10.fejezet

Először is szeretnék egy HATALMAS bocsánat-ot mondani. Nagyon nem volt időm így iskola kezdés miatt meg múlt héten TIU-on voltam 2x is:) Ha már itt tartunk remélem nektek is tetszett az a rész:) <3 Na és most meghoztam az új részt:) Sajnos ez se túl hosszú mert az időm nem nagyon engedi :ccc MILLIÓ BOCSÁNAT! <3 De örülök, hogy olvassátok a blogot:) És megkérnélek, hogy kommenteljetek. KÖNYÖRGÖM!

*Waliyha szemszöge*
Niall elég sietősen elhúztam Em-et mikor vége lett a filmnek. Reméltem nem lesz semmi baj. Kutattam a hatalmas folyosón a szobák közt. Hirtelen egy halk sikolyt hallottam a mozgássérült mosdó felől. Reméltem, hogy nem Emma van az ajtó mögött. Mikor kijött egyből nekem futott és szorosan magamhoz öleltem. Megpillantottam Niall-t, Emm feljebb húzott ruháját, Niall egyik oldalán pirosasabb arcát. Mikor felénk jött Emm szabályosan úgy kapaszkodott belém, mintha egy mentőmellény lennék. A szöszi viszont csak kikerült minket.
-Héj... Emma... mi történt?- kérdeztem aggódva.
-Niall... az ujjait... és fájt...- motyogta furán a történteket két sírás közt. De megértettem. Niall belé vezette az ujjait.
-Visszakísérlek Harry-hez rendben?- kérdeztem és megtöröltem az arcát. Bólogatott.
-H-h-hívok taxit...- motyogta szipogva.
-Én meg szólok Harry-nek.- mosolyogtam rá biztatóan.
Kiment az épület hátsóbejáratán, közben már telefonált. Én közben Harry-hez mentem.
-Hazz! Visszakísérem Emma-t, mert nem érzi jól magát.- ez lényegében igaz volt.
-Valami baj van?- kérdezte és hallottam, hogy aggódik.
-Nem csak fáj a feje meg a hasa. Visszakísérem hozzád.- mosolyogtam rá erőltetetten és el is tűntem mielőtt kérdezhetett volna valamit.

*Harry házában**Emma szemszöge*
Egyszerűen még mindig képtelen voltam felfogni, hogy Niall képes volt ilyet tenni. Sírtam. Waliyha próbált felvidítani de nem sikerült neki. Folyton csak azon agyaltam, hogy miért tette ezt? mit ártottam neki?.
-Próbálj meg aludni rendben?- szorosan megölelt. Mintha máris ismernénk egymást ezer éve. Mintha a legjobb barátok lennénk.
-Nem alszol itt te is?- kérdeztem szipogva.
-Hol?- kuncogott és ettől nekem is nevetnem kellett egy picikét.
-Kihúzható az ágy alsó része. Szóval az ágyon.- mosolyogtam rá.- Pizsit meg adok szívesen. Hazz meg biztos nem bánja.- vontam vállat és letöröltem a könnyeimet. Nekem csak egy barát kell. És Waliyha mellettem állt.
-Na akkor húzzuk ki, együnk valamit azt aludjunk.- kuncogott és már neki is látott az ágyat csinálni.
Nevetve legugoltam mellé, megcsináltuk az ágyat, aztán a gardróbomba vezettem. Teljesen tátva maradt a szája.
-Jézusom!- nézett nagy szemekkel.- Ez egy halom ruha.- mosolygott.- Na hol a pizsi?- nevetett. Lehet, hogy a jókedvével próbált felvidítani. Elvégre a legjobb barátok jókedvre derülnek ha a legjobb barátjuk boldog. Legalább is ezt hallottam és ez kihatott ránk.
-Itt van. Nesze neked.- nevetve hozzá vágtam mire ő hozzám vágott egy másik pizsit, erre ő nevetett fől.
-Kössz.- nevettem.
-Na kajáljunk valamit. Szerintem hajnal előtt nem tér haza a göndörke.- kuncogott.
Lementünk, kajáltunk és hülyültünk egy sort. Miután letusoltunk még rengeteget nevettünk egymáson úgy, hogy a könnyünk is kicsordult néha, majd lefeküdtünk aludni.

*másnap reggel*
Reggel Harry mellett ébredtem. Szorosan ölelve engem még békésen szunyókált. Hozzá bújtam és mepillantottam a kezét, melyet lila foltok fedtek és apró sebek. Óvatosan végig simítottam rajta, mire a smaragd zöld szemek kinyíltam és egyből az enyémbe pillantottak.
-Mi történt a kezeddel?- suttogtam. Ajkai alig voltak pár cm-re az enyémektől. Ez zavarba hozott.
-Waliyha elmesélte mi történ.- suttogta. Szorosan magához ölelt és szorosan ránk húzta a takarót.
-Megverted Niall-t?- kérdeztem meglepetten. Megijedtem, hogy megütötte.
-Nem. De a konyhába ne menj le.- suttogta.
-Amúgy meg mit keresel az ágyamba?- kérdeztem felvonva egyik szemöldököm.
-Tán zavar?- kérdezte összeráncolva a homlokát.
-Igen.- feleltem komolyan.
-Hát akkor szia.- kipattant az ágyamból, bevágta maga mögött az ajtót és kiment.
Ahogy Hazz kilépett a telefonom egyből csörögni kezdett. Niall nevét pillantottam meg a kijelzőn. Hagytam, hogy csörögjön még fel nem adja. Mikor lecsengett a kis dal ránéztem a képernyőre. 56(!) nem fogadott hívás. Kikapcsoltam a telefonom, felöltöztem, szóltam Hazz-nak és a parkba mentem.