9.fejezet

Látom, hogy nézitek a blogot és örülök, hogy legalább rálinkeltek de.... kommentek nélkül nem tudom eldönteni, hogy érdemes-e folytatni:/ KÉRLEK, ha érdekel a folytatás komizzatok! Könyörgöm!*boci szem* Legalább 1komit látni szeretnék, hogy tudjam érdemes-e folytatni vagy sem. Köszönöm előre is. Jó olvasást;)<3

*Niall szemszöge*
Reggel gondoltam beugrom Emma-hoz, hogy segítsek neki elkészülni. Átmentem hozzájuk, szokás szerint bementem a kóddal az ajtón, át a hátsókertbe, fel a tűzlétrán és benéztem Emma szobájába. A látvány nem tetszett. Eddig azt hittem végre van egy lány aki oda van értem. És nem. Mégsem. Lemásztam és hazamentem. Mindent amit találtam a földre borítottam vagy a földhöz vágtam. Ideges voltam. Nagyon. Fájt a szívem. Azt hittem, hogy összeesek. De miért pont most? Miért ma? Emma sokkal jobbat érdemel mint Harry. Ő csak kihasználja. Na most történt az, hogy megutáltam Harry-t. Más az első pillanattól kezdve látta rajtam, hogy hogyan nézem Emma-ra. Már az első pillanattól tudta és mégis megtette.

*Emma szemszöge*
Arra keltem, hogy egy meleg puszit kapok az arcomra. Nyűgösen megfordultam és egyből szembe találtam magam azokkal a smaragd zöld szemekkel. Belenéztem és egyből elmélyedtem a gondolataimba. Harry pár perc múlva egy újabb puszit adott az arcomra.
-Jó reggelt. Hogy aludtál?- kérdezte még álmosan.
-Neked is. És jól. Te?-kérdeztem szorosan a nyakamhoz húzva a takarót.
Halkan nevetett egyet és kimászott az ágyból. Egyből elkaptam a tekintetem, hogy ne bámuljam meg és én is kimásztam. Hazz a szekrényhez ment. Néztem mit csinál majd előhúzott egy ruhát a szekrényből és ahhoz egy lila cipőt. kivett mellé egy táskát is és az ágyamra rakta.
-15perc múlva lenn várlak.- mondta újra felvéve a maszkját és kiment a szobából.
Felöltöztem, megmostam az arcom, kiengedtem a hajam és lementem.

*a premieren*
Egy hatalmas fekete kocsiból szálltunk ki. A srácok egyből a rajongóikhoz mentek én meg utánuk akartam menni de egy testőrük -akiről megtudtam, hogy Paul-nak hívják- megragadta a karom.
-Nem ajánlatos. Némelyikük képes megtépni.- mondta komolyan. Én csak bólintottam.
Hallottam dolgokat a lányokról. Őrültek. Vagy ahogy Niall hívja őket: Crazy Mofos. Jut eszembe. Niall hozzám se szólt. Nem is köszönt. És most is eléggé összetörtnek látszik. Úgy 1óra alatt megismertem Eleanor-t, Perrie-t, Lottie-t, Gemma-t és a srácok némely családtagját. A legjobban mégis Waliyha-val jöttem ki. Egy idősek vagyunk és a stílusunk is hasonló.
-Nekem sose volt legjobb barátnőm. Úgyhogy nem tudom milyen érzés elveszteni.- mondtam mikor leültünk egymás mellé a teremben. Épp arról beszéltünk, hogy a legjobb barátnője most hagyta el.
-Rossz. Nagyon rossz érzés.- mondta komolyan. Másik oldalamon Niall foglalt helyet. Egy pillantást vetett rám, majd egyből el is fordult. A kezén jó pár karcolást és sebet  vettem észre.
-Elhiszem.- mosolyogtam újra Waliyha felé.- De ha társaságra vágysz rám számíthatsz.- mosolyogva átöleltem.
-Köszönöm. Ez most tényleg sokat jelent.- ölelt vissza szorosan.
Beszélgettünk még egy ideig majd elkezdődött a film. Minden sötét lett. A szék közepére csúsztam így elfoglalva a fél karfát, szorosan Niall keze mellett. Nem kapta el a kezét, ami az én szempontomból jót jelent.
-Mi a baj?- suttogtam a fülébe aggódva.
-Majd a film után.- suttogta komoly hanggal.
Gondoltam ha kicsit szórakozok vele engedni fog és elmondja mi bántja. Combjára simítottam a kezem és simogatni kezdtem neki. Halk sóhaj hagyta el a száját és beharapta az ajkait. Mikor feljebb csúsztattam a kezem szorosan megragadta a csuklóm és a karfához feszítette mire felszisszentem.
-Fog még jobban is fájni.- motyogta a fülembe.
Őszinte legyek? Megijedtem. Nagyon. Ezt mégis mire érti? Mi fog jobban fájni? Kíváncsian vártam a film végét.

*film után*
Szorosan megfogta a csuklómat és elkezdett húzni egy folyosón, be a mozgássérült mosdóba és bezárta az ajtót. A falhoz nyomott és a fejem mellé támaszkodott. Gyorsan kapkodtam a levegőt és ránéztem.
-Mi bánt ennyire?- kérdeztem a gyönyörű kék szemeit kutatva.
-Hogy mi? Még kérdezed?- kérdezte és éreztem, hogy dühös.
-Honnan tudnám mi a bajod?- néztem rá értetlenül.
-Reggel....- végig simított az oldalamon és keze a ruhám alá csúszott, majd simogatni kezdte a combom.- Jártam nálad... De minek is magyarázkodom?- nézett értetlenül, majd végig simított a középpontomon ami egy hangos sóhajt váltott ki belőlem.
-Niall... mit csinálsz?- hangom bizonytalan volt és a vággyal teli szemeibe néztem.
Csak simogatott és kezemet a hátam mögé szorította, lábaimat pedig terpeszbe húzta, így teljesen ki voltam neki szolgáltatva.
-Kérlek Niall... hagyd abba.- kérleltem és éreztem hogy a könnycsatornáim kezdenek megtelni.
-Mit eszel te Harry-n?- kérdezte és élre húzta a bugyimat, majd a csiklómnak nyomta ujját, ami egy nyögést váltott ki belőlem.
-Állj már le!- mordultam rá.- Hagyd abba.- mondtam remegő hangon ahogy gyengéden körözni kezdett a csiklómon.
Összeszorította egy pillanatra a szemeit, megrázta a fejét és csak durvábban csinálta.
-Tudom, hogy megutálsz. De már úgy is mindegy.- mondta és belém vezette 2ujját mire én halkan felsikítottam.
Lassan megmozdította és pumpálni kezdett. Hangos nyögések hagyták el a számat és lassan sikerült kirántanom a kezem a hátam mögül. Erősen pofon vágtam és amég egy pillanatra abbahagyott mindent, ellöktem magamtól és kimentem a mosdóból. Ám nem figyeltem, belerohantam valakibe aki hirtelen szorosan magához húzott.