13.fejezet

Először is kezdeném egy hatalmas KÖSZÖNÖMMEL!*o* A díjat külön köszönöm:)) Majd ha lesz időm akkor mind a 2 díjamat kirakom:) Csak még a fejezetet megírni is alig volt:/// Sajnálom a sok késést de így tudtam rá időt szorítani:/// Igyekszem hamarabb részekkel szolgálni:) Amúgy meg jövőhét pénteken lesz a szülinapom és kétlem, hogy fogok hozni új részt:/ De igyekszem:) Most márt viszont nem hozok kövi részt amég nincs meg legalább 2komi. Bocsánat. De ha nem tudom, hogy érdekel-e titeket akkor nem fogok részt hozni:// Jó olvasást:) <3

*Emma szemszöge*
Reggel minden ugyan úgy indult ahogy szokott. Niall-el azonban reggel összefutottam a kapuban. Ott várt. Waliyha pedig már a kocsiban ült. Niall mikor meglátott felcsillantak a szemei és végig nézett rajtam azokkal a gyönyörű kék szemeivel. Waliyha ahogy láttam épp nagyon rázta a fejét valami zenére.
-Jó reggelt.- köszöntött egy öleléssel Niall.
-Neked is.- mosolyogva viszonoztam a kedves gesztust.- Hogy-hogy itt vagy? És Waliyha?- néztem rá értetlenül.
-Gondoltam elviszlek titeket. És történetesen tudom, hogy a Starbucks-ba jártok. Megfordult a fejembe, hogy elviszlek titeket, hogy még időbe beérjetek. Szóval itt vagyok.- vázolta fel mosolyogva, röviden a helyzetet.- Illetve szerettem volna beszélni veled.- zavart lett ettől a mondattól.
-Miről lenne szó?- mosolyogtam rá. Nem tudtam abba hagyni a mosolygást. Jó volt újra a barátjának lenni. És most kicsit közelebbi is mint előtte.
-A csókról.- pirult el.
-Niall...-túrtam zavartan a hajamba.- Nekem az csak annyit jelentett, hogy megbocsájtottam neked.- néztem rá őszinte szemekkel.
-Rendben.- láttam rajta, hogy szomorú lett, ezért nyomtam egy puszit az arcára.- Na pattanj és menjünk a Starbucks-ba.- mosolyogva noszogatott a kocsi felé. Beszálltunk és elmentünk az említett helyre.
A nap nagyon jól indult. Niall bevitt a suliba, csak 5órát kellett át szenvednünk, aztán Waliyha-val elmentünk hozzánk. Azaz Harry-hez. Mikor beléptünk egyből egy nő sikolyt hallottunk. Ám nem olyan sikolyt mint a horror filmekbe. Egy női hang sikította Harry nevét. Összetörtem. Teljesen összetörtem belül. Waliyha segített, hogy eljussak a szobámig mielőtt írógörcsöt kapok. Órákig sírtam. Mást nem is hallottam. Még Waliyha vigasztalását se, csak a szívem darabokra omlását. Fojtott a fájdalom. Nem kaptam levegőt. Sírtam. Nem tudtam mást tenni. Ám egyszer csak ajtó csapódásra lettem figyelmes ami azt jelenthette, hogy a nő elment.
*másnap, szombat reggel*
A szemeim vörösek voltak a sírástól, karikásak az alváshiánytól és ramatyul néztem ki a tegnap után.  A sminkem szétfolyt a szemem alatt, kócos volt a hajam és tele voltam zúzódásokkal a rossz alvás miatt.
Reggel arra keltem, hogy valaki cirógatja az arcom és az elfolyt sminket próbálja törölni a szemem alól. Azt hittem Harry az. De nem ő volt. Amikor próbáltam elhúzódni, ő csak átölelte a derekam és a hajamba puszilt.

-Tsss... nincs semmi baj...- suttogta a hajamba csodás lágy hangján.
-De van...- motyogtam a mellkasába fúrva a fejem.- Összetört. Tegnap egy nővel volt együtt. Pont akkor jöttem haza. Átsírtam az egész éjszakát.- a hangom remegett. Meginn éreztem, hogy folynak a könnyek az arcomon. Felemelte a fejem az államnál, közelebb hajolt és lepuszilta a könnycseppeket.
-Ne sírj. Kérlek.- nézett szemeimbe a gyönyörű kék szemeivel.

*Niall szemszöge*
Mikor reggel bemásztam az ablakán rossz látvány fogadott. Sírt. Átsírta az éjszakát. A smink szétfolyt az arcán a szeme alatt, a haja kócos volt és a karját zúzódások díszítették. Azt hittem megverte valaki. De mikor megtudtam, hogy csak Harry összetörte a szívét akkor az enyém is összetört. Megtudtam, hogy nem volt nála esélyem. De talán ha most segítek neki és a közelébe maradok , nem hagyom, hogy újra összetörjön, akkor talán velem lesz. Az agyam dolgozott. Keményen. Gondolkodtam azon, hogy hogy deríthetem jobb kedvre. Eszembe jutott, hogy elvégre még is csak lány.
-Emma.- szólítottam meg őt a szemébe nézve. Ő ezt a kérdő pillantással díjazta.- Mit szólnál ha elvinnélek vásárolni?- mosolyogtam rá.
-Ömm... rendben.- válaszolt halkan és bizonytalanul.
Felálltam, a szekrényéhez mentem. Éreztem tekintetét a hátamon, hogy kíváncsian figyeli mit csinálok. Csak kivettem egy csőnadrágot meg egy pólót és leraktam a fürdőszobájába. Nem jött utánam. Felkaptam a karomba és bevittem a fürdőbe. Lábammal becsuktam az ajtót és letettem a kád szélére.

*Emma szemszöge*
Niall nagyon otthonosan mozgott a szobámban és a hozzá tartozó fürdőszobában. lerakott a kád szélére. Meg kapaszkodtam a szélén és Niall fogott egy nedves törülközőt, majd az arcomat kezdte vele megtisztítani a sminktől. Végig a szemeimbe nézett. Lemosott mindent,  kifésülte a hajam és kezembe nyomta a ruhákat. Olyan édes volt. Gondoskodott rólam. Legalább is próbált jobb kedvre deríteni. Miután kiment és felvetetm a ruháimat és kimentem hozzá ahogy kész lettem. Ő már egy Converse tornacipővel várt és egy kabáttal. Leültem az ágyra és lehajtottam a fejem. Képtelen voltam kiverni a fejemből Harry-t, aki tudta nélkül összetörte a szívem. Niall helyet foglalt mellettem és megfogta a kezem, rákulcsolja ujjait az enyémekre.

Szorosan fogtam meg a kezét. Ő volt az aki nem volt képes elengedni amég meg nem bocsájtottam. Még a saját kocsijába is bezárt, csak azért, hogy eltudja nekem mondani, hogy miért tette amit tett és, hogy mennyire bánja. Nagyszerű srác. Nyomtam egy puszit az arcára, mire ő elpirul egy kicsit.
-Menjünk. Próbáljuk meg kiverni a fejedből.- mosolygott rám aranyosan.
-Rendben.- erőltettem mosolyt az arcomra.

*a plázában*
Bementünk jó pár boltba. Amiből tudott, mindből viccet csinált. Csakis azért, hogy lásson mosolyogni. Nagyon édes volt egész nap. És mikor mosolyogtam mindig adott egy puszit az arcomra, ahol a gödröcském megvillant. Bár néha ez eszembe juttatta Harry-t, nem foglalkoztam vele. Niall lett a legjobb fiú barátom. Nem túl sok mindent vettünk, ugyanis megmondtam neki, hogy nem vehet nekem semmit, mert nem azért jöttem el vele, mire ő addig könyörgött még bele nem mentem, hogy elindulok válogatni.
Ezután beültünk egy kajáldába. Niall egy elég méretes adagot rendelt kettőnknek. Eleinte én ettem, ,majd mikor megteltem ráhagytam a maradékot, amit vagy 5perc alatt bezabált.
Elmentünk a pláza szökőkútjához és leültünk a szélére. Elkezdett idióta viccekkel szórakoztatni. Majdnem bedőltem a szökőkútba, majdnem. Ezen viszont nagyot derült. Én pedig azon nevettem, hogy milyen édes a nevetése.

Én mondom. Ez a srác csodákra képes. Azt hittem egész nap otthon fogok ülni és depizni Harry miatt,de nem. Elhozott engem vásárolgatni és közben segített boldognak lenni. Csodás srác. És egyszerűen.. kezdem iránta azt érezni, mint Harry iránt.

ui.: Bocsi a rövid részért:) Remélem tetszett:$ Ne feledjétek... 2komi+pipálás;) Illetve lehet feliratkozni.<3 Szeretlek titeket:$ <3333 Majd hozom az új részt amint tudom;)