoz az emberek. Csak jöttek.
-Harry! Siess! Betörik az ablakot!- kiabáltam a hangzavar miatt. Láttam ahogy jön a tűz kifele. Terjed a bokrokon át a kocsi felé. Harryre pillantottam. Remegett a keze és nem tudta berakni a kulcsot a kocsiba. kivettem a kezéből és beraktam majd gyorsan elhajtott.
-Jól vagy?- kérdezte feszülten, az utat figyelve.
-Persze. Csak a vállam fáj.- mondtam nyafogva.
-Mi történt?- kérdezte és éreztem az aggodalmat a hangjában.
-Nekem jött valaki.- mondtam a vállam fogva.
-Menjünk dokihoz?- kérdezte.
-Nem kell. Élek.
-Biztos?
-Persze. Szerintem csak megrándult.
Bólintott. Hazamentünk és bevitte a cuccokat a szobámba majd leült az ágyamra. Lehajtotta a fejét. Láttam egy papírt a kezében.
-Harry...- leültem mellé.
-Hagyjuk jó? Nem kell tudnod mielőtt rá kérdeznéd.- mondta feszülten.
-De...
-Nincs de! Pakolj ki és utána gyere le vacsorázni. És ha lehet erről ne beszélj senkinek.- mondta komolyan. Nem tudom mire célzott. A képre? A pláza felgyulladására? Vagy mire? Becsuktam az ajtót. Bepakoltam a cuccaimat a helyükre és az ágyamra ültem. Kopogtak. Kinyitottam és Louis találtam ott. Nagy, meglepett szemekkel néztem rá.
-Hát te mit keresel itt?- kérdeztem meglepetten.
-Harry-hez jöttem de ő felirányított.
-Minek jöttél?- kérdeztem értetlenül.
-Miért ideges? Velem sose szokott bunkó lenni.- mondta komolyan.
-Tudnom kéne? Én ezt a pasit sose értettem. Nem is fogom. Nem is akarom.
-Ohh... értem.- mondta komolyan.- Nem vagy éhes? Hazz lenn vár a kajával.
-Te is itt eszel?- kérdeztem mire bólintott.- Akkor edd meg az én kajámat is. Nem vagyok éhes.
-Gyere már le.- mondta könyörögve.
-Minek?- nyafogtam.
Nem mondott semmit. Felkapott a karjaiba és levitt. Harry-re pillantottam. Rám nézett a gyönyörű smaragd zöld szemeivel amik a könnyektől csillogtak. Kérdőn néztem rá. Csak néztük egymást percekig amit Lou nem bírt kiállni, ezért leült. Csak néztünk egymásra. Közben amit éreztem leírhatatlan. Túl sok érzelem volt bennem. Túlságosan is sok ahhoz, hogy megfogalmazzam. Kb. 4perc beletelhetett mire elkaptam a tekintetem és felmentem a szobámba. Bementem a fürdőbe és lehúztam a pólóm. Belenéztem a tükörbe és rá a vállamra. Hirtelen karokat éreztem a derekamon.
-Nyugi... csak gondoltam betörök hozzád. Láttam, hogy Hazz és Lou beszélgetnek. Inkább idejöttem.- hallottam egy lágy hangot a fülemnél. A vállamra tette az állát mire én hangosan felszisszentem.- Mi történt?- kérdezte aggódva.
-Semmi. Csak neki mentem vala....valaminek.- sóhajtottam.
-Tusolj le és bekenem.- megpuszilta a vállam és kiment.
Letusoltam és azon gondolkodtam... Miért hagyom én nyitva az ablakot? Ha ő bejön, bárki bejöhet. Na mind1. Letusoltam és felvettem a pizsim és kimentem. A szőkeség az ágyamon ült valami krémmel a kezében.
-Vedd le a pólód és feküdj hasra.-mosolygott édesen rám.
-Rendben.- levettem a pólóm neki háttal és elterültem az ágyon.
Felém mászott és a hideg krémet a vállamra nyomta amitől kirázott a hideg és libabőrös lettem. Lassan elkezdte kenni amit én beharapott ajakkal tűrtem. Közben magamba dúdolgattam ezt-azt. Egy meleg puszit éreztem a vállamon. Felültem és felvettem a pólóm. Niall adott egy apró puszit az arcomra.
-Miért vagy mindig itt?- kérdeztem.
-Harry nem egy gondoskodó típus veled ahogy látom. Legalább érezz egy kis szeretetet.- mosolygott. Éreztem ahogy elpirulok.
-Aludni szeretnék.- mosolyogtam rá.
-Értem. Akkor szia.- megpuszilta a homlokom és kimászott az ablakon. Gyorsan lecsuktam azt és bebújtam az ágyamba. Megpillantottam a rózsákat. Csak néztem őket. Nem tudtam mire gondolni.

*másnap*
Felkeltem, megcsináltam a hajam és felvettem a ruhám amit kiválasztottam. Lementem Harry-hez aki már a reggelivel várt.
-Ma elmegyek itthonról. Vigyázz magadra.- mondta komolyan.
-Tudod... ilyenkor illik úgy kezdeni, hogy Jó reggelt...- mondtam komolyan.
-Nem érdekel. Szóval... áthívjak valakit, átmész valakihez vagy egyedül maradsz?
-A legutolsó.
Hazz elment én meg megkajáltam. Felmentem a szobámba és beindítottam a gépen. Csináltam magamnak egy Twitter-t, egy ask.fm-et és egy Facebook-ot. Rákerestem osztálytársaimra. Visszajelzést elég hamar kaptam. Ezek egész nap a gép előtt lógnak? Ez komoly? Ekkor bejelölt valaki. Nem hittem a szememnek...