16. fejezet

Szevasztok skacok:) Sajna ezt a részt is anyám gépéről írom még. Ebben a részben sajnos ISMÉT nem lesznek gif-ek se képek :c NAGYON SAJNÁLOM! Örülök, hogy kitartotok a blogom mellett:') NAgyon jól esik:$ <3 Remélem tetszeni fog a rész. KÉRLEK kommenteljetek:) Min. 1komi után hozok részt. Illetve ha nem lesz 1komi 2hét múlva (mint a 14. résznél) akkor nem hozok részt meginn (mint a 15.nél). Sajnálom de nekem biztosíték kell, hogy olvassátok. :c <333 Jó olvasást:) :*

*Harry szemszöge*
Magányosan, egyedül, itt a szobámban. Waliyha nem rég ment el. Emma pedig a szobájában kuksol. Most mit tegyek? Neki Niall közelebb áll a szívéhez mint én. Tegyek ellene! Minek? Hogy Niall ne szerezze meg? Ha Emma engem szeret, akkor engem választ, velem lesz. De.... ő nem tudja mit érzek iránta. Hamarosan hosszú fej béli csata után fogtam magam és átmentem hozzá a laptopommal, és bekopogtam.
-Nem vagyok rád kíváncsi!- szólt ki hozzám. Vettem egy mély levegőt és mégis benyitottam.- Nem volt világos?!- kiabált rám ingerülten.
-Emm.... baj van?- kérdeztem aggódva, ahogy megláttam a könnycseppek maradványait az arcán, és a telefonját szorongatta.
-Semmi.- motyogta. Letettem a gépet az asztalra és bemásztam hozzá az ágyba, betakartam a lábaim és felé fordultam.
-Ki írt és mit?- néztem rá ahogy megláttam, hogy Facebook-on van bejelentkezve.
-Inkább kiről küldtek képet és milyen formában?- nézett szomorúan és meginn sírni kezdett. Kivettem a telefont a kezéből és megnéztem a fotót.
Egy férfi volt rajta. Az arc formája nagyon hasonlított Emma-éra. Néhány dologban ugyan olyanok voltak. A férfi épp egy nőt csókolt meg és szorosan ölelte a derekát. Boldogan nézett a nőre a másik képen ahogy össze volt szerkesztve.
-Szüleid?- aggódva néztem az arcára, amit még mindig szántottak a könnycseppek.
-Apám.- kezdett sírni jobban és már remegett a nagy erejű könny ejtéstől.
-Mi történt szépség?- próbáltam kedvesen elterelni a gondolatait. Megsimítottam az arcát, letettem a telefont és az ölembe húztam.

*Emma szemszöge*
Harry óvatosan a derekam átkarolva húzott bele az ölébe, betakarta a hátam gondosan és a szemeimbe nézett. Érdekli mi van velem? Mióta?
-Kérlek meséld el. Meséld el mi a baj.- letörölte a könnyeket egy zsebkendővel az arcomról.
-Mikor az árvaházba kerültem...-szipogtam és megtöröltem az arcom.- Apám dobott be. Közölte, hogy anyám halála miatt ő nem tud velem foglalkozni. Neki nincs pénze rám. Pedig gazdag ember volt.- sírni kezdtem meginn.- Berakott abba a nyamvadék házba és... azt ígérte megkeres. Hogyha betöltöm a 15. életévemet felkeres és beszél velem.- zokogtam jobban.- Azt mondta majd én választom ki a nőt aki hozzá való és aki az anyám helyére léphet.- tenyerembe temettem az arcom.
-Tssss... nem kell többet mondanod. Értem.- mellkasához ölelt szorosan, a hajamba csókolt és a hátam simogatta.- Engem is elhagyott az apám. Tedd amit én. Szeresd azt aki mindig melletted áll.- biztató mosolyt eresztett felém, amivel jobb kedvre derített és homlokon csókolt.
-De...az apám... nekem csak ő volt. És... és most ő... nem szeret. Elhagyott. Megszegte az esküjét.- kezdtem meginn sírni.
Hátradöntött az ágyon, felém mászott és megcsókolta a homlokom, majd édes puszikkal távolította el az arcomon folyó sós könnyeket. Én csak szemeimmel figyeltem az arcát, ahogy egyre közelített az ajkaim felé. Egy apró puszit nyomott rájuk, majd ahogy a pír elöntötte az arcom, Harry megtörölte a szemem alatti részt, hogy teljesen megszárítsa az arcom*
-Kaphatnék egy apró mosolyt?- nézett reménykedve a szemeimbe. Én egy apró mosolyt erőltettem magamra.- Najó.. megakartam neked mutatni valamit.- mosolygott kedvesen.
-Mit szeretnél?- aranyos arcot vágtam, hogy meggyőzzem arról, hogy semmi bajom.
-Az új klippet. Persze csak ha érdekel.- mosolygott kedvesen.
-Igen! Mutiii!!!!- dobódtam fel egy kicsit, mivel Waliyha mesélte, hogy benne van.
Harry odahozta a laptopját, elindította a klippet. Mosolyogva néztem végig. Olyan szép volt. Harry anyukája, Lou nagyszülei, Niall bátyja, Liam családja és Zayn a húgával. Egyszerűen csodálatos, hogy még 3év után is képesek a családjukat belevonni a munkájukba. Harry lehet, hogy a kamerák előtt egy elég rejtélyes ember, de valójában egy nagyon kedves és nagyszerű személyiség. Talán ez vonz benne? Hogy ilyen... kiismerhetetlen? Nem tudod mikor, mivel lep meg, vagy okoz csalódást. Furcsa. De sose tudtam miért, hanem csak úgy vonzza magához a csajokat. Köztük engem is.

*Harry szemszöge*
Végig Emma arcát néztem. Ahogy mosolyogva, meghatódva és büszkén nézte a klippet. Ahogy évge lett lecsuktam a gépet, az arcára néztem, majd bele a szemeibe. Tekintetünk egymáséba fúródott és csak í]y néztük egymást percekig. A gyönyörű kék szemei csillogtak a lemenő Nap fényében.  Teljesen elvesztem benne. Ahogy láttam ő is bennem. Remélem.
-Öm... lenne kedved.... esetleg... velem tusolni?- vettem bátortalanra és szégyenlősre a formát.- Persze a habok között és úgy, hogy nem látjuk egymást.- próbáltam kedvezővé tenni számára az ajánlatot.
-Csak akkor ha utána velem alszol.- nézett édesen rám.- Este lehet felriadok.- lehajtotta a fejét szomorúan.
-Itt leszek veled.- mosolyogva homlokon csókoltam.
-Előre megyek.- nézett rám.- Addig hozd át amit átveszel.- bement a fürdőbe.

*Emma szemszöge*
Bementem, gyorsan levetkőztem és megengedtem a fürdővizet. Nyomtam bele egy kis habfürdőt, amitől jó habos lett a víz, gyorsan beleültem és pont akkor kopogott be Harry. Szerencsére a hab nyakig betakart engem. Hazz egy szál törülközőbe jött be, én elfordítottam a fejem még be nem ült velem szembe. Kicsit kellemetlen volt a helyzet az elején, mivel csak némán bámultunk egymásra.
-Szoktál zenét hallgatni közben?- mosolygott édesen.
-Nem. Igazából nem nagyon ismerek előadókat.- ismertem be a ciki tulajdonságom.
-Majd mutatok neked pár popp előadót.- mosolygott kedvesen.
-A ti zenéiteket szeretem.- mosolyogtam kedvesen.
-Hallottad már a Little Things-et?- megkereste a ví alatt a kezem és megfogta, majd a térdéhez húzta. Én csak nemlegesen ráztam a fejem.- Akkor eléneklem az én részem.- nézett rám smaragd színű szemeivel.- Imádom.-  kuncogott.
''Tudom, hogy sosem szeretted a rekedtséget a hangodban,
Sosem akarod megtudni mennyi a súlyod,
Még mindig szereted belepréselni magad a nadrágodba,
De tökéletes vagy  számomra.''
Utolsó mondatánál közelebb hajolt és ajkai súrolták az enyémet. Én teljesen zavarba voltam. Nem tudtam mit csináljak, vagy mit ne. Vártam, hogy ő mit tesz. Ajkait az enyémeknek nyomta. A csókja annyira csábított, hogy nem lehetett rá nemet mondani. Az összekulcsolt ujjainkat szétbontotta és a nyakához húzta a kezem, vettem az adást, majd átkulcsoltam a nyakát a karjaimmal. Ő a combom alá nyúlt. Kicsit megugrottam.
-Nyugodj meg....- suttogta az ajkaimba nyugtatóan. Lassan az ölébe húzott, a combjain ültem, megtartotta a megfelelő távolságot a középpontjaink között.
-Hogy vagy képes visszatartani magad?- suttogtam az ajkaid még mindig a nyakát ölelve.
-Úgy, hogy nem akarok neked se fizikális fájdalmat okozni, se lelkit.- suttogta halkan,
-Köszönöm.- csak ennyit tudtam kimondani mielőtt ajkai meginn az enyémen kötöttek ki.
Szorosan átölelte a derekam, összekulcsolta ujjait a hátam mögött. Nyakát kulcsoltam a kezeimmel, egyik kézfejem a göndör, melegtől nevesedni kezdett tincseibe túrtam. Ujjaim közé fogva egy fürtöt, játszottam a hajával. Ő a hátamon vezette fel-le a kezeit, majd megállapodott a hátam közepén és hamarosan elváltunk egymástól. Mind a ketten ziháltunk egymás ajkaiba. Az én arcom iszonyú nagy pírba borult.