12.fejezet

Most nem fűzök hozzá semmit csak hogy köszönöm az olvasóknak, hogy olvassák és komiznak/pipálnak:') Nagyon jól esik az elismerés és nagyon hálás vagyok nektek:) Igyekszem hetente részeket hozni:) lehet, hogy lesz mikor 3nap múlva hozom a részt, de az is lehet, hogy több mint 1hét alatt:) Igyekszem:) <3 Még egyszer köszi az olvasást és remélem tetszeni fog ez a rész:) <3

*1hónap múlva* *Szeptember 5-e*
Hát igen. Végül sikerült meggyőznünk Harry-t és épp a suli fele tartok. Megbeszéltük Waliyha-val, hogy beugrunk a Starbucks-ba 1-1 forrócsokiért. Elég hűvös lett a szeptember. Megvettük a forró csokikat és a suliba mentünk. Az út felénél csöpögni kezdett az eső. Megállt mellettünk pár percre az eső kezdete után egy fekete autó. Niall-t pillantottam meg mögötte. Még mindig haragszom rá. A park óta nem is beszéltem vele.
-Nem szálltok be? Elviszlek.- mosolygott ránk kedvesen. Waliyha csak nézett rám.
-Csak azért mert nem akarunk agyon ázni.- válaszoltam komolyan és bepattantam az anyós ülésre, Waliyha pedig hátra.
-Még haragszol rám?- egy pillanatra rám nézett, majd vissza az útra.
-Tippelhetsz.- feleltem flegmán.
Az út további része csendben telt. Waliyha egyből kipattan az autóból ahogy megérkeztünk a suli elé. Én is ki akartam szállni de Niall visszarántott és bezárta az ajtót. Waliyha nem lepődött meg. A táskám is nála volt. Bement a suliba. Én csak gyorsabban vettem a levegőt és ijedten néztem körbe.
-Nem bántalak. Kérlek ne hidd ezt rólam. Én...- habozott.
-Niall. Nem érdekel. Kösz a fuvart de nekem mennem kell mert elkések.- az óra még csak 8:35-öt mutatott ami az jelezte még van 10percem. Újra a kilincsért nyúltam de elhúzta a kezem.
-Csak annyit kérek, hogy hallgass meg. Nem többet.- próbált meggyőző lenni. Gyönyörű kék szemeit az enyémekbe fúrta, ezzel teljesen megbabonázva és rávett, hogy végig hallgassam.
-Mondd.- sóhajtottam.- 5perced van.- pillantottam meginn az órára.
-Emma én... tudom, hogy hülye voltam és egy balfasz. Harry-től is megérdemeltem volna jó pár pofont, amit csak Paul akadályozott meg.- itt kicsit meglepődtem. Nem azon, hogy megérdemelte volna, hanem azon, hogy Paul-nak kellett megakadályoznia.- Mindent sajnálok. Elborult az agyam. Egyszerűen csak félre értettem az egész helyzetet és... és teljesen megharagudtam az egész világra. Csak téged találtalak meg és bántottalak. De nem önszántamból. Sose bántanálak. Sose bántanék lányokat. Főleg nem olyanokat mint te.- itt picit pírbe borult az arca- A parkban is bocsánatot akartam kérni de meg se hallgattál. Én... féltékenységből csináltam az egészet.- motyogta lehajtott fejjel.- Kérlek ne haragudj rám.
Teljesen meglepődtem rajta. Nem is jutottam szóhoz. Kifogást próbáltam keresni, hogy ne kelljen válaszolnom és reagálnom a gondolataira de nem találtam. Időm még volt.
-Mire voltál féltékeny?- néztem rá értetlen fejjel. Bár sejtettem a választ de meg akartam bizonyosodni róla.
-Inkább kire? És Harry-re.- még mindig az orra alatt motyogott.
Meginn lesokkolt. Látszott mennyire bántja az egész. Olyan aranyos volt ott az autóban. Csak ült megszeppenve és lehajtott fejjel. Az ujjait tördelte a 2combja között.
-Ömm...- elpirult még mondani valója előtt.- Emm... megtehetek valamit?- kérdezte félénken és bizonytalanul.
-Attól függ mit.- meginn beugrott a premier napi eset.
-Meg tehetek valamit vagy sem?- kérdezte reménykedve.
-Tedd.- megbíztam benne.
Átölelte a derekam bátortalanul, felém hajolt és súrolta ajka az enyémet.

Próbálta jelezni mit szeretne. A szívem hevesen verni kezdett. Nem tudom miért. Meg akart csókolni, kezeimet bátortalanul a tarkójára csúsztattam, ujjaimat a hajába, jelezve ezzel, hogy nyugodtan megcsókolhat. Ajkait enyémekre tapasztotta. Óvatosan játszottak ajkai az enyémekkel.

Megbocsájtottam neki. Nem tudtam rá haragudni. Viszonoztam csókját. Cirógattam a tarkóját. Boldogsággal öntött el ahogy éreztem, hogy boldog. Éreztem ahogy a csípőcsontomon járt fel-le a keze. Nem haladt feljebb. Nem szegte át a határokat. Lassan elváltunk egymástól. Egy apró puszit nyomott még sz ajkaimra búcsúzásként.
-Akkor ugye nem haragszol rám?- kérdezte reménykedve.
-Már nem.- mosolyogtam rá biztatóan, majd az órára pillantottam.- de mennem kell. Sajnálom. Szia. Majd  találkozunk.- kipattantam a kocsiból és befutottam a suliba. Végig simítottam az ajkaimon. Ez volt az első igazi csókom.
*délután Harry házában*
Rég volt alkalmam Harry-vel is közösen beszélni. Túl sokat tanultunk Waliyha-val és eléggé sok időt töltünk együtt ahogy legjobb barátoknak szokás. Ám ma ez kivételesen nem így volt. Épp a leckémet írom. Kinn szakad az eső, hideg van és a takaróba beburkolózva olvasgatom és tanulgatom a kémiát.Észre se vettem, hogy Harry bejött és mellettem a takaró alá bújva 2 forró csokit tart.
-Még ma elveszed tőlem?- meginn flegmára váltott.
-Jajj bocsi. Persze. Köszi.- mosolyogtam rá. Elvettem a forró italt és beleszürcsöltem.
-Elég édes? Hozhatok még cukrot ha kell.- láttam halványan a gödröcskéit.
-Igen. Persze. Nagyon finom.- mosolyogtam rá.- Csak épp tanultam.
-Láttam.- sóhajtott.- Túl sokat tanulsz. Nem akarsz elmenni valamerre? Tudom, hogy most lesz idén mindenféle teszt, meg minden. De... ez kicsit sok lesz így.
-Harry. Tanulnom kell ha normális munkát akarok. Minél több pontom lesz, annál esélyesebb vagyok egy normális egyetemre és azt csak tanulással lehet elintézni, hogy bejussak.- vallottam be őszintén.
-De így strébernek tűnsz.- lökött oldalba, de óvatosan, hogy ne ömöljön ki a forró csoki. Csak kuncogtam és újra beleittam az italba.
-Ez van. De legalább valamennyire biztosítva van a jövőm.- rántottam vállat. Meginn felemeltem a könyvet és olvasni kezdtem.

*Harry szemszöge*
Meglepődtem. Egy 15éves lány, hogy tud ilyen éretten gondolkodni? Csak néztem ahogy meginn a könyvet bújja. Kicsit hiányzott, hogy vele aludhassak. De nem akartam zavarni. Kétlem, hogy örülne a jelenlétemnek esténként. Vannak titkaim róla. Kép a fiókomba, amit sunyiba csináltam, vele álmodom+álmodozom és mikor a közelembe van akár képes lennék elveszteni a fejem is. Tetszik. Sajnos túlságosan is. De biztos visszautasítana ha ezt megtudná. Magam elé bámultam és ezen gondolkodtam, állítottam fel a kontra-pro. érveket magamba és észre se vettem, hogy beszélt hozzám.
-Bocsi. Elgondolkodtam. Mit mondtál?- ittam bele a forrócsokiba.
-Hogy éhes vagyok és, hogy van-e itthon kaja?- gondolom ismételte meg magát újra.
-Ja... Persze. Gyere.- mosolyogva kisegítettem az ágyból és levittem, összedobtam neki kaját, amit hamar meg is evett.
Egyből visszament a szobájába, magára zárta az ajtót. Még összedobtam neki a holnapi reggeliét és a holnapi kajáját, mivel reggelente nem szoktunk találkozni és felmentem én is a saját szobámba.
Rajta gondolkodtam egész éjszaka és felmentem Twitterre. Le akartam írni az érzéseimet amik bennem vannak, hogy a rajongóim is tudják de nem tudtam, hogy fogalmazzak. Így végül csak ennyi lett az egész:

''A ''legjobb érzés'' mikor nem tudod, hogy mit tegyél, hogy jobb legyen''

Mind ezt egy ál profilomról. Nem sokan ismerik. Csak pár rajongóm. De kedvesen válaszoltak is rá egyből azokat amit én nem merek. Cselekedni. De ha nem cselekszem akkor más teszi meg. Már lehet, hogy meg is tette valaki csak nem tudok róla? Lehet. Emma csodálatos. Csak épp nem merek túlságosan közeledni felé.